BH 1998.8.375 A védjegy jogosulatlan használatának minősül a termék jogsértő előállításán túlmenően az ilyen termékek forgalmazása is [1969. évi IX. tv. (a továbbiakban: Vt.) 13. § (1) bek., (2) bek. c) pont, 1997. évi XI. tv. 117. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesek 305 db farmernadrág és 144 db farmerdzseki, valamint 3 db garbó pulóver 1992. november 19-i forgalmazásával bitorolták a felperes védjegyeit. Az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta. Egyúttal feljogosította a felperest arra, hogy az alperesek egymás között egyenlő arányban megoszló költségén az N. című napilapban egy alkalommal a jogsértés megtörténtének a megállapítását és a bíróság emiatt alkalmazott szankcióját tartalmazó nyilatkozatot közzétegye.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Levi Strauss Co. (San Francisco) a jogosultja kombinált szó és ábrás, valamint szóvédjegyeknek, amelyek a 25. áruosztályba tartozó ruházati cikkekre, illetve a 18. áruosztályba sorolt bőrtermékekre és ezen anyagokból gyártott más osztályba nem tartozó termékekre: övekre, sporttáskákra, állnak oltalom alatt. Megállapította, hogy az alperesek 1992. november 19-én a debreceni használtcikk-piac területén olyan termékeket árusítottak, amelyeken a felperes védjegyoltalom alatt álló megjelölései voltak elhelyezve. Emiatt az alperesek bűnösségét a D. Városi Bíróság ítéletével hamis termékjelzés bűntettében megállapította, és velük szemben büntetést alkalmazott. Figyelemmel arra, hogy a védjegybitorlás a Vt. 13. §-ának (1) bekezdése értelmében áru tekintetében valósítható meg és arra is, hogy az áru olyan termék, amely a gyártótól a fogyasztóig terjedő gyártási, kereskedelmi értékesítési láncolatban vesz részt, arra a következtetésre jutott, hogy az alperesek a Vt. 13. §-ának (1) bekezdésében írt védjegybitorlást megvalósították, mert olyan áruk forgalombahozatalát végezték, amely jogosulatlan védjegyhasználatot valósított meg. Azt pedig az alperesek sem vitatták, hogy az általuk forgalmazott termékeken használt megjelölések védjegyoltalom alatt állnak, és azok kizárólagos használata a felperest illeti meg.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek nyújtottak be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a védjegyhasználat fogalmát. Egy adott termék kiskereskedelmi forgalomban való értékesítése megítélésük szerint nem minősülhet a védjegy használatának, a védjegy használójának ugyanis az a személy minősül, aki a terméket gyártja. Hivatkoztak arra is, hogy a büntetőeljárás során megjelölték az áruk származási helyét. Emiatt a felperesnek jogosulatlan védjegyhasználat miatt a gyártóval szemben kellett volna eljárást indítania. Ő ugyanis az, aki a termékre az oltalom alatt álló védjegyet felhelyezi, tehát a védjegyet használja.

A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.

Az alperesek fellebbezése alaptalan.

A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv. 117. §-ának (3) bekezdése alapján a felek jogvitájában a korábban hatályos [1969. évi IX. törvényben (Vt.) szabályozott] rendelkezéseket kell alkalmazni.