A Fővárosi Törvényszék G.41257/2017/13. számú határozata szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 164. §, 195. §, 217. §, 220. §, 233. §, 234. §, 235. §, 256/A. §, 369. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 209/A. §, 685. §] Bíró: Szakály Noémi

17.G.41.257/2017/13.

A Fővárosi Törvényszék előtt

dr. Lantos Bálint ügyvéd (cím) által képviselt

felperes neve (cím) felperesnek

dr. Lombos Péter ügyvéd (cím.) által képviselt

alperes neve (cím) alperes ellen

szerződési feltétel érvénytelenségének a megállapítása iránt indított perében

meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperesnek 38.100 (harmincnyolcezer-egyszáz) forint perköltséget.

A le nem rótt 36.000 (harminchatezer) forint kereseti illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 (tizenöt) napon belül a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, de a Fővárosi Törvényszéken benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson bírálja el.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, továbbá ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

Ezen esetekben a tárgyalás megtartását a fellebbező fél fellebbezésében, a fellebbező fél ellenfele pedig a fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérheti.

A jogi képviselővel eljáró felek a határozat ellen benyújtott fellebbezéshez mellékelt közös kérelemmel indítványozhatják, hogy az anyagi jogszabály megsértésére alapított fellebbezést közvetlenül a Kúria bírálja el. Vagyonjogi ügyben a felek akkor indítványozhatják a Kúria eljárását, ha a fellebbezésben vitatott érték az ötszázezer forintot meghaladja. A fellebbezésben új tényre, illetve új bizonyítékra hivatkozni nem lehet. A fellebbezést tárgyaláson kívül, a felülvizsgálati eljárásra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával bírálják el. A határozat ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

A jogi képviselet kötelező az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet elleni fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) előterjesztő fél számára. A jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan. Ha jogi képviselővel a perorvoslati eljárás során a perorvoslati kérelmet előterjesztő félnek kell rendelkeznie, és a kérelmet előterjesztő fél nem rendelkezik jogi képviselővel, vagy a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik, a perorvoslati kérelmet a bíróság hivatalból elutasítja.

I n d o k o l á s

A bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 206.§ (1) bekezdése alapján a peres felek nyilatkozata, az általuk becsatolt okiratok, és a per egyéb adatai alapján - a következő tényállást állapította meg.

2006. április 15. napján a felek ... szerződésszám alatt "Kölcsönszerződés CHF alapú szabad felhasználású jelzáloghitelre egyenletes részletfizetéssel" elnevezésű kölcsönszerződést kötöttek.

A felek a kölcsönszerződés aláírását követően azt közjegyzői okiratba foglalták.

A kölcsönszerződés I.2. pontja szerint: "Felek kijelentik és kötelezik magukat arra, hogy bármely elszámolási vita, illetve banki igény kielégítés esetére, vagy a jelen okirat szerinti kölcsönből mindenkor fennálló kölcsön és egyéb tartozás mértékére, a folyósítás tényleges időpontja, a teljesítési kötelezettség lejárata megállapítása, valamint bármely egyéb a közvetlen bírósági végrehajtás céljából szükséges tény, adat megállapítása tekintetében az Adós Banknál vezetett számlái, és a bank nyilvántartásai könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el, mint közhiteles aggálytalan tartalmú bizonyítékot."

Ennek megfelelően a kölcsön és járulékai nem, vagy nem szerződés szerinti megfizetése esetén a végrehajtás alapjául szolgáló, mindenkor fennálló kölcsön-, és járuléktartozást, továbbá a fent hivatkozott tényeket jelen okirat mellett, az Adós banknál vezetett számláiról, illetve a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvány tanúsítja, amelynek elfogadására a Felek jelen okirat aláírásával kötelezettséget vállalnak.

Felek/Adós felkéri(k) a jelen okiratot szerkesztő közjegyzőt, vagy egyébként illetékességgel bíró közjegyzőt, hogy a fenti kölcsönből fennálló kölcsön és járulékai, továbbá egyéb tartozása mértékét, továbbá a fent hivatkozott tényeket, adatokat esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén, a Bank felkérésére az Adósok banknál vezetett számlái, a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján és nyilvántartásokba való betekintéssel közjegyzői tanúsítványba foglaltan tanúsítsa, e tekintetben a banktitok megtartásának kötelezettsége alól a felmentést megadják."

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a kölcsönszerződés részleges érvénytelenségét: azt, hogy a kölcsönszerződés I.2. pontjának fent idézett rendelkezései a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése, a 18/1999. Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdés a), b) és j) pontja alapján - tisztességtelenség okán - érvénytelen. Kérte a tisztességtelen kikötés alapján készült .... számú közjegyzői tanúsítvány érvénytelenségének a megállapítását is.

Perköltségre (ügyvédi munkadíjra) is igényt tartott.

A felperes arra hivatkozott, hogy a 18/1999. Kormányrendelet 1. § j) pontja alapján kimentési lehetőség nélkül azonnal semmis az a feltétel, amely a bizonyítási terhet megfordítja. Azáltal, hogy a felperesnek közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot kell tennie, a bizonyítás terhe megfordul a fogyasztó terhére.

A szerződés I.2. pontja ugyanis megfordítja a bizonyítási terhet akkor, ha a szerződéskötést követően esetleg nem ért egyet az adós a bank tartozás-nyilvántartásában foglaltakkal, így az semmis feltételnek minősül. Ekkor ugyanis már fordítva, mégpedig az adósnak kell bizonyítania, hogy nem annyi a tartozása mint amit a bank kér.

A felperes hangsúlyozta, hogy a kölcsönszerződés hivatkozott rendelkezése a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. § j) pontja alapján a szerződés érvénytelenségéhez vezet a rendelkezés tisztességtelensége, így a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése alapján megállapítható semmisége okán, hiszen a bankot egyoldalúan jogosítja azon végrehajtás szempontjából lényeges kérdések (jogalap, összegszerűség) megállapítására, ami egyébként egy bizonyítási eljárás keretében kellene, hogy realizálódjon, tehát az adósnak ezen banki aktussal szembeni bárminemű eljárásban kell bizonyítania, hogy tartozása nem áll fenn ahelyett, hogy a tartozás jogalapját és összegszerűségét a banknak kellene igazolnia. Álláspontja szerint kétségtelen, hogy a rendelkezés lényege a közvetlen végrehajtási eljárás kezdeményezés lehetőségének biztosítása a bank részére és ezáltal a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára történő megváltoztatása, hiszen egy végrehajtás megszüntetése iránti perben a bizonyítási teher - a körben, hogy tartozása nem áll fenn - az adós fogyasztón van. A rendelkezés semmisége a szerződés részleges érvénytelenségére vezet azáltal, hogy az érvénytelen rész a szerződésből kiesik, a felekre nézve továbbiakban kötelezettséget nem jelent, illetve elvonja a banktól annak lehetőségét, hogy a bizonyítási teher megfordításával igazolja a tartozás mértékét és a közjegyzői okirat alapján végrehajtást kezdeményezzen. A felperes a támadott kikötésben alávetette magát az alperes által vezetett könyvekben és nyilvántartásokban foglalt adatoknak. Azt kifogásolta, hogy a felperes ezzel az alávetéssel lemondott arról a lehetőségről, hogy a felek közötti vita esetén kétségbe vonja az alperes által meghatározott tartozása összegét. Ez azt jelenti, hogy az alperes jogosult a perbeli kikötés, valamint a saját nyilvántartásai révén meghatározni a követelése összegét és azt közjegyző előtt közokiratba foglaltatni. Ezt a közokiratot - amely tartalmazza az alperes által kiszámolt követelés pontos összegét is - a szerződés megkötésekor hatályos Vht. 21. § (1) bekezdése alapján végrehajtási záradékkal lehet ellátni az alperes kérelmére. Mindez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a felperes az ily módon ellene indított perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján bizonyítja a Pp. 369. § b) pontjában foglaltakat, azaz azt, hogy az alperes követelése részben, vagy egészben megszűnt. Kétségtelen, hogy a rendelkezés lényege a közvetlen végrehajtási eljárás kezdeményezés lehetőségének biztosítása a bank részére és ezáltal a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára történő megváltoztatása, hiszen egy végrehajtás megszüntetése iránti perben a bizonyítási teher - a körben, hogy tartozása nem áll fenn - az adós fogyasztón van.