A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20875/2019/6. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.875/2019/6/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Lantos Bálint Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lantos Bálint ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Balajthy János ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2018. március 27. napján meghozott 17.G.41.257/2017/13. számú ítélete ellen a felperes részéről 14. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti.

Fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és megállapítja, hogy a peres felek által 2006. március 17. napján megkötött kölcsönszerződés I.2. pontjának utolsó három bekezdésében foglalt, a közjegyzői tanúsítványra vonatkozó, továbbá a VIII.12. pontjában írt feltétele érvénytelen.

A felperest az alperes javára megállapított elsőfokú perköltség térítése alól mentesíti, és megállapítja, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 19.050 (tizenkilencezer-ötven) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 66.000 (hatvanhatezer) forint le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket. A fennmaradó 18.000 (tizennyolcezer) forint kereseti illetéket a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében az alperessel 2006. március 17. napján megkötött kölcsönszerződés I.2. pontjában írt, a közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványra vonatkozó feltétel tisztességtelenségének megállapítását kérte a Ptk. 209/A. §-a és a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § (1) bekezdés a), b) és j) pontja alapján. Kérte továbbá a tisztességtelen kikötés alapján készült közjegyzői tanúsítvány érvénytelenségének megállapítását.

Az alperes kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte az alperes perköltségének viselésére. Indokolásában megállapította, hogy a perbeli szerződés a Ptk. 685. § e) pontja alapján fogyasztói szerződésnek minősül. Kifejtette, hogy a felperes a kölcsönszerződés közjegyzői okiratba foglalásával maga jogosította fel az alperest a közvetlen végrehajtás megindítására. A közjegyzői okirat nem tartalmazhatja a végrehajtás elrendeléséhez szükséges feltételek bekövetkezését, ezért van szükség egy további közjegyzői okiratra, a ténytanúsítványra, amely tartalmazza a felmondás közlésének időpontját és az adós tartozásának összegét. A ténytanúsítvány kiállításának alapjául nyilvánvalóan csak az alperes nyilvántartása szolgálhat. Az adós a Kjtv. 142. § (3) bekezdése alapján nincs elzárva attól, hogy a közjegyzői ténytanúsítványra észrevételt tegyen, illetve hogy a végrehajtási eljárás során a követelés érvényes létrejöttét vagy összegét vitassa. A fogyasztónak lehetősége van továbbá arra, hogy a bank által havonta megküldött bankszámla-kivonattal szemben fogyasztóvédelmi vagy bírósági eljárást kezdeményezzen. A jogalkotó a banki nyilvántartást a DH törvényekkel jogszerűnek és tisztességesnek ismerte el, a felperest a 2014. évi XL. törvény (DH2 törvény) alapján az elszámolással szemben megillette a vitatás joga. A perbeli feltétel meghatározására az alperes jogszabályi kötelezettségének teljesítése érdekében került sor, ezért az a Ptk. 209. § (5) bekezdése alapján nem lehet tisztességtelen. A támadott szerződési feltétel esetleges tisztességtelensége nem érinti az alperes jogszabályon alapuló nyilvántartási kötelezettségét. E kötelezettség szerződésben való rögzítése nem eredményezi a fogyasztó jogainak vagy kötelezettségeinek egyoldalú és hátrányos megváltoztatását. A felperes tény- és jogellenesen állította, hogy a perbeli feltétel a felek közötti bizonyítási teher megváltozását eredményezné. A feleket a saját tényállításaik tekintetében a bizonyításkötelezettség attól függetlenül terheli, hogy ezt a szerződésbe beemelték-e vagy sem. A felek egymással szembeni igényérvényesítése során a bizonyítási terhet nem a szerződés, hanem az irányadó kógens eljárási szabályok határozzák meg. Amennyiben a felperessel szemben végrehajtási eljárás indul, a Vht. 41. § alapján kérheti a végrehajtás megszüntetését, és ha ezt a végrehajtást kérő nem ismeri el, úgy a felperes a Pp. 336-370/A. §-ai szerint végrehajtás megszüntetése vagy korlátozás iránti pert indíthat. Valamennyi jogorvoslati eljárásban a felperest terheli annak bizonyítása, hogy a tartozása nem jött létre érvényesen, vagy más összegben áll fenn. Az elsőfokú bíróság utalt továbbá a Kúria konzultációs testületének állásfoglalására, amely szerint nem tisztességtelen az a kikötés, amelyre tekintettel a fogyasztót terheli a bank nyilvántartásával szemben a bizonyítási kötelezettség, mert a bizonyítási teher megfordulása nem a nyilatkozatból, hanem a minősített okirati formából ered. A közjegyzői ténytanúsítvány érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet illetően az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az nem a felek szerződése, nem is egyoldalú jognyilatkozat, így annak érvénytelensége a polgári eljárás keretei között nem vizsgálható.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelemnek helyt adó döntés meghozatalát, továbbá az alperes perköltségben való marasztalását. Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.538/2017/4/II. számú határozatában, illetve a BDT2015.3420. és BDT2017.3629. számú döntésben foglalt érvelésre.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását. Hivatkozott a Kúria eseti döntéseire és az 1/2018. számú gazdasági elvi döntésére.

Az ítélőtábla az 5.Pf.20.565/2018/5. számú végzésével a per tárgyalását az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt C-34/18. szám alatt megindított előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig felfüggesztette.

A folytatódó eljárásban a felperes a fellebbezését akként tartotta fenn, hogy kérte a perbeli kikötés tisztességtelenségének megállapítását a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j) pontja alapján. Az EUB C-34/18. számú ítéletének 52. és 57. pontjaira figyelemmel kiemelte, hogy a támadott szerződési kikötés azt a célt szolgálja, hogy az alperes a végrehajtás megindításával a jogvitát mielőbb lezárja. Előadta továbbá, hogy az EUB ítélete a régi Pp. szabályaira és az abban foglalt végrehajtási jogorvoslatokra figyelemmel született, időközben azonban hatályba lépett az új Pp., amely a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per okai között nem tartja fenn a korábbi szabályozás által biztosított lehetőséget a követelés érvényes létrejöttének vitatását illetően. A felperes által támadott kikötést ezért az új jogi háttérrel összefüggésben kell értékelni.