501/B/1997. AB határozat

alkotmányjogi panasz tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 73/A. §-a a) pontjának a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a fellebbezést előterjesztő fél számára kötelező jogi képviseletet előíró rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

INDOKOLÁS

1. Az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) - 1995. augusztus 29-től hatályos - 73/A. §-a szerint:

"A jogi képviselet kötelező:

a) a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a fellebbezést (felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára,

b) törvényben meghatározott egyéb esetben."

2. Az indítványozó 1997. április 14-én az Alkotmánybírósághoz fordult, kérelmezve, hogy az Alkotmánybíróság a Pp. "73/A. számú paragrafusát nyilvánítsa alkotmányellenesnek és semmisítse meg".

A Legfelsőbb Bíróság ugyanis a Pf. IV. 21.048/1997/1. számú ügyben felhívta az indítványozót arra, hogy a fellebbezését a Pp. 73/A. §-ának megfelelően jogi képviselő útján terjessze elő. Mivel ennek az ügyfél nem tett eleget, az 1997. július 15-én kézbesített 3. sorszámú végzésével a jogi képviselő nélkül előterjesztett fellebbezést hivatalból elutasította. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett 1997. augusztus 12-én kelt újabb beadványában alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Legfelsőbb Bíróság végzésének alapjául szolgáló jogszabály megsemmisítése és alkalmazásának kizárása iránt.

Az indítványozó felfogása szerint a Pp. 73/A. §-a "súlyosan sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított törvény előtti egyenlőséget és az 57. § (5) bekezdésében foglalt, a fellebbezési jogosultságot garantáló alanyi jogot". Úgy véli, hogy a jogszabály "az állampolgárokat vagyoni helyzetük alapján diszkriminálja", mert akinek az ügye megyei bíróságon indul, "ha van több tízezer forintja ügyvédre, az fellebbezhet, akinek nincs, az nem". Az ilyen szabályozás "normál perekben ... elfogadhatatlan és védhetetlen".

Az indítványozó beadványainak tartalmából megállapítható, hogy a Pp. 73/A. §-ának azt a rendelkezését sérelmezi, amely a kötelező jogi képviseletet a Legfelsőbb Bíróság eljárásában a fellebbező fél számára írja elő. Az Alkotmánybíróság e rendelkezés tekintetében folytatott vizsgálatot és hozott döntést.

3. Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróság a 141/B/1993. számú eljárásban már vizsgálta a Pp.-nek azt a rendelkezését, amely a kötelező jogi képviseletet a Legfelsőbb Bíróság előtt folytatott felülvizsgálati eljárásban írja elő. Az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította. A határozat indokolásában rámutatott arra, hogy a kötelező jogi képviselet intézménye a perbeli képviseletnek azt a lényegi vonását erősíti, hogy a jogi képviselőnek a szerepe nem csupán a képviselt személy helyettesítése, hanem a képviselt érdekeinek védelme, jogi érvényre juttatásának elősegítése. Az eljárásban ezért önálló perbeli jogai és kötelezettségei is vannak. Ezzel függnek össze a jogi képviselők, illetőleg a képviseletet hivatásszerűen ellátó személyek fokozott szakmai felelősségére vonatkozó szabályok.

Megállapította a határozat, hogy a kötelező jogi képviselet intézménye nem érinti a bíróság előtti egyenlőségnek az Alkotmányban biztosított alapjogát [Alkotmány 57. § (1) bekezdés], és nem hozható jogilag értékelhető összefüggésbe a jogorvoslathoz [57. § (5) bekezdés] fűződő alapvető joggal sem.

Nem ütközik a rendelkezés a személyek hátrányos megkülönböztetését tilalmazó szabályba sem (Alkotmány 70/A. §). Az a körülmény, hogy a jogi képviselet költséggel jár, nem szükségszerűen rekeszti ki a személyeknek valamilyen meghatározott körét, pl. bizonyos, szűkös vagyoni helyzetben lévőkét a kérelem előterjesztésének jogából. A Legfelsőbb Bíróság a polgári peres eljárás általános szabályainak megfelelő alkalmazásával jár el. Ebből következően, ha a pártfogó ügyvéd kirendelésének általános feltételei fennállnak, erre az eljárásban lehetőség van éppen a vagyoni helyzettel kapcsolatos hátrány kiküszöbölésére. (ABH 1994, 584., 586.)

Mindezek a megállapítások értelemszerűen a fellebbviteli eljárással kapcsolatosan is helytállóak.

Utalni lehet továbbá a támadott rendelkezést bevezető 1995. évi LX. törvényhez fűzött indokolásra. E szerint: "A jogi képviselet által nyújtott szakszerűség általában kívánatos, de általános érvénnyel - a Legfelsőbb Bíróság eljárásán kívüli körben - csak akkor lehet előírni, ha az állam megfelelően gondoskodni tud az ingyenes képviseletről a jogkereső állampolgárok számára. Ennek hiányában ugyanis az igazságszolgáltatás elérhetősége oly mértékben csökkenne, amely a jogállamisággal már nem egyeztethető össze."

Ebből az következik, hogy a jogalkotó a kötelező jogi képviselet szabályozásánál figyelembe vette a viszonylag szűk körben való előfordulást és ehhez képest az ingyenes jogi képviseletről való gondoskodás reális lehetőségét.

A Legfelsőbb Bíróság előtt folyó fellebbezési ügyek a hatásköri szabályokból adódóan a megyei bíróságon indulnak első fokon. Ezek az ügyek általában bonyolultak, speciális szakértelmet igénylő ügyek vagy kimagaslóan magas perértékű ügyek, amelyek esetében a felek túlnyomó többsége amúgy is jogi képviselővel jár el, annak ellenére, hogy az az első fokú eljárásban nem kötelező. Ahogy a felülvizsgálati ügyekben, úgy a fellebbezett ügyekben - mint arra az igazságügyminiszter észrevételeiben utal - még inkább elmondható, hogy a pártfogó ügyvéd kirendelésének általános feltételei fennállnak és lehetőség van a vagyoni helyzettel kapcsolatos hátrány kiküszöbölésére.

A törvény a kötelező jogi képviseletet azért teremtette meg "aszimmetrikusan", mert annak a félnek, aki fellebbezéssel nem él, valójában az első fokú döntés hatályban tartását kéri, szükségtelen terhet jelentene a kötelező jogi képviselet előírása.

Mindezeket az érveket figyelembe véve az Alkotmánybíróság a Pp. 73/A. § a) pontja támadott rendelkezésének alkotmányellenességére alapított alkotmányjogi panaszt elutasította.

Budapest, 1999. április 13.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró