A Fővárosi Törvényszék Pf.631689/2011/3. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 41. §, 42. §, 43. §, 78. §, 235. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 326. §, 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 8. §, 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 62. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Gubacsiné dr. Tamás Andrea, Pongrácz Eszter, Szecskóné dr. Kiss Adrienn Etelka

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság

45. Pf. .../2011/3.

A Magyar Köztársaság nevében !

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság dr. Dapsy Roberta ügyvéd (felperes címe) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek - a dr. Marinics Roland ügyvéd, ügygondnok (....) által képviselt I.rendű alperes neve(Ismeretlen helyen tartózkodó.) I. r., és a dr. Bacsek György Ügyvédi Iroda (....) által képviselt II.rendű alperes neve(....) II. r. alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság előtt 15. P. XVIII. 21.564/2009. szám alatt indított perében, a 2010. december 2. napján hozott 31. sorsz. ítélet ellen a II. r. alperes részéről 32. sorsz. alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

A II. r. alperes személyes költségmentessége folytán a le nem rótt 156.900 (százötvenhatezer kilencszáz) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi a bíróság a II. r alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 40.850 (negyvenezer nyolcszázötven) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az első fokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 2,614.703 Ft-ot, ez után 2006. február 15. napjától a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamattal egyező mértékékű kamatot és 227.000 Ft perköltséget. Meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 75.000 Ft perköltséget. Az I. r. alperes ügygondnokának díját 75.000 Ft-ban állapította meg, és rendelkezett a letét kiutalásáról.

A II. r. alperes fellebbezésében kérte, hogy a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét elsődlegesen változtassa meg és a keresetet utasítsa el, másodlagosan azt helyezze hatályon kívül és utasítsa az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára.

Arra hivatkozott, hogy az első fokú bíróság tévesen foglalt állást az elévülés körében.

A hitelszerződés 9.1. b) pontja alapján a hitelszerződés megszűnik a felmondásban foglalt időtartam elteltével, vagy azonnali hatállyal.

A hitelszerződés 9.2. pontja szerint a ... Rt. jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani, ha az eszköz megsemmisült, vagy ellopták, vagy az adós a hitelszerződésből vagy a vagyonbiztosítási szerződésből fakadó bármely fizetési kötelezettségének teljesítésével legalább 15 napos késedelembe esik.

A járművet eltulajdonították, az adós 15 napot meghaladó késedelembe esett, ezzel a felmondás joga megnyílt.

A felperesi jogelőd üzletszabályzata 2.3.2. pontja szerint az adós részére szóló értesítést tájékoztatást, ajánlatot, nyilatkozatot és egyéb dokumentumot az adós által megadott címre postai úton vagy személyes kézbesítés útján küldi meg. A felperes nem köteles minősített küldeményként a küldeményt postára adni.

A felperes a hitelszerződést felmondta, és a II. r. alperes címére postára is adta. Ezzel eleget tett az üzletszabályzatban foglalt értesítési kötelezettségének. Az, hogy a küldemény nem kereste jelzéssel visszaérkezett a felpereshez, nem vezethet az értesítési kötelezettség elmulasztásához. Ezzel a jogviszony megszűnt, a követelés esedékessé vált. Ezt követően sem a felperesi jogelőd, sem a felperes, nem tett olyan nyilatkozatot, mellyel az elévülés megszakadt volna. Az elévült követelést pedig bírósági úton érvényesíteni nem lehet.

Arra az esetre, ha a másodfokú bíróság ezt az álláspontját nem osztaná, hivatkozott arra, hogy az első fokú bíróság tévesen határozta meg az elévülés kezdő időpontját. A perindítást megelőző öt évnél régebben esedékessé vált részletek elévülést megszakító cselekmények hiányában elévültek.

Új tényként hivatkozott arra is, hogy a kölcsönre az I. r. alperesnek volt szüksége. Utalt az EBH 2007. évi 1707. számú döntésre, mely kimondta, hogy a dologi kötelezett a kölcsön visszafizetésére nem köteles.

Másodlagos kérelme körében arra hivatkozott, hogy téves az első fokú bíróságnak a hatáskörére és illetékességére vonatkozó álláspontja.

A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI törvény 8. §-a értelmében a bíróság, mely előtt választott bírósági szerződés tárgyát képező ügyben keresetet indítottak, a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül elutasítja, illetve bármely fél kérelmére a pert megszünteti. Az alperes legkésőbb az első tárgyaláson e kérelmet előterjesztheti.

Az I. r. alperes a per első határnapján kérte a per megszüntetését, e nyilatkozata a II. r. alperesre, mint egységes pertársra kihat. Ennek ellenére az első fokú bíróság a pert nem szüntette meg.

A Pp. 43. § (1) bekezdése szerint a bíróság az illetékessége hiányát hivatalból veszi figyelembe. Ha azonban az illetékesség nem kizárólagos, az alperes érdemi ellenkérelmének előadása után az illetékesség hiánya figyelembe nem vehető.

Az üzletszabályzat 10.3. pontjában arra az esetre, ha a választottbíróságnak bármely okból nincs hatásköre, a PKKB kizárólagos illetékességét kötötték ki. Ezért a bíróságnak a pert ha azt nem szünteti meg, akkor a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz át kellett volna tenni. Ezért az első fokú bíróság illetékessége hiányában hozott határozatot.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte az abban foglalt helyes indokok alapján.

A választottbírósági kikötés kapcsán kiemelte, hogy az első fokú bíróság nem sértett eljárási szabályt a kereset érdemi elbírálásakor. A II. r. alperes a per első tárgyalásán úgy nyilatkozott, hogy választottbíróság kikötésére vonatkozó tájékoztatást nem kapott. Érthetetlen, hogy miért hivatkozik az I. r. alperesi ügygondnok hivatkozására, akinek, miként azt az első fokú bíróság ki is emelte, a szerződéskötéskor elhangzottakról tudomása nem lehetett. A Legfelsőbb Bíróság pedig az EBH 2003. 875. és BH 2001.131. eseti döntéseiben kimondta, hogy a választottbírósági kikötés nem szokásos szerződési kikötés, az csak akkor válik a szerződés részévé, ha arról a felet kifejezetten tájékoztatták és a fél azt kifejezetten elfogadta. A Fővárosi Bíróság 45. Pfv. .../2010/2. számú végzésében pedig kifejtette, hogy a külön tájékoztatás megtörténtét, az adós által tett elfogadó nyilatkozat létét a hitelezőnek kell bizonyítania. A felperes azonban maga is elismerte, hogy ilyen tájékoztatás nem történt. Ezért az első fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a választottbírósági kikötés nem vált a szerződés részévé.