62006CJ0441_SUM[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2007. október 18-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Francia Köztársaság. Állami támogatások - Visszatéríttetési kötelezettség - Együttműködési kötelezettség. C-441/06. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2007. október 18. ( *1 )

"Állami támogatások - Visszatéríttetési kötelezettség - Együttműködési kötelezettség"

A C-441/06. sz. ügyben,

az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2006. október 25-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: C. Giolito, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues és S. Ramet, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, R. Silva de Lapuerta (előadó), Juhász E., J. Malenovský és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Francia Köztársaság - mivel nem hajtotta végre az előírt határidőn belül a Franciaország által a France Télécom számára nyújtott állami támogatásról szóló, 2004. augusztus 2-i 2005/709/EK bizottsági határozatot (HL 2005. L 269, 30. o., a továbbiakban: a vitatott határozat) - nem teljesítette az e határozat 2. és 3. cikkéből és az EK 249. cikk negyedik bekezdéséből, valamint az EK 10. cikkből eredő kötelezettségeit.

A jogvita előzményei

2 A France Télécom (a továbbiakban: FT) távközlési hálózatokat és szolgáltatásokat üzemeltet és nyújt. A FT többek között a következő piacokon tevékenykedik: vonalas telefon, mobiltelefon, internet- és más információs szolgáltatások, vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások, közvetítés és kábeltelevízió.

3 Eltérve a Franciaországban alkalmazandó általános iparűzési adó rendszerétől (az általános adókódex - a továbbiakban: a CGI - 1447. és azt követő cikkei) - amely szerint adott évben valamennyi, önálló vállalkozóként rendszeresen szakmai tevékenységet végző természetes vagy jogi személynek iparűzési adót kell fizetnie - két egymást követő, az általános szabálytól eltérő adókedvezmény került megállapításra az FT javára: egy 1991. január 1. és 1993. december 31. között alkalmazandó átmeneti jellegű kedvezmény, amelyet egy végleges kedvezmény követett 1994. január 1-jétől. Ez utóbbi kedvezmény 2002. december 31-i hatállyal visszavonásra került.

4 Az átmeneti kedvezmény (1991-1993) úgy rendelkezett a postai és a telekommunikációs közszolgáltatás szervezéséről [organisation du service public de la poste et des télécommunications] szóló, 1990. július 2-I 90-568. sz. törvény (JORF 1990. július 8., 8069. o.) 19. cikkének megfelelően, hogy ezen időszak alatt az FT - az államhoz hasonlóan - mentesül az iparűzési adó, az ingatlanadó, illetve a társasági adó alól.

5 A végleges kedvezmény (1994-2002) úgy rendelkezett az említett törvény 18. cikke és a CGI 1654. cikke alapján, hogy az FT 1994. január 1-jétől az általános adórendszer alá tartozik, kivéve a helyi közvetlen adókat, amelyekre vonatkozóan az alkalmazandó jogi szabályozás különleges feltételeket határoz meg az adó mértékét, alapját és megállapításának módját illetően.

6 E két kedvezmény az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján hivatalos vizsgálati eljárás tárgyát képezte a Francia Köztársasággal 2003. január 31-én közölt bizottsági határozattal összhangban (HL C 57., 5. o.).

7 A vitatott határozat 33. és 53. pontjában a Bizottság megállapította, hogy az átmeneti kedvezmény nem képez állami támogatást. Ugyanakkor a 42. és 60. pontban úgy találta, hogy az FT által ténylegesen megfizetett és az 1994. január 1. és 2002. december 31. között az általános szabály szerint fizetendő iparűzési adó közötti különbség az EK 88. cikk (3) bekezdésének megsértésével jogellenesen nyújtott állami támogatásnak minősül.

8 A visszatéríttetendő összeget nem határozza meg pontosan a vitatott határozat. A Bizottság azonban ez utóbbi 59. pontjában úgy találta, hogy az érintett összeg 798 millió euró és 1140 millió euró között lehet a tőkét illetően, plusz a kamatok attól a naptól, amikor a szóban forgó támogatásokat a kedvezményezett megkapta, a visszafizettetésük időpontjáig. E tekintetben ugyanezen pont kifejti, hogy a visszatéríttetendő támogatás pontos összegét a Bizottság a visszatéríttetési eljárás keretében a francia hatóságokkal együttműködve fogja megállapítani, mégpedig legkésőbb 2004. november 1-jéig.

9 A vitatott határozat rendelkező része a következőkképpen szól:

"Első cikk

Az állami támogatás, amelyet Franciaország jogellenesen adott az [EK] 88. [cikk] (3) bekezdésével ellentétesen a France Télécomnak az erre a vállalatra alkalmazandó iparűzési adó rendszere révén az 1994. január 1. és 2002. december 31. közötti időszakban (amelyet a 90-568. sz. törvény (18. cikk) és a CGI 1654. cikke rendelt el), összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

2. cikk

(1) Franciaország minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a France Télécommal visszafizettesse az első cikkben meghatározott támogatást.

(2) A visszafizettetésre haladéktalanul sor kerül, a nemzeti jog eljárásainak megfelelően, amilyen mértékben azok lehetővé teszik a jelen határozat azonnali és hathatós végrehajtását.

(3) A visszafizettetendő támogatási összegek tartalmazzák a kamatokat, attól az időponttól kezdődően, amikor azokat a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, visszafizettetésük időpontjáig.

(4) A kamatokat az EK-Szerződés 93. cikkének végrehajtásáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK rendelet (HL L 140., 1. o.) V. fejezetének rendelkezései szerint kell kiszámítani.

3. cikk

Franciaország tájékoztatja a Bizottságot a jelen határozatról szóló értesítés időpontjától számított két hónapos határidőn belül azokról az intézkedésekről, amelyeket meghozni tervez, és azokról, amelyeket már meghozott, annak érdekében, hogy megfeleljen annak. Ehhez Franciaország azt a kérdőívet használja majd, amely a jelen határozat mellékletét képezi.

[...]"

10 2004. szeptember 17. és 2006. augusztus 10. között többszöri levélváltásra került sor a vitatott határozat végrehajtásának biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket illetően a Bizottság és a francia hatóságok között. Továbbá e célból számos találkozóra is sor került a Bizottság és e hatóság között.

11 E levélváltások során a Bizottság a 2005. december 23-i közleményében azt javasolta, hogy az FT-nek nyújtott támogatás összegét:

- az 1994-1999 közötti időszak tekintetében kamatok nélkül 635 millió euróban, és

- a 2000-2002 közötti időszak tekintetében pedig kamatok nélkül 293 millió euróban határozzák meg.

12 Ekképpen a Bizottság szerint e támogatás összege kamatok nélkül 928 millió euró. Ugyanezen közleményben a Bizottság felhívta a francia hatóságokat, hogy hozzanak meg minden, ezen összeg és kamatai kedvezményezett általi visszatérítéséhez szükséges intézkedést, és erről 2006. január 20-ig tájékoztassák a Bizottságot.

13 Az említett közleményben a Bizottság azt is jelezte a francia hatóságoknak, hogy amennyiben a Bizottság javaslatát pontosítani kívánják, illetve ahhoz konkrét és konstruktív módosításokat kívánnak fűzni, azt is ugyanezen időpontig tehetik meg.

14 Mivel a Bizottság nem tartotta kielégítőnek az említett hatóságok által a felhívást követően hozott intézkedéseket, úgy döntött, hogy a Bírósághoz fordul.

A keresetről

A felek érvei

15 A Bizottság megállapítja, hogy több mint két évvel a vitatott határozat elfogadását követően a szóban forgó támogatást még egyáltalán nem térítették vissza. E határozatnak a nemzeti szintű végrehajtási eljárása még meg sem kezdődött, még a vitatott határozat 59. pontjában meghatározott alsó határt - azaz a kamatokkal növelt 798 millió eurót - illetően sem.

16 A Bizottság emlékeztet arra, hogy a támogatás visszatéríttetésének hiányát nem indokolják a visszatéríttetendő összeg meghatározásának gyakorlati nehézségei. Hasonló esetben a Bizottság és az érintett tagállam - az EK 10. cikkben meghatározott kötelezettség értelmében - kötelesek jóhiszeműen együttműködni e nehézségek leküzdése érdekében.

17 A Bizottság előadja, hogy javaslatokat tett a visszatéríttetendő támogatás összegét illetően, felhívva a francia hatóságokat, hogy tegyenek ezzel kapcsolatban javaslatokat. Azonban e hatóságok csak az elfogadott megközelítés vitatására szorítkoztak, anélkül hogy alternatív megoldásokat terjesztettek volna elő.

18 A Bizottság kifejti, hogy a vitatott határozat 59. pontjában meghatározott keretet az indokolja, hogy a visszatéríttetendő támogatás összege csak 798 millió és 1140 millió euró között lehet, amelyek azon minimum- és maximumösszegeket jelentik, amelyek keretei között kell a végleges összeget meghatározni.

19 A Bizottság úgy véli, hogy kizárólag az alsó határnak, azaz 798 millió eurónak megfelelő minimumösszeg visszatéríttetése fogadható el annak biztosítására, hogy az FT által kapott állami támogatás visszatéríttetése hatékony legyen.

20 A Bizottság megállapította, hogy a Francia Köztársaság nem hozta meg a vitatott határozat megfelelő, azonnali és hatékony végrehajtásának biztosításához szükséges intézkedéseket. E magatartás ellentétes az EK 10. cikkben meghatározott jóhiszemű együttműködési kötelezettséggel. E tagállam érintett hatóságai nem tanúsítottak konstruktív hozzáállást, amely lehetővé tette volna a visszatéríttetendő támogatás összegének megállapítását.

21 A Francia Köztársaság úgy érvel, hogy a vitatott határozat nem határozta meg a visszatéríttetendő támogatás összegét, és nem rögzítette a kiszámításának kritériumait, illetve paramétereit. E határozat 59. pontjában ugyanis a Bizottság fenntartotta magának a jogot a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározására.

22 E tagállam úgy érvel, hogy a Bizottságnak mindenesetre kellőképpen pontos és megbízható, a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározását lehetővé tevő számítási módszert kellett volna nyújtania. Ennek hiányában a nemzeti hatóságoknak nem állt módjában e támogatás visszatéríttetése.

23 A Francia Köztársaság véleménye szerint a vitatott határozat ezen olvasatát nem kérdőjelezi meg azon tény, hogy e határozat 2. cikkének értelmében a nemzeti hatóságoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük a szóban forgó támogatás visszatéríttetése érdekében. Az említett határozat rendelkező része elválaszthatatlan az indokolásától, és az elfogadásához vezető megfontolásokra figyelemmel kell azt értelmezni.

24 E tagállam kifejti ezzel kapcsolatban, hogy még a vitatott határozat 59. pontjában említett alsó határnak megfelelő összeg sem releváns, mivel e határok csupán jelzésértékűek, és az így meghatározott összegeket nem lehetett a támogatás visszatéríttetése céljából felhasználni.

25 A Francia Köztársaság emlékeztet arra, hogy a Bizottság javaslatát követően megkapta az FT beleegyezését egy jelentős összeg - azaz 500, sőt 600 millió euró - letétbe helyezését illetően. E letétbe helyezés megfosztotta volna az FT-t a szóban forgó támogatás által nyújtott állítólagos versenyelőnytől. A Bizottság azonban elutasította e megoldást.

26 E tagállam hozzáfűzi, hogy a nemzeti hatóságok meghatározták a Bizottság által alkalmazott számítási mód gyengeségeit. Ráadásul 2004 szeptembere és 2006 augusztusa között számos levélváltásra és munkatalálkozóra került sor az említett hatóságok és a Bizottság között. Következésképpen nem állapítható meg az EK 10. cikkben meghatározott jóhiszemű együttműködési kötelezettség megsértése.

A Bíróság álláspontja

A vitatott határozat 2. és 3. cikkének megsértéséről

27 Emlékeztetni kell először is arra, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott keresettel szembeni védekezésként a tagállam egyedül a szóban forgó határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére alapított jogalapra hivatkozhat (lásd többek között a Bíróság C-348/93. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1995. április 4-én hozott ítéletének [EBHT 1995., I-673. o.] 16. pontját; a C-261/99. sz. Bizottság kontra Franciaország ügyben 2001. március 22-én hozott ítéletének [EBHT 2001., I-2537. o.] 23. pontját és a C-499/99. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2002. július 2-án hozott ítéletének [EBHT 2002., I-6031. o.] 21. pontját).

28 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik továbbá, hogy egy tagállamnak, amely az állami támogatások területén hozott bizottsági határozat végrehajtása során előre nem látott és előre nem látható - akár politikai, akár jogi vagy gyakorlati - nehézségekbe ütközik, vagy a Bizottság által előre nem látott következményekről szerez tudomást, e problémákat a Bizottság elé kell terjesztenie értékelés végett, javasolva a szóban forgó határozat megfelelő módosításait. Ilyen esetben a Bizottságnak és az érintett tagállamnak jóhiszeműen együtt kell működnie a nehézségek legyőzése érdekében az EK-Szerződés - különösen az állami támogatásokra vonatkozó - rendelkezéseinek teljes mértékű tiszteletben tartása mellett (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 24. pontját, a C-378/98. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2001. július 3-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-5107. o.] 31. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 24. és 25. pontját).

29 Ráadásul a Bíróság kimondta, hogy a közösségi jog egyetlen rendelkezése sem írja elő, hogy a Bizottság, amikor a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás visszatérítését rendeli el, állapítsa meg a visszatérítendő támogatás pontos összegét. Elegendő, ha a Bizottság határozata olyan információt tartalmaz, amely lehetővé teszi a címzett számára, hogy jelentős nehézség nélkül maga állapítsa meg ezt az összeget (lásd többek között a C-480/98. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2000. október 12-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-8717. o.] 25. pontját és a C-415/03. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2005. május 12-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-3875. o.] 39. pontját).

30 Az így felvázolt jogi keretek között kell a Francia Köztársaság érvelését értékelni.

31 Azon érvet illetően, amely szerint a Bizottság fenntartotta magának a jogot a kedvezményezettől visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározására, emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott határozat 59. pontja kifejti, hogy az érintett összeg tőkéjének 798 millió euró és 1140 millió euró között kell lennie.

32 E határozat 54. pontjából kitűnik, hogy ezen összegek közül az utóbbit a Bizottság a francia hatóságok 2003. május 15-i, az FT-nek az 1994 és 2002 közötti iparűzési adó címén történt aluladóztatására vonatkozó információközlése alapján állapította meg. Ezen indokolás 58. pontja szerint ezen összegek közül az előbbi az említett hatóságok 2004. július 16-i információközlése alapján került megállapításra. E két összeg egyébként - amint az említett pontokban szereplő táblázatokból kitűnik - éves összegekre volt felbontva az 1994 és 2002 közötti időszak tekintetében.

33 Ennélfogva a 798 millió euró összeget a visszatéríttetendő támogatás minimumösszegeként kell értelmezni a vitatott határozat 2. cikkével összhangban. Az állami támogatások tárgyában hozott határozat rendelkező része oly módon elválaszthatatlan annak indokolásától, hogy azt szükség esetén az elfogadásához vezető indokok figyelembevételével kell értelmezni (lásd többek között a C-355/95. P. sz., TWD kontra Bizottság ügyben 1997. május 15-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-2549. o.] 21. pontját).

34 Egyértelmű, hogy a vitatott határozat 59. pontjában a Bizottság valóban kifejtette, hogy a visszatéríttetendő támogatás pontos összegét ő maga fogja meghatározni. Ugyanakkor az említett pontban azt is kifejtette, hogy ezen összeget a visszatéríttetési eljárás keretében a francia hatóságokkal együttműködve fogja meghatározni, legkésőbb 2004. november 1-jéig. A visszatéríttetési eljárás végrehajtása nem függ az említett összeg meghatározásától. Így azon körülmény, hogy a visszatéríttetendő támogatás pontos összege nem került véglegesen meghatározásra, nem akadálya annak, hogy e hatóságok megkezdjék a támogatás minimumösszegének visszatéríttetésére irányuló eljárást, sem annak, hogy hatékonyan együttműködjenek a végleges összeg meghatározásában.

35 E körülmények között nem fogadható el a Francia Köztársaság azon érvelése sem, amely szerint a vitatott határozat 59. pontjában megállapított összegek csupán jelzésértékűek, és nem bírnak jogilag kötelező erővel.

36 Azon érvelést illetően, miszerint a Bizottság nem nyújtott a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározását lehetővé tevő megbízható számítási módszert, meg kell állapítani, hogy a különbség azon adóztatás, amelynek az FT alá volt vetve és azon adóztatás között, amelynek az FT-t az iparűzési adó általános szabályai értelmében alá kellett volna vetni, részletes vizsgálatok tárgyát képezte az EK 88. cikk (2) bekezdésében előírt vizsgálati eljárás megindítása óta.

37 Ezen eljárás keretében a Bizottság kidolgozta azokat a paramétereket, amelyek lehetővé tették a francia hatóságok számára, hogy végleges javaslatot tegyenek a visszatéríttetendő támogatás összegére vonatkozóan.

38 Az ezzel kapcsolatban szükséges információkat a Bizottság többek között a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló, 2003. január 31-i határozat 25-38., 60-67. és 72-80. pontjában szolgáltatta, és különösen a vitatott határozat 34-44. pontjában.

39 A nemzeti hatóságok tehát rendelkeztek azon információkkal, amelyek lehetővé tették számukra, hogy olyan pontos összeget javasoljanak a Bizottságnak, amely tükrözi az FT által 1994 és 2002 között élvezett aluladóztatást. A nemzeti hatóságok voltak a legjobb helyzetben nem csupán a jogellenesen nyújtott állami támogatás visszatéríttetése céljából megfelelő eszközök meghatározása tekintetében, hanem a visszatéríttetendő összegek pontos meghatározása tekintetében is (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet 50. és 51. pontját).

40 A Bizottság határozata megfelelő információkat tartalmaz ahhoz, hogy lehetővé tegye, hogy a Francia Köztársaság saját maga határozza meg a visszatéríttetendő támogatás végleges összegét, amelyet a Bizottság által megállapított kereteken belül kell meghatározni.

41 Következésképpen nem fogadható el e tagállam azon érvelése, miszerint a Bizottság nem nyújtott kellőképpen megbízható, a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározását lehetővé tevő számítási módszert.

42 Végül az adott tagállam azon érvelését illetően, amely szerint lehetetlen a visszatéríttetendő támogatás összegét bizonyossággal megállapítani, emlékeztetni kell arra, hogy olyan esetekben, amikor nagy számú vállalkozással kellett a támogatás összegét visszatéríttetni, és számos eltérő egyéni számítási paramétert kellett figyelembe venni, a Bíróság úgy találta, hogy az érintett határozatok végrehajtását e nehézségek nem teszik teljesen lehetetlenné a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében (lásd többek között a Bíróság C-280/95. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1998. január 29-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-259. o.] 18. és 23. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet 41. és 42. pontját). Az ügy iratai alapján nem nyert megállapítást a jelen esetben az, hogy a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározása kapcsán felmerült problémák jelentősebbek lettek volna a fent hivatkozott ítéletek alapjául szolgáló helyzetekben felmerült problémáknál.

43 Meg kell továbbá állapítani, hogy az állami támogatások terén hozott határozat végrehajtásának keretében a belső nehézségektől való félelem nem indokolhatja azt, hogy az adott tagállam nem tartja tiszteletben a közösségi jog szerinti kötelezettségeit (lásd ebben az értelemben a C-52/95. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1995. december 7-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-4443. o.] 38. pontját; a C-265/95. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1997. december 9-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-6959. o.] 55. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 1998. január 29-én hozott ítélet 16. pontját).

44 Meg kell tehát állapítani, hogy a Francia Köztársaság nem teljesítette a vitatott határozat 2. és 3. cikkéből és az EK 249. cikk negyedik bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

Az EK 10. cikk megsértéséről

45 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EK 10. cikk kötelezi a tagállamokat arra, hogy segítsék elő a Közösség feladatainak teljesítését, valamint arra, hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti a Szerződés célkitűzéseinek megvalósítását (lásd a C-433/03. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2005. július 14-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-6985. o.] 63. pontját).

46 A Bizottság által a jelen ügyben e tekintetben emelt kifogást illetően meg kell jegyezni, hogy a francia hatóságokkal a vitatott határozat elfogadását követően történt levélváltás során a Bizottság számos közleményében kért bizonyos információkat a visszatéríttetendő támogatás végleges összegének e hatóságokkal egyetértésben történő meghatározása céljából.

47 Hozzá kell fűzni, hogy a francia hatóságokkal a vitatott határozat végrehajtása érdekében történt megbeszélések keretében a Bizottság a 2005. december 23i közleményében a visszatéríttetendő támogatás összegét kamatok nélkül 928 millió euróban állapította meg.

48 A francia hatóságok azonban nem találták szükségesnek, hogy ezzel kapcsolatban világosan állást foglaljanak vagy a Bizottságnak konkrét, számszerű ellenjavaslatot nyújtsanak be.

49 Egyébként, amennyiben a Francia Köztársaság a Bizottsággal a vitatott határozat elfogadását követően folytatott levélváltások során úgy vélte, hogy vitatni lesz kénytelen e határozat megalapozottságát, különösen az FT esetében az 1994 és 2002 között alkalmazott adókedvezmények állami támogatásnak minősítését illetően, e körülmény nem mentesíti az említett határozat végrehajtása alól.

50 A Francia Köztársaság továbbá számos kérdést vetett fel a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározásához szükséges számítási paramétereket illetően. Ráadásul több alkalommal kifejtette, hogy technikailag lehetetlen megbízhatóan és pontosan meghatározni egy módszert, és ennélfogva lehetetlen pontosan és megkérdőjelezhetetlenül rekonstruálni az iparűzési adó azon összegét, amelyet az FT-nek fizetnie kellett volna, ha az iparűzési adó általános rendszere alá tartozott volna. E tagállam arra következtetett - amint azt számos 2005 és 2006 során megszövegezett levélben kifejtette -, hogy nincs olyan kellően megalapozott jogalap, amely alapján jogvita jelentős veszélye nélkül lehetne visszatéríttetési eljárást indítani.

51 Figyelembe véve e megállapításokat és tekintettel a fenti megfontolásokra, meg kell állapítani, hogy a Francia Köztársaság nem tanúsított együttműködést a Bizottság irányában a vitatott határozat végrehajtásához szükséges közreműködést illetően.

52 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az említett hatóságok magatartása az EK 10. cikk megsértésének minősül.

53 A Bizottság keresete tehát teljes egészében megalapozott.

54 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Francia Köztársaság - mivel nem hajtotta végre az előírt határidőn belül a vitatott határozatot - nem teljesítette az e határozat 2. és 3. cikkéből és az EK 249. cikk negyedik bekezdéséből, valamint az EK 10. cikkből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

55 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Francia Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Francia Köztársaság - mivel az előírt határidőn belül nem tett eleget a Franciaország által a France Télécom számára nyújtott állami támogatásra vonatkozó, 2004. augusztus 2-i 2005/709/EK bizottsági határozatban foglaltaknak - nem teljesítette az e határozat 2. és 3. cikkéből és az EK 249. cikk negyedik bekezdéséből, valamint az EK 10. cikkből eredő kötelezettségeit.

2) A Francia Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.