ÍH 2013.20 A KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN KIFEJTETT TEVÉKENYSÉG SPECIÁLIS ESETE- AZ ORSZÁGGYŰLÉS DISZFUNKCIONÁLIS MŰKÖDÉSÉNEK JOGKÖVETKEZMÉNYE - AZ ÁLLAM HELYTÁLLÁSI KÖTELEZETTSÉGE AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÁLTAL OKOZOTT KÁRÉRT

I. Annak megítélésekor, hogy az Országgyűlés a közhatalom gyakorlása során szervező-intézkedő tevékenységet fejt-e ki, nem annak van jelentősége, hogy jogszerűen milyen feladatokat láthat el, hanem annak, hogy adott esetben ténylegesen milyen tevékenységet végzett.

II. A közjognak a jogalkotó számára immunitást biztosító szabályai az általános és absztrakt magatartási szabályok létrehozására irányuló jogalkotási tevékenységre és a hozzá kapcsolódó felelősségre vonatkoznak. Ha azonban az Országgyűlés egyedi ügyben jogszabályi formába öltöztetett, de tartalmilag jogalkalmazói döntést hoz, és e tény kimondásával az Alkotmánybíróság a jogszabályi rendelkezést határozatával megsemmisíti, akkor a diszfunkcionális működés polgári jogilag is jogellenessé teszi a jogalkotó magatartását.

III. Az Országgyűlés nem jogi személy, ezért perbeli jogképessége hiányában a diszfunkcionális működésével okozott károkért a Magyar Államnak van helytállási kötelezettsége a károsult felé; az államszervezet jogi személyiséggel nem rendelkező szervének tevékenységét az államnak kell betudni [Ptk. 28. § (1) és (4) bek., 76. §, 84. § (1) bek. e) pont, 339. § (1) bek., 349. § (1) bek.; PK 42. sz. állásfoglalás; Alkotmány 19. § (3) bek. b) pontja; 2003. évi XLII. tv. (GET) 85. § (10) bek.; 5/2007. (II. 22.) AB határozat; 2002. évi LXII. tv. 1. sz. melléklete].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.23925/2009/17., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21829/2010/4. (*ÍH 2013.20*, EBD 2014.01.P1)

***********

A felperes keresetében a Ptk. 349. § (1) bekezdése és 339. § (1) bekezdése, továbbá a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja alapján 39 962 924 forint vagyoni kártérítés, ebből 33 562 724 forint elmaradt jövedelem után középarányos kezdő időponttól, azaz 2006. október 1-jétől, 6 400 200 forint elmaradt juttatás után 2008. február 16-tól a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamat, valamint 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és ezután 2003. november 1-jétől a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Előadta, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke 2002. február 1-jei hatállyal 6 évi időtartamra kinevezte a MEH elnökévé. Határozott időtartamú vezetői megbízatása jogellenes módon, a kinevezés időtartamának lejárta előtt, 2003. október 30. napján akként szűnt meg, hogy a gázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény (GET) 85. § (10) bekezdésének 2003. augusztus 1-jétől hatályos szövege kimondta: e rendelkezés hatálybalépését követő 15 napon belül a miniszter nyilvános pályázatot ír ki a Hivatal elnöki és elnökhelyettesi tisztségének betöltésére. E rendelkezés hatálybalépését követő 90. napon a Hivatal elnökének és elnökhelyettesének megbízatása megszűnik. Az Alkotmánybíróság az 5/2007. (II. 27.) AB határozatban megállapította, hogy a GET 85. § (10) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a GET csak formálisan iktatott be egy új megbízatás megszűnési okot a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (VET) 7. §-ába, amely normatív tartalom nélkül, egyedi módon szüntette meg a Hivatal elnökének és elnökhelyettesének megbízatását. Rögzítette, hogy a jogalkotás diszfunkcionális, ha a jogalkotó normatív szabályozási tárgykörben egyedi döntést hoz, és visszaélésszerű, ha a hatályos jogszabály alkalmazását vagy annak normatív módon való módosítását úgy kerüli meg, hogy az egyedi döntést jogszabályi formába öltözteti. Kimondta, hogy a GET 85. § (10) bekezdése tartalmában "jogalkalmazói (munkáltatói egyoldalú jognyilatkozatot helyettesítő) aktus", mely ellen a jogszabályi formára tekintettel az érintettek jogorvoslattal nem élhettek. Az elnöki megbízatása megszűnésére tekintettel 2003. október 31. napjával a hivatal új elnöke köztisztviselőként besorolta, és ezzel egyidejűleg a Hivatalnál fennálló közszolgálati jogviszonyát 2003. november 24-i hatállyal a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással felmentéssel megszüntette. Közszolgálati jogviszonya megszüntetésére nyilvánvalóan az elnöki megbízatása megszűnése okából került sor, melyre pedig az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvényhely - GET 85. § (10) bekezdés - adott lehetőséget. A felmentését jogszerű eljárás esetén kizárólag a miniszterelnök eszközölhette volna a törvényben meghatározott szubjektív vagy objektív ok alapján. Ha pedig a miniszterelnök ilyen ok hiányában mentette volna fel, mint állami vezető köztisztviselő, a Ktv. szerinti garanciák mellett a bíróságtól kérhetett volna jogorvoslatot. Az alperes kifogásolt eljárása azonban elzárta a Ktv. 59. §-ában biztosított jogorvoslattól. Állami vezetői megbízatása, köztisztviselői jogviszonya jogellenes megszüntetéséből vagyoni és nem vagyoni kára származott. Az alperes megsértette a személyhez fűződő jogait [Ptk. 75. § (1) bekezdés], nevezetesen az emberi méltósághoz, a becsülethez és a jóhírnévhez való jogát. Az eltávolítása azt az értékítéletet közvetítette mindenki számára, aki az ügyről értesült, hogy alkalmatlan, méltatlan, hozzá nem értő személy. A Hivatal éléről történő jogellenes eltávolítása a pozitív megítélés alá eső nemzetközi tevékenységét megtörte, hazai és nemzetközi szakmai kapcsolatait szétzilálta.

A felperes utalt arra, hogy elfogadott jogelv, de a Ptk. 339. § (1) bekezdéséből is következik, hogy minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a károkozó magatartás jogellenességét jogszabály kizárja. Álláspontja szerint a kárát az Országgyűlés okozta, mely az Alkotmány értelmében az állam nevében - mintegy közjogi megbízottként - látja el a törvényhozás feladatát. Országgyűlés által alkotott törvény az állam jogrendszerének része, az állami irányítás egyik eszköze. Az államnak pedig helyt kell állnia a szervei által az állami feladat ellátása során okozott károkért. A Ptk. szabályaiból egyértelműen következik - de a Ptk. 28. § (2) bekezdése ezt a tényt meg is erősíti -, hogy az állam jogellenes károkozása folytán a károsulttal magánjogi (vagyonjogi, azon belül is kötelmi) jogviszonyba kerül. Az adott esetben a jogalkotás során nem általános és absztrakt magatartási szabály megalkotására került sor, ezért nem alkalmazható a tartalmában is jogalkotásnak minősülő tevékenységre vonatkozó bírói gyakorlat. A 3/2004. Polgári jogegységi határozatban és a PK 42. számú állásfoglalásban kifejtettek alapján megállapítható, hogy a kára közhatalmi tevékenység gyakorlása során következett be. Az alperes károkozó magatartása az Alkotmánybíróság határozatától függetlenül okozott kárt, de az Alkotmánybíróság határozata nélkül a kárigény sikerrel nem volna érvényesíthető. A károkozó jogszabályhoz (tartalmilag egyedi aktushoz) kapcsolódó kártérítési felelősség a Ptk. alapján jön létre, ezért a kártérítési igény elbírálásakor az 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 43. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés irreleváns.