A Kúria Bfv.101/2014/6. számú precedensképes határozata zsarolás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 426. §] Bírók: Feleky István, Katona Sándor, Kiss Sándor

A határozat elvi tartalma:

Az uzsora bűncselekmények és a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekményének alaki halmazata látszólagos, melyet a specialitás elve alapján az uzsora bűncselekmény javára kell feloldani.

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Járásbíróság B.1094/2012/66., Miskolci Törvényszék Bf.580/2013/5., *Kúria Bfv.101/2014/6.* (BH 2015.1.1)

***********

KÚRIA

Bfv.II.101/2014/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. július 10. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A zsarolás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Miskolci Járásbíróság 11.B.1094/2012/66. számú, és a Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Bf.580/2013/5. számú ítéleteit hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Miskolci Járásbíróság a 2013. február 20. napján kihirdetett 11.B.1094/2012/66. számú ítéletében a terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében (1978. évi IV. tv. - a továbbiakban Btk. - 323.§ (1) bek., (2) bek. b) pont) 2 rb. zsarolás bűntettének kísérletében (Btk.323.§ (1) bek., (2) bek. b) pont), 11 rb. uzsorabűncselekmény bűntettében (Btk.330/A.§ (1) bek.) és jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében (Btk.298/D.§ a) pont) állapította meg, és ezért őt halmazati büntetésül 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelttel szemben 1.807.000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el.

A járásbíróság ítélete ellen az ügyész által a terhelt terhére súlyosításért, illetve a terhelt és védője által a terhelt felmentése érdekében bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró Miskolci Törvényszék a 2013. október 15. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott 2.Bf.580/2013/5. számú ítéletével a járásbíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terheltnek a tényállás 2; 3; 4; 5; 8; 10; és 11. pontjaiban értékelt cselekményeit uzsorabűncselekmény bűntette kísérletének minősítette, a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette vonatkozásában a bűnösség megállapítását mellőzte. Rögzítette, hogy a terhelt a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra, egyéb vonatkozásában az első fokú ítélet rendelkezéseit helybenhagyta.

- . -

A Miskolci Járásbíróság az első fokú ítélete tényállásában rögzítette, hogy a terhelt 2000. augusztus 7. napjától kezdődően főállású egyéni vállalkozóként dolgozott, s ennek keretében tartotta fenn a vegyesboltot, amelyből - egyéni vállalkozói kivét formájában - 2008. évben 824.500 forint, 2009. évben 855.500 forint, 2010. évben pedig 1.125.220 forint összegű jövedelme származott.

Emellett a terhelt 2008. évtől kezdődően Sz. városában élő magánszemélyek részére - ezen személyek rászorult helyzetet kihasználva - különböző összegű pénzkölcsönöket nyújtott rendszeres haszonszerzésre törekedve. A terhelt a kölcsönöket azzal a feltétellel adta, hogy azok futamideje alatt a kölcsönvevő havonta 50 %-os mértékű kamatot fizet.

A terhelt tehát üzletszerűen foglalkozott pénzkölcsön nyújtásával, mely tevékenység a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 3.§ (1) bekezdés b) pontja alapján pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősül. A terhelt e tevékenység végzéséhez a törvény 3.§ (4) bekezdésében megkívánt engedéllyel nem rendelkezett. A terhelt a hitelintézeti törvény által előírt kritériumok teljesítésének hiányában nem is rendelkezhetett a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével a pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzéséhez, ilyen engedély kiadását a terhelt nem is kérelmezte, ennek ellenére 50 §-os kamat ellenében nyújtott pénzkölcsönt Á. Z.-né, H. Gy.né, S. S.-né, K. É., H. F.-né, D. A., B. J.-né született H. E., G. A., B. J.-né született Á. E., G. P. és D. G.-né sértettek részére, a kölcsönök folytán keletkező fizetési kötelezettségek elmulasztása esetén pedig a kölcsönvevő személyeket több esetben fenyegetéssel bírta rá a teljesítésre.

1.) tényállási pont:

Á. Z.-né sértett éve óta vásárolt a terhelt által fenntartott vegyesboltban, s hallotta azt is a terhelttől, hogy kamat megfizetése ellenében szokott pénzkölcsönt is nyújtani. 2008. november 7. napján Á. Z.-né sértett házastársa elhalálozott, s a sértett ezt követően - pontosabban meg nem határozható időpontban - 100.000 forintot kért kölcsön a terhelttől a temetés költségeire.

A terhelt a kölcsön összegét a lakásán adta át Á. Z.-né sértettnek, s ekkor kikötötte azt is, hogy a következő hónapban a sértettnek 150.000 forintot kell visszafizetnie. A terhelt a fizetési kötelezettség teljesítésének biztosítékaként elkérte a sértettől a bankkártyáját is, amelyet a sértett átadott a terheltnek.

Ezt követően a terhelt a következő hónapban felvett a sértett bankszámlájáról - a bankkártya segítségével - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által átutalt nyugellátásokból havonta 170.000 forintot, amelyből 20.000 forintot átadott a sértettnek, a fennmaradó összeget pedig a tartozás törlesztéseként megtartotta.

Á. Z.-né sértettnek ennek folytán kiesett a havi jövedelme, így a hónap végén a terhelt által a sértett bankszámlájáról levett és megtartott 150.000 forintból ismételten 100.000 forintot kért kölcsön a vádlottól, amelyet a következő hónapban ugyancsak 50 % kamattal terhelten, 150.000 forint megfizetésével kellett teljesítenie.

Ezt követően a sértett minden hónapban - a hónapok vége felé - 100.000 forintot kért kölcsön a terhelttől, aki a következő hónapokban a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által átutalt ellátások összegét - általában 170.000 forintot - a sértett bankszámlájáról a bankkártya segítségével felvette, ebből az összegből 20-30.000 forintot fizetett vissza a sértettnek, a fennmaradó összeget pedig megtartotta.

A terhelt a sértett bankkártyáját végül 2011. július hónapban visszaadta Á. Z.-né sértettnek, azonban ezt követően is követelte tőle az 50 %-os kamattal növelt kölcsönösszegeket, mely követeléseknek a sértett még két alkalommal, 2011. augusztus és 2011. szeptember hónapokban eleget tett, az általa a bankszámlájáról felvett 150.000 forintot átadta a terheltnek.

2011. október 4. napján Á. Z.-né sértett az egyik ismerősénél tartózkodott, amikor felkereste őt a terhelt és a tartozás kiegyenlítését követelte a sértettől. A sértett ekkor közölte a terhelttel, hogy szüksége van a jövedelmére, így pénzt adni nem tud a terheltnek. A terhelt ezt követően, a délutáni órákban ismételten felkereste a sértettet, hogy a tartozását rendezze, a terhelt ekkor kiabált is a sértettel, majd miután a sértett továbbra sem teljesített, később ismételten felkereste őt a terhelt, bement a sértett házába, s közölte a sértettel, ha nem lesz meg a pénz, "leüti" a kocsival. A sértett azonban ezt követően sem teljesített fizetést a terheltnek, hanem 14 óra 15 perckor bejelentést tett a rendőrségen.