BH 1992.4.221 I. Ha az elkövetőt a jogos védelem szükséges mértékének a felismerésében a félelemérzet korlátozta: nem értékelhető súlyosítóként az erőszakos jellegű bűncselekmények elszaporodottsága, és a büntetlen előéletű fiatal elkövető esetében mellőzhető a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása [Btk. 29. § (3) bek., 53. §, 83. §].

II. A közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. tv. 1. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételeknek a törvény hatálybalépésének az időpontjában kell fennállniuk [1990. évi XXXIX. tv. 1. § (2) bek.].

I. A vádlottat a megyei bíróság az 1990. június 19. napján kelt ítéletével emberölés bűntettének kísérlete miatt 1 évi 6 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megyei bíróság az ügy elbírálása szempontjából minden lényeges körülményt értékelési körébe vont. A megalapozott tényállás - részint az iratok tartalma, részint a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest - csupán az alábbiak szerint szorult a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint helyesbítésre, illetve kiegészítésre:

- Az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően - 1990. augusztus 19-én - a vádlott házastársa leánygyermekét szült;

- a vádlott felesége 1990. augusztus 5. napján elköltözött a közös lakásból, és azóta az 1985. június 10. napján született fiúgyermeket a vádlott egyedül neveli;

- a vádlott által a késsel leadott szúrás a közepesnél nagyobb erőbehatással történt, és jellegében irányzott volt.

(Megjegyzendő: az elsőfokú bíróság a szúrás irányzottságára hivatkozik ugyan a bizonyítékok értékelése körében, de ezt a körülményt a tényállás nem rögzíti.)

Egyéb vonatkozásban az elsőfokú bíróság megállapításai iratszerűek és helyesek, maradéktalanul eleget tett indokolási kötelezettségének is, így a tényállás irányadó volt a fellebbezési eljárásban.

Megfelelően foglalt állást a bűnösség kérdésében. Helyesen állapította meg, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett.

A vádlottat az ittas sértett részéről jogtalan támadás érte, ami elől igyekezett kitérni. Az ismétlődő szóbeli fenyegetés azonban tettlegességhez vezetett, amelynek során a sértett puszta kézzel bántalmazta a vádlottat.

Amikor a vádlott ezt a testi épség ellen irányuló támadást élet kioltására is alkalmas eszközzel - 15,5 cm pengehosszúságú késsel - védte ki, az elhárítás szükséges mértékét túllépte. Abban a téves feltevésben volt azonban, hogy a sértett testvérének a támadásától is tartania kell, és ez a körülmény vezetett oda, hogy az elhárítás szükséges mértékének a megítélésében bizonyos fokig korlátozott volt. Az eljárás során olyan adat nem merült fel azonban, amelyből arra a következtetésre lehetett volna jutni, hogy ez a felindult állapot, ijedtség teljesen képtelenné tette volna a védekezés szükséges mértékének a felismerésére.