A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.330/2009/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 67. §, 78. §, 224. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. §, 1996. évi LXXV. törvény (Met.) 7. §, 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) 3. §, 316/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 4. §] Bíró: Mózsa Gábor

Pest Megyei Munkaügyi Bíróság

5.M.330/2009/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság a ........... által képviselt ............... (felperes címe) felperesnek - ...........által képviselt ................... (alperes címe) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000.- (Harmincezer) Ft perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az állam javára 60.000.- 16.500.- (Hatvanezer Tizenhatezer-ötszáz) Ft illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság a tárgyalás anyaga alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az ............ 2007. november 14. és 2008. április 14. között munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes négy munkavégzési helyén (........., .........., ........., ..........).

Az ellenőrzés során feltárt szabálytalanságok miatt ............ számú határozatával a felperest a jogszabályban meghatározott garantált bérminimum tárgyhót követő 10. napjáig történő megfizetésére kötelezte, valamint 1.000.000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta.

Az alperes a felperes 17 kereskedelmi egységében árufeltöltő és pénztáros munkakörben foglalkoztatott 148 fő munkavállaló személyi alapbére vizsgálta tekintetében jutott arra a következtetésre, hogy a felperest a 316/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet szerinti garantált bérminimum fizetési kötelezettség terheli.

Határozatát - a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 3. § (2) bekezdése, az egyes ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről szóló 5/1997. (III. 5.) IKIM rendelet és az Országos Képzési Jegyzékről szóló 1/2006. (II. 7.) OM rendelet alapján - azzal indokolta, hogy a 148 munkavállaló a munkaszerződésben meghatározott munkakörtől (árufeltöltő, pénztáros) függetlenül ténylegesen mindkét munkakörbe tartozó feladatokat ellátja, és az árufeltöltő munkakör tartalmilag kereskedelmi tevékenységnek minősül, ennél fogva betöltése középfokú iskolai végzettséget, szakképzettséget igényel.

Az alperes a bírság mértékét a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) 7. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdés ca) pontja alapján állapította meg.

A felperes az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében vitatta, hogy az árufeltöltő és a pénztáros munkakör jogszabály előírása szerint középfokú végzettséget vagy szakképzettséget igényel. Állította, hogy ilyen elvárást munkáltatóként sem támasztott a munkavállalókkal szemben.

Az alperes másodfokú hatósága az elsőfokú határozat rendelkező részét kiegészítette azzal, hogy felperes a munkavállalókat a jogszabályban előírt módon tájékoztassa a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettségről, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Megállapította, hogy az elsőfokú hatóság által hivatkozott élelmiszer- és vegyiáru kereskedő tevékenységnek részét képezi a pénztárgép kezelés, illetve a raktározás, árufeltöltés, de mint önálló tevékenység végzéséhez a hatályos jogszabályok meg nem írnak elő előképzettségi feltételt.

Ugyanakkor - a hibás okfejtés mellett is - helytállónak találta az elsőfokú határozat rendelkező részét arra figyelemmel, hogy bár a pénztárosok munkaköri leírása nem ír elő iskolai végzettséget, a gyakorlat szerint a felperes ebben a munkakörben középfokú iskolai végzettséggel vagy szakképesítéssel rendelkező munkavállalókat foglalkoztatott.

A Met. 7. § (7) bekezdése szerinti mérlegelés alapján értékelte a jogellenes állapot időtartamát, az okozott hátrány nagyságát, a megsértett jogszabályi előírások és munkavállalók számát (valamint a 7. § (2) bekezdés ca) pontját illetően azt, hogy 3 éven belül ismételt jogsértés történt a felperes részéről.)

A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte.

Fenntartotta azt a közigazgatási eljárásban kifejtett álláspontját, miszerint a 316/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése, valamint a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium Jogi Főosztályának állásfoglalása (2006. február 13.) alapján a garantált bérminimumra való jogosultság megállapításának együttes feltétele, hogy

a) a munkavállaló igazolható módon rendelkezzen azzal a végzettséggel vagy szakképzettséggel, amelyet

b) jogszabály vagy a munkáltató megkíván, valamint

c) az adott munkakör ellátásához szükséges legyen az adott végzettség vagy szakképzettség.

Előadta, hogy jogszabály szükséges iskolai végzettséget nem írt elő és ő sem várt el sem a pénztárosi, sem az árufeltöltői munkakört betöltő munkavállalóitól középfokú végzettséget vagy szakképzettséget, hiszen számos alapfokú végzettségű munkavállalót alkalmazott ezen munkakörökben.

Álláspontja szerint, mivel a bérminimum fizetésének kötelezettsége független a tájékoztatási kötelezettségtől, nincs jelentősége az Mt. 76. § (5) bekezdése rendelkezéseinek jelen esetben.