A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20560/2010/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 15. §, 1999. évi LXIX. törvény (Szabs. tv.) 76. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.560/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Magyar Attila István ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felperesnek, ... jogi főelőadó által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. március 17. napján meghozott, 64.P.24.795/2009/10. számú ítélete ellen az alperes részéről 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek együttesen 30.000 (harmincezer) forint + áfa fellebbezési költséget.

A le nem rótt 102.000 (százkettőezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperesek - a ...gel szemben előterjesztett keresettől elállásukat követően már csak a jelenleg perben álló alperessel szemben fenntartott - keresetükben annak megállapítását kérték, hogy ...-án, az ... hídon történt tüntetéssel összefüggésben a velük szemben foganatosított intézkedésekkel megsértette a személyes szabadsághoz fűződő jogukat. Nem vagyoni kártérítési igényüket az I. rendű felperes vonatkozásában 1.000.000 forint, a II. rendű felperes vonatkozásában 700.000 forintban jelölték meg.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta arra hivatkozva, hogy az intézkedései jogszerűek voltak és - bár a felperesek szabálysértési ügyében eljárt bíróság végzése szerint a felperesek nem követték el a terhükre rótt szabálysértést - ez a megállapítás az adott időpontban foganatosított rendőri intézkedés megítélésére nem vetülhet vissza.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azon magatartásával, hogy a felpereseket ...-án ... körül a ... ... hídon előállította, megsértette a felperesek személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát.

Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű felperesnek 1.000.000 forintot, a II. rendű felperesnek 700.000 forintot, ezen összegeknek ... napjától a kifizetés napjáig számított törvényes késedelmi kamatát, továbbá az I. rendű felperesnek 50.000 forint, a II. rendű felperesnek 35.000 forint perköltséget.

Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a ... Bíróság Gazdasági Hivatal külön felhívására 10.583 forint tanúköltséget. Az ítélet szerint a 102.000 forint kereseti illeték "az állam terhén marad".

Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperesek nem adtak okot az előállításra, az jogszerűtlen volt. Nem értett egyet az alperessel abban, hogy az utóbb történt bírósági megállapítás nem vetíthető vissza az események idejére. Ezt azzal indokolta, hogy az alperesi álláspont elfogadása esetén egyetlen rendőri intézkedés későbbi megítélése sem lenne lehetséges.

Köztudomásúnak tekintette, hogy a személyes szabadság indokolatlan, jogellenes korlátozása az annak elszenvedőjét mind fizikai, mind pszichikai szempontból megterheli, és ez még inkább így van olyan esetben, amikor a korlátozás az államot megtestesítő rendőri szerv részéről valósul meg. Ettől függetlenül a felpereseknek az erre vonatkozó előadását a ... tanú is hitelt érdemlően alátámasztotta. A Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontjára hivatkozással a kártérítés jogalapját megállapította és úgy foglalt állást, hogy a keresetben összegszerűen megjelölt igény nem volt eltúlzottnak tekinthető.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatása és elsődlegesen a kereset elutasítása, másodlagosan a nem vagyoni kártérítésnek felperesenként 500.000 forintra történő leszállítása érdekében.

Kifejtette, hogy a perbeli esemény idején a felpereseket a ... - amelynek jogelődje a ... (...) - vonta intézkedés alá, illetve állította elő. A ... önálló jogi személy, tehát a jelenleg perben álló alperes a másik rendőri szerv magatartásáért nem felelős.

Felhívta a Ptk. 4. § (1) bekezdésében foglaltakat, sérelmezve, hogy az elsőfokú bíróság a kártérítési felelősséget egy másik eljárás adataira támaszkodva állapította meg, és azt is kifogásolta, hogy nem a rendőri intézkedés időpontjában rendelkezésre álló, hanem későbbi információkat vett alapul.

Az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozatán alapuló bírói gyakorlatra és a BH2006. 318. számon közzétett eseti döntésben foglaltakra hivatkozással kiemelte, hogy felperesek a kártérítési felelősség Ptk. 339. § (1) bekezdésében írt előfeltételeit sem bizonyították. Álláspontja szerint a vétkesség alól ki is mentette magát, mivel a ... Bíróság ... számú ítéletével megállapította a demonstráció feloszlatásának jogszerűségét.

Kiemelte, hogy a felperesek hallották a terület elhagyására vonatkozó rendőri felszólítást, ennek ellenére a felszólításnak haladéktalanul nem tettek eleget. Álláspontja szerint a Ptk. 340. § (1) bekezdése alapján ezt a körülményt a kártérítés összege szempontjából az elsőfokú bíróságnak értékelnie kellett volna.

Rámutatott arra is, hogy a tanúként meghallgatott személy maga is perben állt, illetve áll az alperessel, így tőle elfogulatlan nyilatkozat, tanúvallomás nem volt elvárható.

Az I-II. rendű felperesek az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték az abban foglalt helyes indokokra tekintettel.

A fellebbezés nem alapos.

A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a teljes körűen feltárt tényállásból okszerű jogi következtetéssel helytálló döntésre jutott, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között felülbírált elsőfokú ítéletet - a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - az indokolás hiányossága miatt, annak részbeni kiegészítésével, helybenhagyta.

A másodfokú bíróság elsődlegesen az 1993. évi XXXI. törvénnyel a belső jog részévé vált Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. Cikkére utal, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van a szabadságra, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani, csak ha a törvényben meghatározott okok ezt indokolják, és akkor is csak a törvényben meghatározott eljárás szerint. Ezt a jogelvet fogalmazza meg az Alkotmány 55. § (1) bekezdése is, amely szerint mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit nem lehet a szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. A személyes szabadság körébe tartozik a szabad cselekvés, a szabad mozgás biztosítása és a tartózkodási hely szabad megválasztása is. A személyes szabadság azonban társadalmi és egyéb fontos érdekből korlátozható.

Annak elbírálásánál, hogy a felperesek személyes szabadságának korlátozására jogszerű volt-e, figyelembe kellett venni egyéb jogszabályi rendelkezéseket is.