A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21829/2010/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/D. § (1) bek., (1) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §, 339. §, 340. §, 349. §, 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 27. §] Bírók: Magosi Szilvia, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.829/2010/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Somlai Zsuzsanna ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a nemzeti fejlesztési miniszter által képviselt Magyar Állam alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. szeptember 30. napján kelt 4.P.23.925/2009/17. számú alatti ítélete ellen az alperes részéről 18. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 400.000 (négyszázezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a végleges keresetében a Ptk. 349. § (1) bekezdése és 339. § (1) bekezdése, továbbá a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja alapján 39.962.924 forint vagyoni kártérítés, ebből 33.562.724 forint elmaradt jövedelem után középarányos kezdő időponttól, azaz 2006. október 1-től, 6.400.200 forint elmaradt juttatás után 2008. február 16-tól a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamat, valamint 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és ezután 2003. november 1-től a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Előadta, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke 2002. február 1-jei hatállyal 6 évi időtartamra kinevezte a Magyar Energia Hivatal elnökévé. Határozott időtartamú vezetői megbízatása jogellenes módon, a kinevezés időtartamának lejárta előtt, 2003. október 30. napján akként szűnt meg, hogy a gázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény (GET) 85. § (10) bekezdésének 2003. augusztus 1-jétől hatályos szövege kimondta: e rendelkezés hatálybalépését követő 15 napon belül a miniszter nyilvános pályázatot ír ki a Hivatal elnöki és elnökhelyettesi tisztségének betöltésére. E rendelkezés hatálybalépését követő 90. napon a Hivatal elnökének és elnökhelyettesének megbízatása megszűnik. Az Alkotmánybíróság az 5/2007. (II. 27.) AB határozatban megállapította, hogy a GET 85. § (10) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a GET csak formálisan iktatott be egy új megbízatás megszűnési okot a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (VET) 7. §-ába, amely normatív tartalom nélkül, egyedi módon szüntette meg a Hivatal elnökének és elnökhelyettesének megbízatását. Rögzítette, hogy a jogalkotás diszfunkcionális, ha a jogalkotó normatív szabályozási tárgykörben egyedi döntést hoz, és visszaélésszerű, ha a hatályos jogszabály alkalmazását vagy annak normatív módon való módosítását úgy kerüli meg, hogy az egyedi döntést jogszabályi formába öltözteti. Kimondta, hogy a GET 85. § (10) bekezdése tartalmában "jogalkalmazói (munkáltatói egyoldalú jognyilatkozatot helyettesítő) aktus", mely ellen a jogszabályi formára tekintettel az érintettek jogorvoslattal nem élhettek. Az elnöki megbízatása megszűnésére tekintettel 2003. október 31. napjával a hivatal új elnöke köztisztviselőként besorolta, és ezzel egyidejűleg a Hivatalnál fennálló közszolgálati jogviszonyát 2003. november 24-i hatállyal a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással felmentéssel megszüntette. Közszolgálati jogviszonya megszüntetésére nyilvánvalóan az elnöki megbízatása megszűnése okából került sor, melyre pedig az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvényhely - GET 85. § (10) bekezdés - adott lehetőséget. A felmentését jogszerű eljárás esetén kizárólag a miniszterelnök eszközölhette volna a törvényben meghatározott szubjektív vagy objektív ok alapján. Ha pedig a miniszterelnök ilyen ok hiányában mentette volna fel, mint állami vezető köztisztviselő, a Ktv. szerinti garanciák mellett a bíróságtól kérhetett volna jogorvoslatot. Az alperes kifogásolt eljárása azonban elzárta a Ktv. 59. §-ában biztosított jogorvoslattól. Állami vezetői megbízatása, köztisztviselői jogviszonya jogellenes megszüntetéséből vagyoni és nem vagyoni kára származott. Az alperes megsértette a személyhez fűződő jogait (Ptk. 75. § (1) bekezdés), nevezetesen az emberi méltósághoz, a becsülethez és a jóhírnévhez való jogát. Az eltávolítása azt az értékítéletet közvetítette mindenki számára, aki az ügyről értesült, hogy alkalmatlan, méltatlan, hozzá nem értő személy. A Hivatal éléről történő jogellenes eltávolítása a pozitív megítélés alá eső nemzetközi tevékenységét megtörte, hazai és nemzetközi szakmai kapcsolatait szétzilálta.

A felperes utalt arra, hogy elfogadott jogelv, de a Ptk. 339. § (1) bekezdéséből is következik, hogy minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a károkozó magatartás jogellenességét jogszabály kizárja. Az álláspontja szerint a kárát az Országgyűlés okozta, mely az Alkotmány értelmében az állam nevében - mintegy közjogi megbízottként - látja el a törvényhozás feladatát. Az Országgyűlés által alkotott törvény az állam jogrendszerének része, az állami irányítás egyik eszköze. Az államnak pedig helyt kell állnia a szervei által az állami feladat ellátása során okozott károkért. A Ptk. szabályaiból egyértelműen következik - de a Ptk. 28. § (2) bekezdése ezt a tényt meg is erősíti -, hogy az állam jogellenes károkozása folytán a károsulttal magánjogi (vagyonjogi, azon belül is kötelmi) jogviszonyba kerül. Az adott esetben a jogalkotás során nem általános és absztrakt magatartási szabály megalkotására került sor, ezért nem alkalmazható a tartalmában is jogalkotásnak minősülő tevékenységre vonatkozó bírói gyakorlat. A 3/2004. Polgári jogegységi határozatban és a PK 42. számú állásfoglalásban kifejtettek alapján megállapítható, hogy a kára közhatalmi tevékenység gyakorlása során következett be. Az alperes károkozó magatartása az Alkotmánybíróság határozatától függetlenül okozott kárt, de az Alkotmánybíróság határozata nélkül a kárigény sikerrel nem volna érvényesíthető. A károkozó jogszabályhoz (tartalmilag egyedi aktushoz) kapcsolódó kártérítési felelősség a Ptk. alapján jön létre, ezért a kártérítési igény elbírálásakor az 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 43. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés irreleváns.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az volt az álláspontja, hogy a Ptk. 1. § (1) bekezdésére és a 28. § (1) bekezdésére, valamint a 349. §-ára tekintettel az állam a jogalkotási tevékenységgel összefüggésben nem perelhető. Az állam a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 1. § (1) bekezdése alapján egyrészt nem jogalkotó szerv, másrészt kizárólag a vagyoni jogviszonyokban bír jogi személyiséggel. Az adott esetben, ha a felperes által sérelmezett norma nem jogalkotói hatáskörben, hanem egyedi aktusként került volna meghozatalra, annak felülvizsgálatára az Alkotmánybíróság nem rendelkezett volna hatáskörrel. Hivatkozott a 31/1991. (VI. 5.) AB határozatban kifejtettekre: a jogszabály megsemmisítése nem jelenti azt, hogy ennél fogva az alkotmányellenes jogszabály alapján keletkezett jogviszonyok is semmissé válnának. Hangsúlyozta, hogy a jogszabály általános érvényű és elvontan megfogalmazott magatartás-szabályokat állapít meg, ezért a jogalkotásra - beleértve a hozzá fűződő felelősséget is - a közjog szabályai az irányadók, amelyek alkotmánysértés esetén még akkor is védelmet biztosítanak a jogalkotó számára, ha az Alkotmánybíróság a jogszabályt visszamenőleges hatállyal semmisíti meg. Az a tény tehát, hogy az 5/2007. (II. 27.) AB határozat megsemmisítette a GET 85. § (10) bekezdését, nem érinti az AB határozat létrejötte előtti, jogorvoslattal már nem támadható aktusok érvényességét, és ebből kifolyólag nem keletkeztet polgári jogi igényt sem a felperes és a jogalkotó, sem a felperes és az állam között. Rámutatott arra, hogy a felperes munkaviszonya nem a GET alapján, hanem létszámleépítés miatt felmentéssel szűnt meg, mely egyedi munkáltatói aktussal szemben nem merítette ki a jogorvoslati jogot. A vezetői jogviszony megszűnését követően a Magyar Energia Hivatal kötelezettsége lett volna, hogy a felperest képzettségének megfelelő másik munkakörbe helyezze át. Az Alkotmánybíróság a felperes által hivatkozott határozatában kifejtette, hogy a határozott időre szóló elnöki megbízatás idő előtti megszüntetésének, vagyis a személyi változásnak szervezeti indokoltsága nem volt, hiszen a Hivatal átszervezésére a VET módosítása során nem került sor, az elnöki és elnökhelyettesi tisztség is megmaradt. E körülmény a felperes által megindított munkaügyi jogvitában is feltárható lett volna, és a munkaügyi perben a felperes jelen perben kártérítésként érvényesített kiesett jövedelme is megítélhető lett volna. A munkaügyi perrel párhuzamosan lehetőség lett volna az Alkotmánybíróság előtti eljárás kezdeményezésére, akár a megindított munkaügyi per felfüggesztése mellett. Ebben az esetben a Pp. XXIV. fejezetében szabályozott eljárás keretében is érvényesíthető lett volna a felperesi követelés. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a felperes személyét érintő, konkrét jogsérelem nem valósult meg, de ha ilyen be is következett, az őt érintő kritikát a felperes közszereplőként kárigény előterjesztésére való jogosultság nélkül lenne köteles viselni. Az alperes a jogalap mellett vitatta a kereset összegszerűségét is. Arra hivatkozott, hogy az alkotmánybírósági döntés a GET kifogásolt rendelkezésének hatályát 2003. augusztus 1-je és 2007. február 27-e között nem érintette, így erre az időszakra jogellenesség nem állapítható meg. E körben utalt arra is, hogy a felperes a Ptk. 340. §-ában foglalt kötelezettségének sem tett eleget.