EH 2004.1139 Ha a választottbíróság a hatáskörének hiányát állapítja meg, e döntése ellen nem lehet a bírósághoz fordulni. Amennyiben a rendes bíróság a kérelmet - bírói út hiánya miatt - érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ez ellen az elsőfokú végzés ellen fellebbezésnek van helye [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 25. § (1) bek.; Pp. 233. § (1) bek.].
A P. B. Kft. mint felperes az MKO.SZÖV. Liga mint alperes ellen, a Liga Intéző Bizottsága határozatának felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be az MNS.SZÖV. mellett szervezett Sport Állandó Választottbírósághoz (továbbiakban: Választottbíróság).
A Választottbíróság elnöke 2002. szeptember 2-án kelt végzésében a választottbírósági eljárásra választottbírót jelölt ki, majd a kijelölt választottbíró a 2002. szeptember 12-én kelt végzésében a felperes keresetét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Végzését azzal indokolta, hogy a kereset tárgya olyan sportfegyelmi ügy, amellyel kapcsolatban választottbírósági peres eljárásnak nincs helye, ezért a Választottbíróság hatáskörének hiányát állapította meg.
A P. B. Kft. a Választottbíróság elnökének választottbírót kijelölő határozata és a Választottbírósághoz benyújtott keresetet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzése ellen fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. Fellebbezésében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: a Választottbíróság támadott határozatai jogszabályt sértenek és utasítsa a Választottbíróságot a per tárgyalására és érdemi határozat hozatalára.
Az elsőfokú bíróság a 2002. november 14-én kelt végzésében a P. B. Kft. fellebbezését, mint kérelmet elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 7. §-a értelmében az e törvény által szabályozott ügyekben a bíróság akkor járhat el, ha ezt törvény lehetővé teszi. A választottbírósági törvény rendelkezései, végzés esetében csak a választottbíró kijelölése, kizárási eljárás és a választottbírósági hatáskör Választottbíróság általi megállapítása esetére teszi lehetővé a rendes bíróság eljárását, egyebekben kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére vonatkozóan tartalmaznak szabályokat. Ebből az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a Választottbíróság sérelmezett végzései ellen "fellebbezésnek" helye nincs. A rendes bíróság hatásköre és eljárási jogosultsága nem állapítható meg, ezért a kérelmet elutasította. Arról tájékoztatta a kérelmezőt, hogy e végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező (a választottbírósági eljárás felperese) fellebbezést nyújtott be. Arra hivatkozott, hogy a Választottbíróság a határozata ellen fellebbezést tett lehetővé, melyre az elsőfokú bíróság határozata szerint nincs mód. Így a felperes igényérvényesítési lehetősége, - értve ez alatt a tisztességes eljárás lefolytatására való jogosultságát is - kijátszásra kerülhet. Álláspontja szerint önmagában a választottbírósági határozat hozatalának módja, a fellebbezésre történő utalás, súlyosan sértik a felperes jogait. A Választottbíróság saját mintaszabályzatába ütköző határozat meghozatala nyilvánvalóan jogszabálysértő, melynek felülvizsgálatától a felperes nem zárható el. Ezért kérte, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezésének adjon helyt. Amennyiben az elsőfokú bíróság határozata ellen fellebbezésnek helye nincs, másodlagosan a beadványt "kifogásként" kérte elbírálni.
A másodfokú bíróság a kérelmezőnek az elsőfokú bíróság végzése elleni jogorvoslati kérelmét fellebbezésként bírálta el az alábbi indokok miatt:
A kérelmező a Választottbíróság hatáskörének hiányát megállapító végzése ellen élt "fellebbezéssel". E fellebbezés elbírálására az elsőfokú bíróság a hatáskörének hiányát állapította meg. Az elsőfokú bíróságnak ez a végzése - bár e jogszabályhelyre a végzésében nem hivatkozott - tartalmilag a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontján alapul, mely szerint a bíróság a keresetlevelet - nemperes eljárásban kérelmet - idézés kibocsátása nélkül - nemperes eljárásban érdemi vizsgálat nélkül - elutasítja, ha a követelés - adott esetben a Választottbíróság végzésének felülbírálata - bírói úton nem érvényesíthető.
E végzés ellen a Pp. általános szabályai [Pp. 233. § (1) bekezdés] szerint van helye fellebbezésnek.
A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 7. §-a értelmében az e törvény által szabályozott ügyekben a bíróság akkor járhat el, ha e törvény lehetővé teszi.
A Választottbíróság felülbírálni kért határozatának lényege azonban az, hogy a kérelmező által felperesként a Választottbíróság előtt keresettel érvényesített igény választottbírósági szerződés tárgyát nem képezi. Így arra a Vbt. rendelkezései sem vonatkoznak, következésképpen nem vonatkoznak rá a Vbt. jogorvoslatot korlátozó rendelkezései sem.
A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság tévedett, amikor arról tájékoztatta a kérelmezőt, hogy a végzése ellen nincs helye fellebbezésnek.
A fellebbezés azonban alaptalan.
A Vbt. 25. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a Választottbíróság megállapítja hatáskörét, bármelyik fél az e döntésről kapott értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül kérheti az 51. §-ban megjelölt bíróságot, hogy határozzon a Választottbíróság hatásköréről.
Jelen ügyben a Választottbíróság a kérelmező által benyújtott kereset elbírálására a hatásköre hiányát és nem a hatáskörét állapította meg. E határozata ellen nem lehet rendes bírósághoz jogorvoslattal - a kérelmező által benyújtott fellebbezéssel - élni. Ezt hangsúlyozza a Vbt. 25. §-ához fűzött törvényi indokolás is, mely szerint "ha a Választottbíróság hatáskörének hiányát állapítja meg, döntése ellen nem lehet a bírósághoz fordulni. E rendelkezés összhangban van azzal az elvvel, mely szerint a hatáskörről való döntés elsődlegesen a Választottbíróság joga".
A Választottbíróság tehát tévesen tájékoztatta a kérelmezőt a határozata elleni fellebbezés lehetőségéről.
A fent kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan határozott, amikor a kérelmezőnek a Választottbíróság végzései ellen benyújtott "fellebbezését", mint kérelmet, hatáskör hiánya miatt elutasította. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazott Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését annyiban pontosítja, hogy az elutasítás jogalapja a Pp. 130. § (1) bekezdésének f) pontja, mert a felperes igénye - a Választottbíróság által hozott végzések ellen benyújtott fellebbezés rendes bíróság által történő elbírálása - bírói úton nem érvényesíthető.