ÍH 2017.18 BŰNCSELEKMÉNYT IS MEGVALÓSÍTÓ KÁROKOZÁSBÓL EREDŐ IGÉNY ELÉVÜLÉSE - ELÉVÜLÉS NYUGVÁSA

A bűncselekményt is megvalósító károkozásból származó igény elévülése kérdésében az elévülés megszakadása és nyugvása szempontjából a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni. A büntetőjogi intézkedések kizárólag a büntethetőség elévülését szakítják meg. Polgári jogi szempontból az elévülés nyugvása legfeljebb addig áll fenn, amíg a károsult a károkozó magatartásról és a károkozó személyéről egyértelműen tudomást nem szerez [Ptk. 339. §, Ptk. 360. § (4) bekezdés, Ptk. 325-327. §; Btk. 35. §].

Az építőipari részvénytársaság felperes 1993-ban alakult. A céget alakulásától kezdődően az alperes, mint vezérigazgató vezette, aki harmadik személyek irányában önálló képviseleti joggal rendelkezett.

A B. Betéti Társaság 1992. január 8-án alakult, alakuláskor a cég beltagja az alperes, kültagja M. L. volt. 1995. október 1. napjával M. L. kültagsága megszűnt, a cégbe az alperes unokahúga, B. E. belépett és a társaság beltagja lett, míg az alperes a társaság kültagjává vált. B. E. a 2000-es évek elejétől "Dina" művésznéven énekesként könnyűzenei, művészeti tevékenységet folytat.

A B., C. u. 2299/3. helyrajzi számú 6094 négyzetméter területű sporttelep megnevezésű ingatlan 1991. március 12-től a Békés Megyei Általános Építőipari Vállalat tulajdonába került, majd a földhivatal 1999. augusztus 2-án a felperes tulajdonát jogutódlás címén bejegyezte. A felperes képviseletében eljárva az alperes, 1999. október 15-én egy évre vételi jogot biztosító adásvételi szerződést kötött a Z. Kft.-vel 30 millió forint opciós ár kikötésével.

Az alperes utóbb elhatározta, hogy az ingatlant a B. Bt. részére értékesíti, melyre 2002. szeptember 30-i igazgatósági ülésen előterjesztést is tett azzal, hogy az értékesítésre - az eszköznyilvántartásban 1999. december 15-én felvett 1000 Ft/m2 áron - 6 094 000 Ft-ért kerüljön sor. Az értékesítés indokaként arra hivatkozott, hogy a B. Bt. - mely családi vállalkozás - pályázati források felhasználásával sportlétesítményt kíván építtetni és az értékesítéssel az ingatlan hasznosítása a cégcsoport irányítása alatt marad. Az igazgatóság 4/2002. (IX. 30.) számú határozatával a javaslatot elfogadta és hozzájárult az ingatlan fenti vételáron való értékesítéséhez. A B. Bt. tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert.

A B. Bt. 2005. augusztus 3-án az ingatlant 75 000 000 Ft-ért az R. Kft. részére továbbértékesítette.

Az ingatlanüggyel kapcsolatosan 2007. október 1-jén tett büntetőfeljelentés folytán ismeretlen tettes ellen büntetőeljárás indult, mely eljárásban 2009. május 6-án az alperest megvádolták. A nyomozóhatóság 2009. július 2. napján tájékoztatta a felperes igazgatóját, hogy több rendbeli jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntett megalapozott gyanúja miatt nyomozást folytatnak az alperes és társai ellen. Felhívta, hogy polgári jogi igényét érvényesítheti a büntetőeljárásban, vagy egyéb törvényes úton. A felperes 2009. július 9-én igazgatósági ülést tartott és határozatokat hozott, melyek rögzítik, hogy a felperest nem érte kár az ingatlan értékesítése kapcsán.

A felperes 2010. április 29. napjától felszámolás alatt áll.

A nyomozati eljárás iratait 2010 októberében a felszámoló elé tárták, felhívták a magánjogi kártérítési igény lehetséges érvényesítésére.

A büntetőeljárás eredményeként a Békéscsabai Városi Bíróság 2012. december 12. napján kelt ítéletével az alperes bűnösségét a Btk. 376. § (1) bekezdése és a (3) bekezdés b) pontja szerinti hűtlen kezelés bűntettében megállapította és vele szemben büntetést szabott ki. A járásbíróság a Műszaki Igazságügyi Testület büntetőeljárásban beszerzett szakértői véleménye alapján az ingatlan forgalmi értékét a B. Bt.-nek történt értékesítés időpontjában 46 millió forintban határozta meg és megállapította, hogy az alperes a saját és hozzátartozója tulajdonában álló társaságnak az áron aluli értékesítéssel a felperesnek 39 906 000 Ft vagyoni hátrányt okozott, mely az eljárás során nem térült meg.

A Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2013. december 10. napján kelt ítéletével az alperes vonatkozásában az ítéletet akként változtatta meg, hogy a cselekményt a Btk. 376. § (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pontja szerinti hűtlen kezelés bűntettének minősítette és az elsőfokú bíróságot a vagyonelkobzás tekintetében különleges eljárás lefolytatására utasította. Ez utóbbi eljárást illetően a Békéscsabai Járásbíróság 2014. június 10. napján kelt végzésével a beolvadás folytán megszűnt B. Bt. jogutódjaként a D. Kft.-vel szemben 8 687 092 Ft vagyonelkobzást rendelt el.

A felszámoló által képviselt felperes 2014. február 25. napján benyújtott keresetében 39 906 000 Ft "bűncselekménnyel okozott kár" és ezen összeg 2002. november 26. napjától számított kamatai megfizetésére kérte kötelezni alperest. Keresetét az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. § (1) bekezdésre alapította. A kár számítását illetően a büntetőítélet alapjául szol­gáló ingatlanforgalmi szakértői vélemény elfogadását kérte. Vitatta, hogy az igény elévült, vagy a kár megtérült volna.

Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Elsődlegesen hivatkozott az igény elévülésére, másodlagosan pedig arra, hogy a büntetőítélettel megállapított - az ingatlan áron alul történő értékesítéséből adódó - vagyoni hátrány a B. Bt. 2007. április 23-i megállapodás alapján kifejtett tevékenysége által, a felperes részére megtérítésre került. Utalt arra, hogy ha a B. Bt.-től a keletkezett vagyon vagyonelkobzás alá esik, akkor ugyanazon tény kétszeresen kerül értékelésre. Álláspontja szerint az elévülés 2002. november 26-án megkezdődött és 2007. november 26-án be is következett, mivel az 5 éves elévülési időt a hatóságok olyan érdemi intézkedése szakíthatta félbe, amelyek az elkövetővel szemben foganatosítanak, de az alperest csupán 2009. május 6-án gyanúsították meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereset szerint kötelezte alperest, fizessen meg a felperesnek 39 906 000 Ft-ot és ezen összeg járulékait. Az ítélet indokolása rögzíti, hogy a perben a jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni következményei felől kellett dönteni.

Utalt arra, hogy bár a Pp. 4. § (1) bekezdése szerint a polgári perben eljáró bíróságot más bíróság döntése, illetve az abban megállapított tényállás nem köti, a (2) bekezdésben megjelölt korlátozás folytán nem csupán a büntetőeljárásban a vádlott terhére rótt bűncselekményt, hanem a bűnösséget megállapító tényeket sem lehet vitássá tenni, mivel eltérő vagy ellentétes ténymegállapítás a bűnösség kérdésére is kihatna (BH 1996.3.155.). Ezért a törvényszék a kártérítési felelősség elemeinek vizsgálatánál elfogadta a jogerős büntetőítéletnek a Műszaki Igazságügyi Testület véleményén alapuló, a kárra vonatkozó megállapítását. A büntetőítélet folytán adott a bekövetkezett kár és a jogellenes magatartás közötti okozati összefüggés ténye is, így a felperes a kártérítési felelősség valamennyi elemét bizonyította, míg a kártérítésért felelős személy a felróhatóság hiányát igazolni nem tudta. A kártérítési felelősség ennél fogva fennáll.