A Debreceni Ítélőtábla Pf.20041/2010/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 1957. évi IV. törvény (Áe.) 13. §, 16. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 339. §, 348. §, 349. §, 355. §, 360. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 52. §, 54. §, 158. §, 1999. évi LXXXIV. törvény (Kknyt.) 1. §, 2. §, 5. §, 12. §, 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 39. §, 71. §, 74. §] Bírók: Csiki Péter, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf. II. 20.041/2010/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Glant Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Glant Henrietta ügyvéd, 4025 Debrecen, Hatvan u. 35. I/2.) által képviselt felperes neve (címe alatti lakos) felperesnek, a Dr. ... által képviselt Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala (alperes címe.) alperessel szemben kártérítés megfizetése iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3. P. 21.739/2009/4. sorszámú ítélete ellen a felperes által 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.514.300 (Egymillió-ötszáztizennégyezer-háromszáz) forint tőkét, és ennek 2007. július 1-től 2007. december 31-ig évi 7,75 %-os, 2008. január 1-től a kifizetésig a késedelemmel érintett mindenkori naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, és 116.000 (Egyszáztizenhatezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

A felperes által külön felhívásra az államnak fizetendő eljárási illeték összegét 19.720 (Tizenkilencezer-hétszázhúsz) forintra leszállítja.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A jelen perben nem szereplő FZ lízingbevevő 2004. január 13-án 2010. február 1. napjáig terjedő futamidejű zártvégű pénzügyi lízingszerződést kötött egy ... gépkocsi megvásárlására 3.065.000 Ft vételáron. A lízingszerződés alapján a gépjármű a futamidő leteltéig, illetve a lízingdíjak és maradványérték megfizetéséig a lízingbeadó tulajdonában maradt, aki mint tulajdonos kizárólagosan jogosult volt a gépjármű törzskönyvének átvételére és őrzésére. A lízingbeadó 2004. január 20-án kérelmezte az alperes okmányirodáján a forgalmi engedélybe a lízingbevevőt tulajdonosként bejegyezni azzal, hogy a nyilvántartásba, illetve a törzskönyvbe kérte bejegyezni azon tulajdonoshoz kötött záradékot, hogy "Tulajdonjog a lízingszerződés futamidejének lejártáig (azaz mindaddig, amíg a lízingbevevő a lízingszerződésből eredő valamennyi kötelezettségét maradéktalanul nem teljesítette) a lízingbeadó, mint pénzintézet részére fenntartva. A lízingszerződés időtartama alatt a lízingbevevő a gépjárművön nem alapíthat jelzálogjogot, nem idegenítheti el, nem adhatja bérbe, illetve más módon nem terhelheti azt."

A 2004. január 20-án kiállított forgalmi engedély és törzskönyv tulajdonosként a lízingbevevő FZot tüntette fel, a törzskönyvet is részére küldték meg, a gépjármű-nyilvántartás azonban a tulajdonjogi korlátozást a kérelemmel egyezően tartalmazta.

FZ, mint eladó és a felperes, mint vevő 2004. május 28-án a gépkocsira adásvételi szerződést kötöttek 1.650.000 Ft vételáron, amit a felperes a szerződéskötéssel egyidejűleg megfizetett. A szerződésben az eladó kijelentette, hogy a gépkocsi per- és tehermentes, annak tulajdonjogával szabadon rendelkezik. Egyidejűleg átadta a felperesnek a gépkocsi indítókulcsait, a forgalmi engedélyt és a törzskönyvet. A felperes a tulajdonjog változás átvezetéséhez a gépkocsi előzetes eredetvizsgálatát 2004. július 23-án végeztette el, a nyilvántartásban szereplő tulajdoni korlátozás miatt azonban a tulajdonjog átírását megtagadták. A felperes erről értesülve, az eladójával szemben adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt pert indított a M-I Városi Bíróságon, amely 2006. május 16-án jogerős egyezséggel zárult. Ebben az eladó vállalta, hogy a vételárból még vissza nem fizetett 1.500.000 Ft-ot és 14.500 Ft eredetvizsgálati díjat, valamint 50.000 Ft perköltséget 2006. június 25. napjáig a felperesnek egyösszegben megfizeti, és a felperes kötelezte magát a gépkocsi és iratai egyidejű kiadására. Az eladó az egyezséget nem teljesítette, a felperes, mint végrehajtást kérő kérelmére ellene indult végrehajtási eljárás a Vht. 52. §-ának d) pontja alapján 2007. június 27. napjától szünetel.

A lízingbeadó 2004. augusztus 16-án a lízingszerződést felmondta, és FZtal szemben büntetőfeljelentéssel élt. A nyomozóhatóság 2006. június 16-án a gépkocsit a felperesnél lefoglalta. A büntetőbíróság 2007. június 17. napján jogerős ítéletében FZ lízingbevevőt bűnösnek találta jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében, és a gépkocsit - lefoglalásának megszüntetésével egyidejűleg - kiadni rendelte a lízingbeadónak.

A felperes írásbeli keresetében az alperest a Ptk. 349. §-a és a 35/2000. (XI. 30.) BM. rendelet 71. §-ának (4) bekezdése alapján közigazgatási jogkörben okozott kár jogcímén kérte kötelezni 1.842.997 Ft tőke (meg nem térült vételár, eredetvizsgálati díj, a polgári a perben felmerült illeték, a végrehajtási illeték és végrehajtási költség, valamint a gépjármű lefoglalásáig felmerült üzemeltetési költségek, biztosítási díjak) és járulékai megfizetésére.

Keresetének jogalapját abban jelölte meg, hogy az alperes jogellenesen jegyezte be a törzskönyvbe FZot tulajdonosként és adta ki részére azt, amit a keresethez F/6 alatt csatolt levélben a jegyző el is ismert. FZ a törzskönyv tartalmával és annak birtoklásával a gépkocsi feletti korlátozástól mentes tulajdonjogát igazolta, vele jóhiszeműen szerződött, az alperes jogellenes és felróható magatartása következtében a keresetében érvényesített meg nem térült kára keletkezett.

Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy magatartása (a gépjárművel kapcsolatos okmányok kiállítása és annak kiadása) és a felperes károsodása között közvetlen oksági kapcsolat nincs, a felperes kárát FZ bűncselekményt is megvalósító jogellenes magatartása okozta.

Az elsőfokú bíróság a felperes kártérítési igényét jogalapjában egészében, összegszerűségében részben megalapozottnak találta. 3. P. 21.859/2008/10. sorszámú, az alperest a keresetben részben marasztaló ítéletét az ítélőtábla a felperes fellebbezése alapján meghozott Pf. II. 20.470/2009/3. sorszámú végzésével eljárási szabálysértés miatt a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

Végzésének indokolásában - az ügy minden lényeges körülményére kiterjedő részletes ténybeli és jogi indokok alapján - megállapította, hogy az addig rendelkezésre állt adatok szerint az alperes eljárása a törzskönyv kiállításának alapjául szolgált adatfelvétel és a törzskönyvnek a lízingbevevő részére történő kézbesítés során nem felelt meg a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kknyt.) 1. §-a (1)-(2) bekezdésének, 2. §-a 6. pontjának, 5. §-a (1) bekezdés b) pontjának, 12. §-ának, továbbá a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról rendelkező 35/2000. (XI. 30.) BM. rendelet (a továbbiakban: R.) 39. §-a (1)-(4) bekezdéseinek, 71. §-a (1)-(2) és (4) bekezdéseinek, továbbá a 74. § (1), (3)-(4) bekezdéseinek. A törzskönyv kiállítására irányuló kérelem elbírálásakor és a törzskönyv adattartalmát meghatározó adatfelvételkor az alperes hatósági jogkörében eljárva nem tartotta be az ügyintézés idején még hatályos 1957. évi IV. törvény (Áe.) 13. § (1) bekezdésének, 16. §-a (2)-(3) bekezdésének, valamint 26-28. §-ainak rendelkezéseit. Megállapította, hogy az alperes eljárása egyértelmű jogszabályi rendelkezésbe ütközött, döntése mérlegelést nem igényelt, ezért azon magatartása, hogy a törzskönyv tartalmát meghatározó adatfelvételkor a ténylegesen csak üzembentartónak minősülő FZ lízingbevevőt a gépjármű tulajdonosaként tüntette fel és a törzskönyvet is részére adta ki a lízingbeadó valós tulajdonos helyett, kirívóan súlyos jogsértésnek minősült. FZ a törzskönyv jogellenes tartalmával és a törzskönyv jogellenes birtoklásával keltett, a gépkocsi feletti korlátozástól mentes tulajdonjogának látszatát kihasználva értékesítette azt a felperesnek, így a felperes kárát közvetlenül ő okozta. Az alperes jogellenes magatartása és a felperes károsodása között az okozati összefüggés mindaddig közvetett, míg felperes a kárigényét a közvetlenül kárt okozó FZtal szemben sikerrel érvényesítheti. A felperes károsodása és az alperes kirívóan súlyos jogsértő magatartása közötti oksági kapcsolat csak a kárnak a közvetlen károkozótól való behajthatatlanságával válhat közvetlenné, és amennyiben és amikor ez bekövetkezett, onnantól az alperes kártérítési felelőssége a jogellenes és felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkezett felperesi károkért a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése, 339. §-ának (1) bekezdése és 348. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll, kizárólagosan csak az alperes magatartásával okozati összefüggésben felmerült teljes kárösszeg erejéig.