AVI 2016.10.75 Az adómentes termékértékesítésnek objektív törvényi feltételei vannak [2007. évi CXXVII. tv. 89. § (1) bek.]

A 2009. május 28-án üzletviteli tanácsadás tevékenység folytatására létrehozott felperes 2009. IV. negyedévében az A. A. Kft. képviselőjének fia, A. T. közreműködésével bekapcsolódott be a számlák szerint Szlovákiából származó kristálycukor Magyarország területén keresztül Romániába történő értékesítési láncolatába. A szlovákiai illetőségű A.P. a.s. - közvetítőként - kristálycukrot adott el magyarországi S. S. Kft.-nek, amely a cukrot a S. Bt.-nek, ez pedig az A. A. Kft.-nek értékesítette, amely a felperesnek adta tovább. A felperes 2009. IV. negyedévében 63 411 330 Ft előzetesen felszámított általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) helyezett levonásba az általa fizetendő adó összegéből az A.A. Kft. összesen 317 056 642 Ft bruttó ellenértékű 1826 tonna kristálycukor értékesítéséről kiállított készpénz-kifizetési számlája alapján. A felperes a cukrot még a beszerzés napján továbbszámlázta - közösségen belüli értékesítés címén adómentesen - a cseh A. s.r.o. és a szlovákiai R. s.r.o részére, mely a terméket a romániai H. s.r.l. részére értékesítette tovább.

A felperes 2009. IV. negyedévére bevallásában 1.823,15 tonna 259 128 000 Ft ellenértékű Közösségen belülre történő adólevonási joggal járó adómentes kristálycukor értékesítést, 5 697 000 Ft adóalaphoz tartozó 1 424 000 25%-os kulcs alá tartozó értékesítést vallott, beszerzéseit illetően 396 000 Ft adómentes belföldi termékbeszerzést, valamint 253 437 000 Ft adóalaphoz tartozó 63 359 000 Ft 25%-os kulcs alá tartozó belföldi termékbeszerzés után levonható áfát szerepeltetett. A tárgyidőszakban elszámolandó adó összege - 62 029 000 Ft volt, amelyből 61 966 000 Ft-ot visszaigényelt, 63 000 Ft-ot pedig következő időszakra átvihető követelésként tüntetett fel.

Az adóhatóság a felperesnél 2009. IV. negyedévre áfa adónemben revíziót végzett, amelynek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 64 782 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amelyből 2 753 000 Ft-ot adóhiánynak, 61 966 000 Ft-ot jogosulatlanul visszaigényelt adónak minősített, amely kiutalását megtagadta. Kötelezte a felperest 32 359 000 Ft adóbírság, 308 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Érdemi döntését azzal indokolta, hogy a felperes az 1.823,15 tonna 259 128 050 Ft nettó ellenértékű kristálycukor értékesítése után nem tett eleget áfa fizetési kötelezettségének, de az értékesítés Közösségen belüli adómentességét sem igazolta.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes 2011. augusztus 25. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 44. § (1) bekezdésére, 95. §-ára, 97. § (4)-(6) bekezdéseire, 99. § (2) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 2. § a) pontjára, 89. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a közös - hozzáadott - értékadórendszerről szóló 2006/112/EK irányelv 2. cikk (1) bekezdés b) pontjára, 20. cikkére (a továbbiakban: Irányelv) alapította. Határozatának indokolása a következőket tartalmazza:

A CMR-ek szerint a cukor fuvarozását a J.G. H. Kft., a K. H. Kft., U. K. és a B. s.r.o. végezte, a cukor átvevői pedig a R. s.r.o., A. s.r.o. és a román H. s.r.l. volt. A H. s.r.l. és az A. s.r.o. Közösségen belül vásárlásának tényét a megkeresett külföldi adóhatóságok nem támasztották alá. A fuvarozó cégek - adóhatósági felszólításra - nem szolgáltattak iratanyagot, és náluk a kapcsolódó vizsgálatok során sem voltak fellelhetők CMR-ekben foglaltakat alátámasztó hitelt érdemlő számviteli bizonylatok vagy egyéb bizonyítékok. Azok a CMR-ek továbbá, amelyen a romániai átvevőként a cseh cég szerepel, azért sem igazolják a Közösség más tagállamába történő kiszállítást, mivel ez a cég és a román gazdasági társaság nem is folytatott valós gazdasági tevékenységet, tehát a CMR-ek adatai hiteltelenek, nem alkalmasak az adómentes értékesítés igazolására. Az elsőfokú hatóság okszerű bizonyítékértékeléssel, helyesen állapította meg, hogy a felperes a 1.823,15 tonna kristálycukrot értékesítette, de az értékesítés adómentességét, a cukor Közösség más tagállamának területére történő elszállítását nem bizonyította, ezért 2009. IV. negyedévében 259 128 000 Ft nettó ellenértékű adóköteles termékértékesítést teljesített. Mivel az EXW fuvarparitás és a formailag megfelelő CMR-ek a rendelkezésre álló adatokra, bizonyítékokra figyelemmel nem igazolják, hogy az értékesítés közvetlen következményeként az eladott áru a Közösség más tagállamának területére a valóságban is kiszállításra került volna és ott is maradt volna, a felperesnek a belföldi termékértékesítésekre irányadó általános szabályok szerint 25%-os adómértékkel számítva 64 782 000 Ft adófizetési kötelezettsége keletkezett.

A felperes a nemzetközi megkeresések és a kapcsolódó vizsgálatok adataiból megállapíthatóan egy olyan nemzetközi láncügyletben vett részt, amelyben a szlovák gazdasági társaság azért nem fizetett értékesítést terhelő adót, mert a terméket a Közösség más tagállama, Magyarország területére szállították, de az adót a magyarországi beszerző sem fizette meg. A felperes, mint a magyarországi közvetítői lánc utolsó tagja levonásba helyezte a cukorbeszerzést terhelő adót, de az értékesítést terhelő adót már nem fizette meg, mivel ezt bevallásában Közösségen belüli adómentes értékesítésnek tüntette fel. A felperes nem tett meg semmilyen lehetséges észszerű intézkedést annak érdekében, hogy az általa megkötött ügyletek ne vezessenek adókijátszáshoz. Kellő körültekintés mellett a felperesnek fel kellett volna ismernie, hogy mi volt valódi szerepe ebben a láncolatban, miért volt szükség a közbe iktatására, akkor, amikor a cukorral belföldön semmilyen feldolgozási, raktározási munkát nem kellett végeznie. Nem ellenőrizte hová került kiszállításra az áru, nem győződött meg arról, hogy az általa kiszámlázott cukor valóban a Közösség más tagállamának területére megérkezett-e, az EXW paritásban, a CMR adatainak hitelességében való alaptalan bizakodása pedig nem tekinthető kellően körültekintő eljárásnak.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte arra alapítottan, hogy igazolta a Közösség más tagállamába történő cukorértékesítést, kiszállítást, és az áfát is jogszerűen igényelte vissza. Hivatkozott az Áfa. tv. 29. § (1) bekezdésében, 89. § (1) bekezdésében, az Irányelvben foglaltak megsértésére, és arra, hogy az alperes döntése ellentétes a belföldi és közösségi joggyakorlattal.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:

Az alperes a kapcsolódó vizsgálatok lefolytatásával az okiratok, számlák, CMR-ek hitelességének felülvizsgálatával maradéktalanul eleget tett tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, megalapozott és jogszerű határozatot hozott. A bizonyítás az Art. 99. § (2) bekezdése alapján a felperest terhelte. A felperes nem igazolta hitelt érdemlő módon a Közösségen belüli értékesítés megtörténtét, adókedvezmény igénybevételét, javára kellően körültekintő magatartás nem állapítható meg. A felperes nem tett meg minden észszerű intézkedést sem annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz, ezért helytállóan döntött az adóhatóság arról, hogy a termékértékesítés után a felperesnek a belföldi termékértékesítésre irányadó szabályok szerinti adómértékkel számított adófizetési kötelezettsége keletkezett.