BH 1967.6.5334 A gyermek által apja halála után a korábban meghalt anyja házassági vagyonjogi igénye alapján támasztott öröklési igényre a Ptk. 324. §-ában foglalt elévülési szabály nem alkalmazható [Ptk. 115., 324., 653., 654. §].

A felperes apja halála után a korábban meghalt anyjának házassági vagyonjogi igényére alapítottan törvényes öröklési igényt érvényesített az alperesekkel szemben.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetet elutasította. Hivatkozott a Ptk. 324. §-ára, amely szerint a követelések 5 év alatt elévülnek. A Ptké. 85. §-a pedig kimondja, hogy a folyamatban levő elévülésnél a Ptk-ban megállapított 5 év 1960. május 1. napjával kezdődik, tehát 1965. árpilis 30-án lejárt. A peres felek édesanyja 1959 júliusában meghalt, a hagyatéki eljárást lefolytatták ugyanazon évi augusztusában, de ott a peres felek egyike sem érvényesített semmiféle igényt apjukkal szemben azon a címen, hogy a kizárólag nevén álló vagyontárgyak fele része anyai hagyaték. Ennek folytán az elévülés a nagyszülőknek 1932-ben bekövetkezett halálával kezdődött, és a régi törvény értelmében számított 32 év elteltével 1964-ben félbeszakadás nélkül befejeződött. De eltelt az elévülési idő a Ptk. szerint megállapított 5 év alapulvételével is, mert a felperes és örököstársai csak 1966. szeptember 13-án az apai hagyaték tárgyalásán hivatkoztak arra, hogy az apai hagyaték fele részben az anya tulajdona volt. Megállapította még az elsőfokú bíróság az ítéletében, hogy jelen esetben a felperes csak követelési jogot érvényesít, amely esetleg tulajdonjogot eredményezhetett volna, így nem lehet figyelembe venni a Ptk. 115. §-át sem, mivel az csak a tulajdonjogra mondja ki, hogy nem évül el. Ezzel szemben a követelések elévülésére a Ptk. 324. §-a az irányadó, tehát az 5 év. Adott esetben az elévülés megszakadásának a Ptk. 327. §-ában felsorolt feltételeire még hivatkozás sem történt, vagyis az elévülés megszakítás nélkül bekövetkezett.

Az elsőfokú bíróság ítéletét támadó felperesi fellebbezés alapos.

A felperes keresetéből, az ügy egyéb adataiból nem lehet kétséges, hogy a felperes tulajdoni igényt érvényesít a perben, visszavezetve igénye jogalapját arra az általa állított tényre, hogy a szülők vagyona a néhai apa nevére történt bejegyzés ellenére is - jogilag - a házastársi vagyonközösséghez tartozott. Amennyiben ugyanis sikerül bizonyítania a felperesnek a néhai szülők vagyona vagyonközösségi jellegét, az anyai részből neki járó illetőség erejéig az ipso iure öröklés folytán - és ezen a címen - tulajdonosnak kell őt tekinteni.

A Ptk. az általános elévülési idővel kapcsolatban kétféle módon különböztet. A 115. § kimondja, hogy a tulajdonjogból folyó igények - mint pl. a jogellenes beavatkozás megszüntetése, dolog visszakövetelése - nem évülnek el, a Ptk. 324. §-a pedig 5 éves határidőt szab meg a követelések elévülésére.