BH 1982.6.250 Az anyagi és az eljárási jogszabályban megállapított határidők elteltének számítási módja különböző, és az anyagi jogi határidőt nem lehet egyben eljárásjogi határidőnek is tekinteni [Ptk. 324. § (1) bek., 326. § (1) bek., 1960. évi 11. sz. tvr. 3. § (2) bek., Pp. 105. § (4) bek.].

A felperes és az I. r. alperes között létrejött bizományi szerződés alapján 1977. október 12-én külföldről 1500 db műszeres satu érkezett az előbbi egyik budapesti boltja részére. A küldeményt a felperessel kötött szállítmányozási szerződés alapján a II. r. alperes váltotta ki, és az általa átvett értesítő- és vétlevelet 1977. október 13-án az I. r. alperesnek adta át a vámárunyilatkozat kiállítása céljából. Az értesítő- és vétlevél az I. r. alperesnél elveszett, így az árunyilatkozat kiállítása késedelmesen történt. A vámkezelésről a II. r. alperesnek kellett volna intézkednie, erre azonban az előírt időben nem került sor. A II. r. alperes a vasútállomáson kiváltott küldeményt nem szállította le, és így azt a vasút 1977. október 14-től fekbér felszámítása mellett tárolta.

A felperes az áru ellenértékét és járulékos költségeit megfizette, és minthogy az árut nem kapta meg, 1978. április 25-én kérte az I. r. alperest a küldemény kerestetésére. Ennek során megállapították, hogy a küldemény nem veszett el, hanem azt fekbér felszámítása mellett a vasút tárolta. A felperes az I. r. alperest hívta fel a szükséges intézkedések megtételére azzal, hogy a fekbér megfizetését nem vállalja. A II. r. alperes 1978. szeptember 28-án fuvaroztatta el az árut a felpereshez.

A vasút 1977. október 14-től 1978. szeptember 20-ig 673 595 Ft fekbért számított fel, és ezt az összeget a II. r. alperestől beszedte. A II. r. alperes 1979. január 19-én ugyanezt az összeget a felperes bankszámlájáról leemelte, A felperes a visszafizetést nem szorgalmazta, és 1980. január 19-én ajánlottan postára adott keresetlevelében kérte az alperesek kötelezését 673 595 Ft kártérítés és kamata megfizetésére.

A perben az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elévüléssel védekeztek, a jogalapot tagadták, az összegszerűséget nem vitatták.

Az első fokú bíróság ítéletében az alpereseket egyenként 336 697-336 697 Ft megfizetésére kötelezte. Az alperesek elévüléssel kapcsolatos védekezését nem fogadta el, figyelemmel a Pp. 105. §-ának (4) bekezdésére, amely szerint nem lehet a határidő elmulasztásának következményeit alkalmazni, ha a bírósághoz benyújtott beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adják. Az alperesek kártérítési felelőssége a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll, és ezért a Ptk. 344. §-ának (2) bekezdése szerint 50-50%-os kármegosztást alkalmazott. Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás összegét 224 532 Ft-224 532 Ft-ra leszállította.