A Debreceni Törvényszék K.30618/2011/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 215. §, 339. §, 340. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 99. §, 165. §, 170. §, 178. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 2. §, 120. §, 127. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 15. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §]

Kapcsolódó határozatok:

*Debreceni Törvényszék K.30618/2011/6.*, Kúria Kfv.35306/2012/6. (AVI 2016.10.75)

***********

DEBRECENI TÖRVÉNYSZÉK

7.K.30.618/2011/6. szám

A ... Törvényszék, mint közigazgatási bíróság a Dr. Gulyás Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek - a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében az alulírott napon meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000,- (Százezer) forint perköltséget, valamint térítsen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 900.000,- (Kilencszázezer) forint perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A törvényszék a felek nyilatkozatai, valamint a csatolt közigazgatási iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperesi gazdálkodó szervezetet 2009. május 28-án alapították üzletviteli tanácsadás tevékenység folytatására. Képviselője F.T. ügyvezető volt.

A szlovákiai illetőségű A. a.s. közvetítő cégként kristálycukrot adott el a magyarországi honosságú S. Kft-nek, amely a cukrot a S. Bt-nek értékesítette tovább, aki viszont továbbértékesítette a terméket a A.(2) Kft-nek, aki a felperesnek adta tovább a cukrot.

A felperes 2009. IV. negyedévében 63.411.330,- Ft előzetesen felszámított általános forgalmi adót helyezett levonásba az általa fizetendő adó összegéből az A.(2) Kft 2009. november 23-a és 2009. december 30-a közötti teljesítési időponttal, összesen 317.056.642,- Ft bruttó ellenértékű, 1.826 tonna kristálycukor értékesítéséről kiállított, készpénzfizetési számlájának a birtokában, de a cukrot még a beszerzés napján tovább is számlázta közösségen belüli értékesítés címén adómentesen a szlovákiai R. s.r.o és a cseh A.(3) s.r.o. részére.

A R. s.r.o. a terméket a romániai illetőségű H. s.r.l. részére továbbértékesítette.

A felperesnél az APEH ... Megyei Igazgatósága ... sorszámú megbízólevéllel a 2009. IV. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben adóellenőrzési eljárást rendelt el, amelynek eredményeként megállapította, hogy a 2009. IV. negyedévre vonatkozóan 259.128.000,- Ft adóalap eltérés állapítható meg, amelyből adókülönbözet a felperes terhére 64.782.000,- Ft, adóhiány 2.753.000,- Ft, jogosulatlan visszaigénylés pedig 61.966.000,- Ft, amely jogosulatlanul igényelt összeg kiutalását a ... sorszámú elsőfokú határozatában megtagadta és az adóhiány megfizetésére kötelezte a felperest 32.359.000,- Ft adóbírság és 308.000,- Ft késedelmi pótlék kiszabása mellett.

A határozat indokolásában az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a felperes 2009. IV. negyedévében 259.128.000,- Ft nettó ellenértékű adóköteles termékértékesítést teljesített, az árut még a Magyar Köztársaság területén a vevőjének átadta, azt azonban nem bizonyította, hogy az értékesítése közvetlen következményeként az eladott áru a közösség más területére a valóságban is kiszállításra került, és ott is maradt.

Ezen tények alapján a 259.128.000,- Ft ellenértékű termékértékesítés után a belföldi termékértékesítésekre irányadó általános szabályok szerint 25% adómértékkel számítva 64.782.000,- Ft adófizetési kötelezettsége keletkezett.

A bevallani elmulasztott adó az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 178. § 3. pontja alapján adókülönbözetnek, az Art. 170. § (1) és (2) bekezdése szerint pedig részben adóhiánynak is minősül, másfelől jogosulatlan adó-visszaigénylésnek, amely után az Art. 170. § (1) bekezdése szerint adóbírságot is megállapított az elsőfokú adóhatóság, egyidejűleg az Art. 165. (1) bekezdése szerinti késedelmi pótlékot is megállapítva a felperes terhére.

Összességében az elsőfokú adóhatóság tehát arra hivatkozott, hogy a felperes az értékesítés utáni általános forgalmi adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, de nem igazolta azt sem, hogy az értékesítés közösségen belüli adómentes értékesítésnek tekinthető.

Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt, amelyben vitatta az elsőfokú adóhatóság megállapításának jogalapját, arra hivatkozott, hogy az 1823,15 tonna kristálycukor Szlovákiába és Romániába történő kiszállítását számlával, pénztárbizonylattal, CMR-el és a szlovák vevő képviselőjének H.T.-nak a nyilatkozatával is bizonyítani tudja.

Tekintettel arra, hogy a cukor szállításában, raktározásában, fel-, és lerakodásában a felperes nem vett részt, ezért a megkapott CMR-eken kívül más irattal nem is kell hogy rendelkezzenek.

A vevőtől olyan tartalmú CMR-t kaptak, amelyen a vevő kitöltötte az áru átvételének igazolására szolgáló rovatot, ez önmagában elegendő a közösségen belüli adómentes értékesítés igazolásához, így egyáltalán nem kellett, hogy kétségeik legyenek a kiszállítás tekintetében. Velük szerződéses kapcsolatban nem álló adóalanyok könyvelési iratait nem ismerhetik, azok hiányosságáért hiteltelenségéért sem tartoznak felelősséggel. Nem világos a felperes számára, hogy az adóhatóság miért támaszt kétségeket és milyen bizonyítékokat kíván még.

Előadása igazolására tanúbizonyítást is ajánlott fel, kérte tanúként meghallgatni A.I.-t az A.(2) Kft képviselőjét, annak fiát A.T.-t, aki közreműködött a felperes értékesítési láncolatban történő bekapcsolódásához. Kérte meghallgatni F.T.-t a felperes ügyvezetőjét, valamint a vevőt képviselő A.J.-t és H.T.-t.

Az alperes ... sorszámú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Indokolásában maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes nem tudta kétséget kizáróan igazolni, hogy részéről közösségen belüli termékértékesítésre került sor, mert hitelt érdemlően nem igazolta a termék országból történő kikerülését. Ugyanakkor a termékértékesítés után az általános szabályok szerinti általános forgalmi adót sem fizette meg, ezért az elsőfokú adóhatóság valamennyi megállapítása jogszerű.

A felperes bizonyítási indítványa kapcsán rámutatott arra, hogy a hiányzó bizonylatokat tanúbizonyítással sikeresen pótolni nem lehet, ezért a bizonyítási eljárás ilyen irányú továbbfejlesztését elutasította.

Az alperes határozatával szemben a felperes keresettel élt, amelyben kérte az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy a felperes jogszerűen igényelt vissza 61.966.000,- Ft általános forgalmi adót, másodlagosan a hatályon kívül helyezést követően új eljárás lefolytatására történő kötelezést kért.

A felperes a kereseti kérelmében az adóhatósági határozatokat jogszerűtlennek minősítette a bizonyítékok értékelése, a mérlegelés okszerűsége tekintetében és arra is hivatkozott, hogy a tényállás megállapítása során az adóhatóságok a felperes javára szolgáló tényeket nem vették figyelembe, továbbá olyan tényeket is a terhére értékeltek, amelyre ráhatása nem volt és nem is lehetett.