BH 1984.1.30 A megrendelőnek abból a nyilatkozatából, amely szerint az ellenértéket a műszaki fejlesztési alapjából fizeti, egymagában nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a felek szerződési akarata kutatási (fejlesztési) szerződés létrehozására irányult. A szerződés típusát az abban vállalt szolgáltatás természetének vizsgálatával kell meghatározni [Ptk. 289. §, 412. §, 413. §, 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 18. § (1) bek., 41. §, 95. § (1) és (3) bek., 96. §].

A felperes a keresetében előadta, hogy az alperest fröccsöntőszerszámok készítésére hívta fel, az pedig a 683 000 Ft értékű termék szállítására júniusi próbagyártási határidő vállalásával ajánlatot tett, amelyet ő azonos tartalommal elfogadott. Az alperes a próbagyártás elhagyásával szeptember 30-án teljesített, ami a szerződés szerinti határidőt figyelembe véve 90 nap késedelmet jelent. Kérte, hogy a bíróság az alperest 51 255 Ft késedelmi kötbér fizetésére kötelezze.

Az alperes az előkészítő iratában arra hivatkozott, hogy a felek között létrejött jogügylet fejlesztési szerződés. Ezt bizonyítja az, hogy a felperes az ellenértéket a műszaki fejlesztési alap terhére irányozta elő. A felperes által rendelkezésre bocsátott rajzdokumentáció nem volt pontos, a rajzok szerint gyártott szerszámok összeillesztése után lehetett a fejlesztés további irányát meghatározni. A fémalkatrészek edzését az S. I. szövetkezet végezte. Az edzés befejezése után kellett a szerszámok illeszkedését ellenőrizni, majd a szükséges korrekciót meghatározni, amit követően újabb alkatrészeket kellett gyártani és edzeni. Az S. I. szövetkezet kemencéi augusztus első két dekádjában meghibásodtak, és így a termelés szünetelt. A szerződés kötbérfizetési kötelezettséget nem írt elő.

Az első fokú bíróság az alperest 51 255 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felek között a 3 db fröccsöntőszerszám készítésére vállalkozási szerződés jött létre úgy, hogy a rajzdokumentációt a felperes szolgáltatta. A szerződés megkötésekor tehát az alperes ismerte a rajzokat, és így az elvégzendő munka ismeretében vállalta a teljesítési határidőt. Az alperes az eljárás során egyébként nem vitatta a késedelem tényét, a perértéket, illetve a késedelem idejére kiszámított kötbér összegszerűségét. A jogszabály egyértelműen meghatározza, hogy milyen munkák elvégzésére szolgál a kutatási szerződés. Az alperes általában meghatározott eredmény elérésére vállalkozott, a szerződés tehát vállalkozási szerződés.

Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Megismételte azt az állítását, hogy a szerződés tárgya fejlesztés volt, amelynek a lényege az, hogy valamennyi hőmérőalkatrésznek azonos összetételű műanyagból való gyártásához kellett olyan szerszámokat készíteni, amelyek használatával a hőmérő minden alkatrésze a rendeltetésszerű célra használható legyen. Az ebből adódott nehézségeket a szerszám útján kellett kiküszöbölni. Műanyaghőmérő, illetve az annak gyártásához szükséges szerszám az országban ez ideig nem készült. Amikor a felperes által szolgáltatott rajzok szakszerűtleneknek bizonyultak, a felek művezetői tárgyalásokat folytattak és közösen új rajzokat dolgoztak ki. Az a szerszám, amivel a sorozatgyártás megindult, nem azonos azzal a szerszámmal, amely a felperes által szolgáltatott rajzoknak megfelelt volna.

A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes által készített szerszámok olyan egyszerűek, hogy azok elkészítése kutatást nem igényel. Amennyiben az alperes a dokumentációt nem tartotta kielégítőnek, azt közölnie kellett volna. Sem bíróság, sem szakértő nem tett olyan megállapítást, hogy az eredeti tervek hibásak lettek volna.

A fellebbezés nem alapos.

Helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy a felek közötti jogviszony nem kutatási, hanem vállalkozási jellegű.