A Kúria Mfv.10681/2013/5. számú precedensképes határozata jogellenesség megállapítása tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 138. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 7. §, 104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet 18. §, 20. §] Bírók: Csorba Anna, Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina

Mfv.II.10.681/2013/5.szám

A Kúria a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Magyar György ügyvéd) által képviselt felperesnek a ... kormánytisztviselő által képviselt alperes ellen külszolgálatból visszahívás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 3.M.2252/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.632.340/2013/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.632.340/2013/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A megállapított tényállás szerint a felperes 2008. január 1-től állt határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyban a ... Hivatallal. 2008. január 21-én megkötött háromoldalú megállapodás alapján a felperest külszolgálat ellátása céljából 2008. február 8-tól áthelyezték az alperes állományába, azzal, hogy a külszolgálat várhatóan 2012. február 8-áig tart. A megállapodás szerint a felperest a Magyar Köztársaság ... Nagykövetségén ... attasé szakdiplomata munkakörben foglalkoztatták.

A külszolgálat ellátásának időtartama alatt a felperes 2009. október 1-jén tájékoztatta az ... vezetőjét, hogy ikergyermekekkel várandós, a gyermekek születését 2010. március végére várja, a szülést követően 2010. szeptember 15-től tervezte a munkába való visszatérését.

Az ... elnöke a 2010. március 19-ei levelében kezdeményezte a külügyminiszternél a felperes ... attasé-i kihelyezésének visszavonását a köztisztviselők tartós külszolgálatáról szóló 104/2003.(VII.18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 20. § (1) bekezdés g) pontjára hivatkozással különösen fontos szolgálati érdekből, rögzítve, hogy a felperes nem járult hozzá a külszolgálat közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez. A levél tartalmazta azt is, hogy a hivatal a felperes távollétének idejére nem tudja megoldani a szakdiplomata helyettesítését, mivel a ...-i képviseletet az EU elnökségre való felkészülés kapcsán folyamatosan biztosítani kell.

Az alperes 2010. május 1-jével intézkedett a tartós külszolgálat megszüntetéséről a Kr. 18. § (2) bekezdés b) pontja alapján. Az intézkedés indokolása megegyezik az NKTH elnöke által készített javaslat tartalmával. Ezt követően az alperes értesítette a felperest arról, hogy a 2010. május 2-ai hatállyal visszahelyezi az ... állományába.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a külszolgálatból történt visszahívása jogellenes volt. A jogellenesség jogkövetkezményeként 1782,2 Euro megfizetésére kérte kötelezni az alperest, elsődlegesen vagyoni kártérítés, másodlagosan nem vagyoni kártérítés jogcímén.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.2252/2010/29. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperesi kereset alapján a perbeli visszahívás jogszerűségét formai és tartalmi okból is vizsgálta, kitért annak indokolásának valóságára és okszerűségére. A felülvizsgálati eljárás tárgyát képező körben hangsúlyozta, miszerint a felperes visszahívását követő időszakban volt esedékes Magyarország európai uniós soros elnöksége, amellyel kapcsolatban valamennyi diplomáciai területre jelentős plusz feladatok hárultak. Ezzel függött össze az is, hogy átmenetileg egy második ... attasé státuszt létesítettek félévre ...-ben, a felperes pozíciója mellett. Az EU elnökségi feladatok miatt különösen fontos szolgálati érdeknek minősült, hogy a ...-i ... attasé-i feladatokat folyamatosan ellássák. A felperes 2010. március 8-ától nem látta el a munkát, mert a szabadságát, később pedig szülési szabadságát vette igénybe.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint önmagában abból a tényből, hogy a gyermekvállalás miatt következett be a felperes tartós távolléte, nem volt megállapítható, hogy anyai, női mivoltával kapcsolatban hátrányos megkülönböztetés érte, figyelemmel arra is, hogy a külszolgálat ellátásának három hónapot meghaladó szünetelése esetén a jogszabály értelmében a külszolgálat megszűnik, és ez a rendelkezés minden külszolgálatban tevékenykedő személyre, nőkre és férfiakra egyaránt vonatkozik, függetlenül a távollét okától.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 49.Mf.632.340/2013/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.

A jogerős ítéletből kitűnően a felperes a keresetét az alperesi intézkedés formai, tartalmi jogszerűtlenségére, a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlására, az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség elvének, illetve ezzel kapcsolatos uniós irányelvek megsértésére alapította. Fellebbezésében azonban az elsőfokú ítéletet már kizárólag a szülő nők jogaival és az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatos téves, uniós jogot is sértő jogértelmezése miatt támadta.

E körben a másodfokú bíróság kifejtette, miszerint az adott esetben bizonyítást nyert, hogy a felperes külszolgálatra kihelyezésének megszüntetésére ésszerű indok, különösen fontos szolgálati érdek miatt került sor a Kr. 20. § (1) bekezdés g) pontja alapján az ... elnökének kezdeményezésére, figyelemmel arra, hogy a felperes szülés miatt várható távolléte alatt a szakdiplomatai feladatainak ellátása sem helyettesítés, sem részmunkaidő keretében nem volt megoldható részéről. Az alperes bizonyította, hogy 2010. február 9-én kelt levelében felhívta a felperes figyelmét a Kr. 18. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra, azonban felperes ennek ellenére sem tett olyan tartalmú egyértelmű nyilatkozatot, miszerint a szülést követő három hónapon belül ismét munkába kíván állni, visszatérésének tervezett időpontját 2010. szeptember 15. napjában jelölte meg. Mindezek alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság helyesen fogadta el bizonyítottnak, miszerint az alperes részéről a felperest hátrányos megkülönböztetés az anyai, illetve női mivolta okán nem érte, az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.), valamint a felperes által hivatkozott uniós irányelvek rendelkezései nem sérültek. Nem állapítható meg ugyanis a 2006/54/EK irányelv 2. cikk (1) bekezdés a), illetve b) pontjában definiált közvetlen, illetve közvetett megkülönböztetés feltételeinek megvalósulása.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és hozzon új határozatot, melyben a keresetnek adjon helyt és az alperest marasztalja perköltségben.

Álláspontja szerint a jogerős ítélet mind a szülő nők jogaival, mind az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatosan téves jogértelmezésen alapul. Sérelmezte, hogy önmagában abból a tényből, hogy a gyermekvállalása miatt következett be a távolléte, az eljárt bíróságok nem találták megállapíthatónak azt, hogy anyai, női mivoltával kapcsolatban érte hátrányos megkülönböztetés. Mivel a férfiak testi adottságaiknál fogva nem szülnek, szakmai előmenetelük során már eleve előnyben vannak a szülő nőkhöz képest, így amennyiben a munkáltató a köztisztviselő külszolgálatát a szülési szabadság ideje alatt megszünteti, akkor kiüresíti a jogalkotó által a nemek közötti különbség ellensúlyozására bevezetett rendelkezést, így a felperes szerint a perbeli esetben sérült az Ebktv. 8. § a) és l) pontjai.