23/1993. (IV. 15.) AB határozat
a Magyar Köztársaság Rendőrségének Szolgálati Szabályzatáról szóló 1/1990. (I. 10.) BM rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránti indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság Rendőrségének Szolgálati Szabályzatáról szóló 1/1990. (I. 10.) BM rendelet mellékletének 506-510. pontjaiban foglalt rendelkezései alkotmányellenesek, ezért azokat 1993. évi december hó 31-i hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó álláspontja szerint az 1/1990. (I. 10.) BM rendelet mellékleteként kiadott, a Magyar Köztársaság Rendőrségének Szolgálati Szabályzata (a továbbiakban: Szabályzat) 506-510. pontjaiban foglalt rendelkezések alkotmányellenesek, ezért kérte azok megsemmisítését.
Az alkotmányossági kifogás tárgyává tett szabályzati előírások közül az 506. pontban foglalt rendelkezés szerint a rendőr házasságkötéséhez a hatásköri lista alapján illetékes elöljárójától köteles engedélyt kérni.
A Szabályzat 507. pontja előírja, hogy amennyiben a házasságkötés nem történt meg, a kérelmező köteles az engedélyt az elöljárónak visszaadni.
Az 508. pontban foglalt szabályzati rendelkezés felhatalmazást ad arra, hogy az ún. "személyzeti munka szabályzat" a házasságkötéssel kapcsolatos részletes előírásokat meghatározza.
A Szabályzat 509. pontja az élettársi kapcsolat létesítésére a házasságkötéshez azonos módon írja elő a parancsnoki engedélyt.
Végül az 510. pontban foglalt rendelkezés azzal a rendőrrel szemben, aki parancsnoki hozzájárulás nélkül házastársi vagy élettársi viszonyt létesít, fegyelmi felelősségre vonást, illetve - súlyosabb esetben - a szolgálati viszony megszüntetését helyezi kilátásba.
2. Az indítványozó álláspontja szerint e szabályozás a házassághoz való állampolgári jogot sérti, ellentétes az Alkotmánynak a házasság intézményének védelméről szóló 15. §-ával, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével, mert sérti az emberi méltósághoz való jogot.
A Szabályzat támadott előírásai ugyanakkor ellentétesek az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében írt rendelkezéssel is, mert e szerint alapvető jogokra vonatkozó szabályokat csak törvénnyel lehet megállapítani, alapvető jog lényeges tartalmát azonban még törvény sem korlátozhatja.
II.
1. Az Alkotmány 15. §-a szerint a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. A házasság intézményének alkotmányos védelme - miként azt az Alkotmánybíróság 22/1992. (IV. 10.) AB határozatában kifejtette - azt is jelenti, hogy az Alkotmány egyben garantálja a házasságkötés szabadságát. Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jog alkotmányos értelmezése során már több határozatában rámutatott arra, hogy az emberi méltósághoz való jog, mint az "általános személyiségi jog" egyik megfogalmazása, magában foglalja az önrendelkezés szabadságához való jogot is. Márpedig az önrendelkezési jognak része a házasságkötés szabadságához való jog is, így ez a jog az Alkotmány 54. § (1) bekezdése alapján ugyancsak alkotmányos védelemben részesül. A házasságkötés szabadságához való jog tehát az önrendelkezési jog részeként alkotmányos oltalom alatt álló alapjognak minősül.
Az Alkotmány idézett 8. § (2) bekezdése szerint alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja.
Az indítvánnyal támadott szabályzat vonatkozó pontjai alapvető jogot korlátoznak akkor, amikor a szabályozott alanyi körben a házasságkötést (az élettársi kapcsolat létesítését) előzetes engedély, hozzájárulás megadásához kötik.
Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában rámutatott arra, hogy bizonyos házasságkötési feltételeknek, illetőleg korlátoknak alkalmaztatási, foglalkoztatási követelményként való előírása alkotmányosan megengedhető. Ebben az esetben ugyanis csak valamely foglalkozás vagy hivatás gyakorlásának vethető alá az alkotmányos jog korlátozása, és a házasságkötés szabadságához való alapjog csak ebben az összefüggésben érinthető, azaz az önrendelkezési jognak ez a vonatkozása kizárólag valamely hivatáshoz kapcsolódó összeférhetetlenségi okként korlátozható. Ilyen korlátozást indokolhatnak - egyebek között - a rendőri (fegyveres testületi) életformával járó speciális helyzetek és körülmények, így az állami és szolgálati titok megóvásához fűződő rendkívüli érdekek, a fegyveres testület tagjaival szemben támasztott fokozott erkölcsi követelmények stb.
Az Alkotmánybíróság azonban határozatában rámutatott arra, hogy az ilyen korlátozásnak is meg kell felelnie az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében írt feltételeknek, tehát az alkotmányosan - egyebek között - csak törvényhozási úton és megfelelő garanciák kiépítésével engedhető meg.
A belügyminiszter rendeletének mellékleteként kibocsátott szolgálati szabályzat olyan, törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály, amellyel alkotmányos alapjog nem korlátozható akkor sem, ha a korlátozás az alapjog lényeges tartalmát nem érinti. A támadott rendelkezések tehát ellentétesek az Alkotmány 15. §-ával, 54. § (1) bekezdésében foglaltakkal, továbbá a 8. § (2) bekezdésében írt alkotmányi rendelkezésekkel, ezért azok alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság megállapította.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: ABtv.) 43. § (1) bekezdése értelmében azt a jogszabályt, amelyet az Alkotmánybíróság határozatában megsemmisít, az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. A 43. § (4) bekezdése értelmében azonban az Alkotmánybíróság ettől eltérően is rendelkezhet, ha ezt a jogbiztonság követelménye indokolja. Figyelemmel arra, hogy a fegyveres testületek tagjainak házasságkötésével kapcsolatos engedélyezési eljáráshoz, elöljárói jogokhoz fontos közérdek fűződik, az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesnek ítélt rendelkezéseket a jövőre nézve, 1993. évi december 31-i hatállyal semmisítette meg. A rendelkezésre álló idő alatt az alkotmányosan megengedhető korlátozás törvényi úton szabályozható.
A határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az ABtv. 41. §-án alapszik.
Dr. Lábady Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró