BH 1999.9.422 I. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a felszámoló által benyújtott zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat tartalmát megváltoztatva dönt érdemben a hitelezok kielégítésérol [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 50. § (5)-(6) bek., 52. § (1), (3)-(4) bek., 56. § (3) bek., 57. § (1) és (4)-(6) bek., 60. § (1) bek., 1991. évi XVIII tv. 30-40. §-ai, 41. §].

II. A felszámolási zárómérlegben (záró egyszerusített mérlegben), illetoleg a vagyonfelosztási javaslatban foglaltak ellen benyújtott kifogást elutasító döntést - az ügy érdemét eldönto határozat elleni fellebbezésben - csak az sérelmezheti, akinek a kifogását elutasította a bíróság [Cstv. 6. § (2) bek., 56. § (2) bek., Pp. 237. §, 239. §]

Az elsofokú bíróság az 59. sorszámú végzésével az M. T. Bank Részvénytársaság (Rt.) és a megyei egészségbiztosítási pénztár (Pénztár) hitelezok által az adós zárómérlegével kapcsolatban eloterjesztett kifogásoknak helyt adott, és a felszámolási zárómérleg fordulónapjáig elszámolható költségeket 10.822.326,- Ft-ban állapította meg. Az elsofokú bíróság a 60. sorszámú végzésével az adós elleni felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, és a gazdálkodó szervezetet megszüntette. A felszámoló által csatolt zárómérleget azzal fogadta el, hogy az adós pénzeszközeit 14.310.196,- Ft-ban állapította meg. A felszámoló részérol 55. sorszám alatt becsatolt vagyonfelosztási javaslatot elutasította. Kötelezte a felszámolót a hitelezok részére járó összegek kifizetésére, továbbá felhívta arra, hogy a szükséges intézkedéseket az adós megszunésével kapcsolatban tegye meg, továbbá megkereste a cégbíróságot az adós törlése iránt. Megállapította a felszámolás költségeit, ezen belül a felszámoló díját, s rendelkezett a felszámolási költségek megfizetésérol is.

Végzésének indokolásában az elsofokú bíróság utalt arra, hogy az adóssal szemben 1993. július 21-én benyújtott hitelezoi kérelem alapján indult a felszámolási eljárás, így arra a csodeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezései az irányadók. Megállapította, hogy a felszámoló az adós tényleges zárómérlegét 1996. november 21-i fordulónappal készítette el. A hitelezok a felszámolónak az adós vagyonával kapcsolatos elszámolását nem kifogásolták, a Pénztár és az Rt. a 14,5 millió forint összegben kimutatott költségeket tartották túlzottnak, így az elsofokú bíróság ebben a tárgyban bizonyítást rendelt el. Tételesen megvizsgálta a kifogásban felsorolt tételeket, és vizsgálatának eredményeként a zárómérleg fordulónapjáig felmerült felszámolási költségeket 10.822.326,- Ft-ban határozta meg. Megállapította továbbá a zárómérleg utáni kiadásokat 9735 Ft összegben, és azt, hogy a költségek levonását követoen 13.787.731,- Ft vagyon maradt, amelybol 12.720.000,- Ft illeti meg az rt.-t, mert a jelzálogjogával terhelt vagyontárgy eladásából ekkora bevétel folyt be. A "b" kategóriás követelés kiegyenlítése után fennmaradó 1.077.946,- Ft és az MFG Kft.-vel szemben fennálló kinnlevoség engedményezése csak a Pénztár "e" kategóriás követelésének részbeni kiegyenlítésére nyújt fedezetet, további határidoben érkezett követelés kiegyenlítésére nem maradt fedezet. Az elsofokú bíróság a Cstv. 60. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján rendelkezett az adós megszüntetésérol s cégjegyzékbol való törlésérol. A felszámoló díjának a megállapítása a bejelentett nettó 20.309.450,- Ft bevétel alapján a Cstv. 59. §-a szerinti 2%-os mértékben került meghatározásra.

Az elsofokú bíróság végzései ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzések megváltoztatásával a kérelmének megfeleloen új érdemi döntés hozatalát. Amennyiben erre a másodfokú bíróság nem látna lehetoséget, kérte a végzéseket hatályon kívül helyezni és az elsofokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítani.

Sérelmezte, hogy az elsofokú bíróság elutasította a vagyonfelosztási javaslatot és helyette saját maga készített vagyonfelosztást, s ennek alapján rendelte a hitelezok között elosztani a vagyont. Kijelentette, hogy az általa készített vagyonfelosztási javaslatot néhány kisebb módosítással továbbra is fenntartja, és azt a fellebbezéséhez teljes terjedelmében csatolta. Hivatkozott arra, hogy a hitelezok 1997. január 9-ig nem nyújtottak be kifogást az elsofokú bírósághoz. A zárótárgyalás után egy nappal, 1997. január 9-én érkezett meg az Rt. hitelezo kifogása. A bíróság az észrevételeket minosítette kifogásnak. A felszámoló 1996. március 29-én nyújtotta be a zárómérleget, amelyet a bíróság közbenso mérleggé minosített át. Ettol számított 6 hónapon belül ez ellen a mérleg ellen a hitelezok nem nyújtottak be kifogást, így elvesztették a kifogásolási jogukat. A fellebbezés tételesen foglalkozik az elsofokú bíróság 59. sorszámú végzésében foglaltakkal. Kimutatja, hogy a felszámoló álláspontja szerint miért nem fogadható el az elsofokú bíróság költségmódosítása.

Alapvetoen sérelmezte a felszámoló azt, hogy a bíróság akként rendelkezett: a felszámolás alatt álló cég helyett o viselje a költségeket. Ez a törvény szövegébol nem következik. Fenntartotta összességében azt az álláspontját, hogy az általa kimutatott költségeket a könyvelés adataival alátámasztotta, így azt a bíróságnak el kell fogadnia.

Az elsofokú bíróság 59. sorszámú végzése szerint "a végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye, a döntés az eljárást befejezo végzés elleni fellebbezésben támadható meg". Az elsofokú bíróság végzésében írt ezen tájékoztatás nem felel meg a jelen ügyben alkalmazandó Cstv. 56. §-ának (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezésnek. A fenti jogszabályhely szerint ugyanis a feleket a kifogásolás joga az 52. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel elkészített zárómérleggel vagy záró egyszerusített mérleggel és vagyonfelosztási javaslattal szemben is megilleti. A kifogás elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye, az ügy érdemét eldönto határozat elleni fellebbezésben azonban a kifogás elutasítását lehet sérelmezni, és ekkor a döntés felülbírálható. Ebbol következik, hogy csupán az élhet fellebbezéssel a végzés ellen, akinek a kifogását elutasította a bíróság.

Jelen esetben két hitelezo nyújtott be kifogást, így - amennyiben a kifogásuk elutasításra került volna - ok sérelmezhették volna azt az ügy érdemét eldönto határozat elleni fellebbezésükben. A felszámolót azonban fellebbezési jog a fenti jogszabályhely alapján nem illeti meg, így nem volt jogosult a fellebbezés benyújtására. A Legfelsobb Bíróság ezért az elsofokú bíróság 59. sorszámú végzése ellen a felszámoló részérol benyújtott fellebbezést a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfeleloen alkalmazandó Pp. 239. §-ára figyelemmel, a Pp. 237. §-a alapján hivatalból elutasította.