BH 2015.1.1 I. A büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés szerint a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Az új büntetőtörvény alkalmazását a cselekmény enyhébb elbírálásának lehetősége nyithatja meg. A feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezések ellenére sem állapítható meg az enyhébb elbírálás lehetősége, ha a vád tárgyát képező bűncselekmény az új törvény szerint 1 rendbeli helyett több rendbelinek minősülne, s a bűncselekményre előírt különös részi büntetési tétel három évről öt évre szigorodik (1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 2. §).

II. Uzsora-bűncselekménnyel a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette halmazatban nem állapítható meg. A két bűncselekmény látszólagos alaki halmazatot képez, s a specialitás elve alapján a cselekményt kizárólag a több törvényi ismérvvel rendelkező uzsora­bűncselekménynek lehet minősíteni [1978. évi IV. tv. 330/A. §, 298/D. § a) pont].

[1] A járásbíróság a 2013. február 20. napján kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont], 2 rb. zsarolás bűntettének kísérletében [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont], 11 rb. uzsora-bűncselekmény bűntettében [Btk. 330/A. § (1) bek.] és jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében [Btk. 298/D. § a) pont] állapította meg, és ezért őt halmazati büntetésül 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelttel szemben 1 807 000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el.

[2] A járásbíróság ítélete ellen az ügyész által a terhelt terhére súlyosításért, illetve a terhelt és védője által a terhelt felmentése érdekében bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2013. október 15. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével a járásbíróság ítéletét

annyiban megváltoztatta, hogy a terheltnek a tényállás 2., 3., 4., 5., 8., 10. és 11. pontjaiban értékelt cselekményeit uzsora-bűncselekmény bűntette kísérletének minősítette, a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette vonatkozásában a bűnösség megállapítását mellőzte. Rögzítette, hogy a terhelt a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra, egyéb vonatkozásában az elsőfokú ítélet rendelkezéseit helybenhagyta.

[3] A járásbíróság az elsőfokú ítélete tényállásában rögzítette, hogy a terhelt 2000. augusztus 7. napjától kezdődően főállású egyéni vállalkozóként dolgozott, s ennek keretében tartotta fenn az Sz., A. út 38. szám alatti vegyesboltot, amelyből - egyéni vállalkozói kivét formájában - 2008. évben 824 500 forint, 2009. évben 855 500 forint, 2010. évben pedig 1 125 220 forint összegű jövedelme származott.

[4] Emellett a terhelt 2008. évtől kezdődően Sz. városában élő magánszemélyek részére - ezen személyek rászorult helyzetet kihasználva - különböző összegű pénzkölcsönöket nyújtott rendszeres haszonszerzésre törekedve. A terhelt a kölcsönöket azzal a feltétellel adta, hogy azok futamideje alatt a kölcsönvevő havonta 50%-os mértékű kamatot fizet.

[5] A terhelt tehát üzletszerűen foglalkozott pénzkölcsön nyújtásával, mely tevékenység a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősül. A terhelt e tevékenység végzéséhez a törvény 3. § (4) bekezdésében megkívánt engedéllyel nem rendelkezett.

[6] A terhelt a hitelintézeti törvény által előírt kritériumok teljesítésének hiányában nem is rendelkezhetett a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével a pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzéséhez, ilyen engedély kiadását a terhelt nem is kérelmezte, ennek ellenére 50%-os kamat ellenében nyújtott pénzkölcsönt Á. Z.-né, H. Gy.-né, S. S.-né, K. É., H. F.-né, D. A., B. J.-né született H. E., G. A., B. J.-né született Á. E., G. P. és D. G.-né sértettek részére, a kölcsönök folytán keletkező fizetési kötelezettségek elmulasztása esetén pedig a kölcsönvevő személyeket több esetben fenyegetéssel bírta rá a teljesítésre.

[7] 1. tényállási pont:

[8] Á. Z.-né sértett évek óta vásárolt a terhelt által fenntartott vegyesboltban, s hallotta azt is a terhelttől, hogy kamat megfizetése ellenében szokott pénzkölcsönt is nyújtani. 2008. november 7. napján Á. Z.-né sértett házastársa elhalálozott, s a sértett ezt követően - pontosabban meg nem határozható időpontban - 100 000 forintot kért kölcsön a terhelttől a temetés költségeire.

[9] A terhelt a kölcsön összegét a lakásán adta át Á. Z.-né részére, s ekkor kikötötte azt is, hogy a következő hónapban a sértettnek 150 000 forintot kell visszafizetnie. A terhelt a fizetési kötelezettség teljesítésének biztosítékaként elkérte a sértettől a bankkártyáját is, amelyet a sértett átadott a terheltnek.

[10] Ezt követően a terhelt a következő hónapban felvett a sértett bankszámlájáról - a bankkártya segítségével - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által havonta átutalt nyugellátásokból 170 000 forintot, amelyből 20 000 forintot átadott a sértettnek, a fennmaradó összeget pedig a tartozás törlesztéseként megtartotta.

[11] Á. Z.-né sértettnek ennek folytán kiesett a havi jövedelme, így a hónap végén a terhelt által a sértett bankszámlájáról levett és megtartott 150 000 forintból ismételten 100 000 forintot kért kölcsön a vádlottól, amelyet a következő hónapban ugyancsak 50% kamattal terhelten, 150 000 forint megfizetésével kellett teljesítenie.

[12] Ezt követően a sértett minden hónapban - a hónapok vége felé - 100 000 forintot kért kölcsön a terhelttől, aki a következő hónapokban a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által átutalt ellátások összegét - általában 170 000 forintot - a sértett bankszámlájáról a bankkártya segítségével felvette, ebből az összegből 20-30 000 forintot fizetett vissza a sértettnek, a fennmaradó összeget pedig megtartotta.

[13] A terhelt a sértett bankkártyáját végül 2011. július hónapban visszaadta Á. Z.-né sértettnek, azonban ezt követően is követelte tőle az 50%-os kamattal növelt kölcsönösszegeket, mely követeléseknek a sértett még két alkalommal, 2011. augusztus és 2011. szeptember hónapokban eleget tett, az általa a bankszámlájáról felvett 150 000 forintot átadta a terheltnek.

[14] 2011. október 4. napján Á. Z.-né sértett az egyik ismerősénél tartózkodott Sz.-en, az A. úton, amikor felkereste őt a terhelt és a tartozás kiegyenlítését követelte a sértettől. A sértett ekkor közölte a terhelttel, hogy szüksége van a jövedelmére, így pénzt adni nem tud a terheltnek. A terhelt ezt követően, a délutáni órákban ismételten felkereste - ezúttal már az Sz., R. utca 1. szám alatti lakásán - a sértettet, hogy a tartozását rendezze, a terhelt ekkor kiabált is a sértettel, majd miután a sértett továbbra sem teljesített, később ismételten felkereste őt a terhelt, bement a sértett házába, s közölte a sértettel, ha nem lesz meg a pénz, "leüti" a kocsival. A sértett azonban ezt követően sem teljesített fizetést a terheltnek, hanem 14 óra 15 perckor bejelentést tett a rendőrségen.