BH 2007.2.46 I. Egyezséggel a felek nemcsak a szerződéses, hanem bármilyen más (pl. dologi jogi, öröklési jogi) jogviszonyukat rendezhetik, így nincs akadálya annak sem, hogy a felek a károkozás folytán keletkezett kötelmi viszonyaikra kössenek egyezséget.

II. Uzsoráról akkor van szó, ha az egyik fél anyagi-egzisztenciális helyzetét (objektív feltétel) a másik szándékosan kihasználja az egyébként őt meg nem illető előnyhöz jutás érdekében (szubjektív feltétel) - Önmagában a kár bekövetkezte - adott esetben a gépjármű károsodása - egyik tényállási elemet sem alapozza meg.

III. Mivel a biztosító a kár megtérítésére a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosítása alapján köteles, a kár megtérítésére kötött egyezség aláírása nem minősül a károsult helyzete kihasználásaként [Ptk. 202. §, 240. §; 171/2000. (X. 13.) Korm. r. 7. §]

A T. Bt. tulajdonában álló, és a felperes által vezetett Mitsubishi személygépkocsi 2002. április 20-án közúti baleset következtében károsodott. A károkozó Suzuki gépjármű üzembentartója az alperessel kötött felelősségbiztosítási szerződést. A kárfelvételt követően az alperes a gépjárművet gazdasági totálkárosnak nyilvánította, majd 2002. május 22-én a felek megállapodtak a kár egyezséggel történő végleges rendezésében. Ennek alapján az alperes 1 149 000 forintot fizetett a felperesnek, mely összeget később még 100 000 forinttal növelt meg. A megállapodásban a felek lemondtak a megtámadás jogáról, továbbá minden vagyoni és nem vagyoni követelésről, a kárt véglegesen rendezettnek tekintették.

A felperes a roncsot 700 000 forintért értékesítette, majd a 2000. május 9-én előterjesztett keresetében az egyezséget a Ptk. 201. §-nak (2) bekezdésére hivatkozással megtámadta és további kárigényként 210 000 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az eljárás folyamán a perben kirendelt szakértő véleményének előterjesztését követően keresetének tőkeösszegét 1 650 000 forintra felemelte.

Az alperes a kereset ellen azzal védekezett, hogy a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közti feltűnő értékaránytalanság a kártérítési jogviszonyban nem értelmezhető, ezt a megtámadási határidőre vonatkozó további törvényi rendelkezés is alátámasztja.

Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével kötelezte az alperest, hogy "15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 650 000 forint tőkét és ezen összeg után 2002. április 20-ától a kifizetés napjáig járó évi 11% mértékű késedelmi kamatot, az alperes által teljesített 1 490 000 forint után 2002. április 20-ától 2002. május 24-éig járó 15 260 forint késedelmi kamatot, az alperes által teljesített 100 000 forint után 2002. április 20-ától a kifizetés napjáig járó évi 11% késedelmi kamatot".

Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a megtámadás jogáról lemondó nyilatkozat - a megtámadott szerződésbe foglaltan - érvénytelen volt. Megállapította, hogy az alperes a kártérítési összeg meghatározása során azt közölte a felperessel, hogy a kártérítés és a roncsérték összeadásával teljes kára meg fog térülni, ezzel szemben a felperes a roncsot csak 700 000 forintért tudta értékesíteni. Az alperes a jogban és műszaki ismeretekben járatlan felperes helyzetét kihasználva a maga számára indokolatlanul egyoldalú előnyt kötött kí, mellyel megsértette a kölcsönös együttműködés alapelvét. Ezért a megállapodás uzsorás szerződésként semmis, és a károsult a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján teljes kártérítésre jogosult. Ennek összegét a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján határozta meg. A másodfokú ítélet indokai szerint a kérdéses megállapodás nem minősül egyezségnek, mert ilyen tartalommal kártérítés tárgyában egyezség nem köthető, a megállapodásból hiányzott a kölcsönös engedmény törvényes követelménye is. A megállapodás, mint uzsorás szerződés tehát azért semmis, mert az alperes a felperesnek járó teljes kártérítésből a felperes szorult anyagi helyzetét kihasználva annak csak mintegy a felét térítette meg.

A jogerős ítélet megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása érdekében az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Legfelsőbb Bíróság hasonló tárgyú döntéseire hivatkozva állította, hogy a biztosító és a károsult között helye van egyezségkötésnek. Az a körülmény, hogy a biztosító fizetési kötelezettségének teljesítését a megállapodás aláírásához köti, nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét. Kártérítési jogviszonyban a felperesnek nem kellett szolgáltatást nyújtania, ezért a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbözete ilyen esetben nem értelmezhető, a megtámadási határidőre irányadó Ptk. 236. § (2) bekezdésében foglalt szabály nem alkalmazható. Hiányzott végül az uzsorás szerződés további ismérveként a hátrányos helyzet tényállási eleme és bizonyítatlan maradt ennek az alperes általi kihasználása is. A jogerős ítélet a továbbiakban a Ptk. 4. § (1) bekezdésében, a Ptk. 360. § (3) bekezdésében és a Ptk. 240. §-ának (3) bekezdésében foglalt szabályok megsértését is tartalmazta.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében meghatározott korlátai között vizsgálta. Ennek eredményeként azt állapította meg, hogy az alperes rendkívüli perorvoslati kérelme megalapozott.

A Ptk. 240. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerződést egyezséggel is lehet módosítani. Egyezség esetén a felek a szerződésből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak.

Az írásba foglalt egyezségnek nem érvényességi feltétele az alkufolyamat rögzítése, így annak részletezése sem, hogy melyik fél mikor, miből és mennyit engedett.