102/B/1999. AB határozat
a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 2. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 2. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó az Alkotmány 54. § (1) bekezdésére hivatkozással támadja a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 2. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés "nyilvánosan" kitételét. Az indítványozó szerint a szabályozás azzal, hogy nem teszi lehetővé a főszabálytól való eltérést, szükségtelenül korlátozza az önrendelkezéshez való jogot: "a házasulni kívánó személyek házasságukat ne legyenek kötelesek nyilvánosan megkötni, hanem, ha kívánják, házasságuk a nyilvánosságtól elzárva, csak általuk meghatározott személyek jelenlétében köttessen meg..."
2. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése a következőket tartalmazza:
"A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."
3. A Csjt. 2. § (3) bekezdése az alábbiakról rendelkezik:
"A házasságkötés nyilvánosan, két tanú jelenlétében, az erre rendelt hivatalos helyiségben történik."
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. "Az Alkotmány 15. §-a szerint a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. A házasság intézményének alkotmányos védelme - miként azt az Alkotmánybíróság 22/1992. (IV. 10.) AB határozatában kifejtette - azt is jelenti, hogy az Alkotmány egyben garantálja a házasságkötés szabadságát. Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jog alkotmányos értelmezése során már több határozatában rámutatott arra, hogy az emberi méltósághoz való jog, mint az "általános személyiségi jog" egyik megfogalmazása, magában foglalja az önrendelkezés szabadságához való jogot is. Márpedig az önrendelkezési jognak része a házasságkötés szabadságához való jog is, így ez a jog az Alkotmány 54. § (1) bekezdése alapján ugyancsak alkotmányos védelemben részesül. A házasságkötés szabadságához való jog tehát az önrendelkezési jog részeként alkotmányos oltalom alatt álló alapjognak minősül." [23/1993. (IV. 15.) AB határozat, ABH 1993, 438., 439.]
2. A házasságkötés a polgárok szabad és felelős elhatározásán alapszik. A Csjt. 2. § (3) bekezdése alapján a házasság megkötésére nyilvánosan, két tanú jelenlétében, az erre rendelt hivatalos helyiségben kerül sor. Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. tvr. (a továbbiakban: At.) 25. § (1) bekezdése szerint a házasságkötés nyilvános és ünnepélyes, a (2) bekezdés azonban eltérést biztosít: "Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéstől csak akkor lehet eltérni, ha a házasulok ezt kérik, vagy ha a házasuló állapota közeli halállal fenyeget." Az At. 26. § második mondata szerint a házasulandók gondoskodnak a házassági tanúkról. Mindebből következik, hogy a házasságkötés nyilvánosságának értelmezési tartománya minimálisan az, hogy a házasulandókon kívül két, a házasulandók által kiválasztott házassági tanú, továbbá - ha szükséges - tolmács jelen van. Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 2/1982. (VIII. 14.) MTTH rendelkezés 44. § (2) bekezdése szerint az anyakönyvvezető gondoskodik arról, hogy a házasságkötés a törvényben előírt módon történjék, annak időtartama alatt a házasulok és a házassági tanúk, illetőleg - ha szükséges - a tolmács mindvégig folyamatosan jelen legyenek. A házasságkötés megtörténtét tanúsítja, hogy a házastársak, a házassági tanúk és az anyakönyvvezető, továbbá - ha közreműködött - a tolmács is, a házassági anyakönyvi bejegyzést aláírják.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a házasságkötés alaki feltételeivel kapcsolatban választott jogalkotói megoldás a lehető legszűkebb körben állapítja meg a házasságkötésen kötelezően résztvevők körét. Az ezen a körön kívüli résztvevők a házasulandók szabad elhatározásának következményeként vannak jelen a házasságkötés ünnepélyes szertartásán; ez a házasulandók szabad elhatározásától függően azt is magában foglalja, hogy a közérdekből jelenlevőkön kívüli nyilvánosságot kizárhassák.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Csjt.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezése és az Alkotmány 54. § (1) bekezdése között nincs értékelhető alkotmányossági összefüggés.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2000. december 11.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró