31989L0519[1]

A Bizottság irányelve (1989. augusztus 1.) a műtrágyák mintavételi és vizsgálati módszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/535/EGK irányelv kiegészítéséről és módosításáról

A Bizottság irányelve

(1989. augusztus 1.)

a műtrágyák mintavételi és vizsgálati módszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/535/EGK irányelv kiegészítéséről és módosításáról

(89/519/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 89/284/EGK tanácsi irányelvvel [1] módosított, a műtrágyákra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. december 18-i 76/116/EGK tanácsi irányelvre [2] és különösen annak 9. cikke (2) bekezdésére,

mivel a 89/284/EGK irányelv kiegészíti és módosítja a 76/116/EGK irányelvet a műtrágyák kalcium-, magnézium-, nátrium- és kéntartalma tekintetében;

mivel a legutóbb a 87/566/EGK irányelvvel [3] módosított 77/535/EGK bizottsági irányelv [4] rendelkezik az EGK-műtrágyák hatósági ellenőrzéséről, annak érdekében, hogy ellenőrizze azoknak a követelményeknek a teljesülését, amelyeket a közösségi előírások támasztanak a műtrágyák minőségére és összetételére vonatkozóan; mivel a nevezett irányelvet ki kell egészíteni úgy, hogy ellenőrizni lehessen azokat a műtrágyákat is, amelyek a 89/284/EGK tanácsi irányelv hatálya alá tartoznak; mivel szükség van az 5.1., 5.2., 5.3. és 5.4. módszer felváltására; mivel a műtrágyák vizsgálatához kapcsolódó olyan módszerek általános előírásait, amelyek az összes módszerre alkalmazhatóak, hozzá kell adni a II. melléklet általános észrevételeihez;

mivel az ezen irányelv által meghatározott intézkedések összhangban vannak a műtrágyakereskedelem technikai akadályainak felszámolásáról szóló irányelveknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1) A 77/535/EGK irányelv II. mellékletének általános észrevételei kiegészülnek az irányelv I. mellékletében szereplő, a műtrágyák vizsgálati módszereire vonatkozó általános előírásokkal.

(2) A 77/535/EGK irányelv II. melléklete kiegészül ezen irányelv II. mellékletében szereplő 8.1-8.10. módszerrel.

(3) A 77/535/EGK irányelv II. mellékletében szereplő 5.1-5.4. módszert ki kell hagyni.

2. cikk

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ennek az irányelvnek 1990. szeptember 1-jéig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Az első francia bekezdés alapján meghozott rendelkezések kifejezetten utalnak erre az irányelvre.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

3. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1989. augusztus 1-én.

a Bizottság részéről

Martin Bangemann

az alelnök

[1] HL L 111., 1989.4.22., 34. o.

[2] HL L 24., 1976.1.30., 21. o.

[3] HL L 342., 1987.12.4., 32. o.

[4] HL L 213., 1977.8.22., 1. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

"A MŰTRÁGYÁK VIZSGÁLATI MÓDSZEREIRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Reagensek

Amennyiben a vizsgálati módszerben más rendelkezés nincsen, minden reagens analitikailag tiszta (a. t.) kell, hogy legyen. Nyomelemek vizsgálatakor a reagensek tisztaságát vakpróbával kell ellenőrizni. A kapott eredménytől függően további tisztítás elvégzése válhat szükségessé.

2. Víz

A vizsgálati módszerekben említett oldási, hígítási, öblítési és mosási műveletek esetében, ha nincs pontos meghatározás az oldószer vagy a hígítószer természetére vonatkozóan, a víz alkalmazását kell feltételezni. Általános esetben a vizet ioncserélőn kell átvezetni vagy desztillálni kell. Ezt a vizet meghatározott esetekben - amikor azt a vizsgálati módszerek előírják - különleges tisztítási eljárásoknak kell alávetni.

3. Laboratóriumi felszerelés

Figyelembe véve az ellenőrző laboratóriumokban általánosan használt eszközöket, a vizsgálati módszerekben a felszerelések leírása, a különleges eszközök és berendezések részletes megadására korlátozódik, vagy azokra, amelyekkel szemben valamilyen különleges elvárás áll fenn. A felszereléseknek tökéletesen tisztáknak kell lenniük, különösen akkor, ha azokat kis mennyiségek meghatározására alkalmazzák. A laboratóriumnak biztosítania kell minden mérőskálával ellátott üvegedény pontosságát a szabványok figyelembevételével."

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

"8. módszerek

MÁSODLAGOS TÁPANYAGOK

8.1. módszer

AZ ÖSSZES KALCIUM, ÖSSZES MAGNÉZIUM, ÖSSZES NÁTRIUM ÉS A SZULFÁT FORMÁJÁBAN JELEN LÉVŐ ÖSSZES KÉN KIVONÁSA

1. CÉL

Ez a dokumentum az összes kalcium, az összes magnézium, az összes nátrium és a szulfát formájában jelen lévő összes kén kivonásához határoz meg eljárást úgy, hogy ugyanaz a kivonat alkalmazható valamennyi megkövetelt tápelem meghatározásához.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez a módszer azokra az EGK műtrágyákra vonatkozik, amelyekre a 89/284/EGK tanácsi irányelv [1] megköveteli az összes kalcium, az összes magnézium, az összes nátrium és a szulfát formájában jelen lévő összes kén megadását.

3. ALAPELV

Oldhatóvá tétel híg sósavban forralva.

4. REAGENSEK

4.1. Hígított sósav (1:1)

Egy térfogatrész sósav (d = 1,18) és egy térfogatrész víz.

5. ESZKÖZÖK

Állítható hőmérsékletű elektromos főzőlap.

6. A MINTA ELKÉSZÍTÉSE

Lásd az 1. módszert a Bizottság 77/535/EGK irányelvében.

7. ELJÁRÁS

7.1. Mintavétel

A kalciumot, a magnéziumot, a nátriumot és a szulfát formájában jelen lévő ként egy milligramm pontossággal bemért, 5 g vizsgálati mintából vonjuk ki.

Ha azonban a műtrágya 15 %-nál több ként (S), azaz 37,5 %-nál több SO3-ot, és 18,8 %-nál több kalciumot (Ca), azaz 26,3 %-nál több CaO-t tartalmaz, akkor a kalcium és kén kivonását egy milligramm pontossággal bemért 1 g vizsgálati mintából végezzük. Tegyük a vizsgálati mintát 600 ml-es főzőpohárba.

7.2. Az oldat elkészítése

Adjunk hozzá kb. 400 ml vizet és kis adagokban és - a minta magas karbonáttartalma esetén óvatosan - adjunk még hozzá kis adagokban 50 ml hígított sósavat (4.1.). Forraljuk fel és tartsuk forrásban 30 percig. Időnként megkeverve hagyjuk lehűlni. Veszteség nélkül, dekantálással vigyük át egy 500 ml-es mérőlombikba. Töltsük fel a jelig vízzel, és keverjük össze. Száraz szűrőn keresztül szűrjük át egy száraz lombikba, és az első részletet öntsük el. A szűrletnek teljesen átlátszónak kell lennie. Ha a szűrletet nem használjuk fel azonnal, akkor dugóval zárjuk le.

8.2. módszer

KÜLÖNBÖZŐ FORMÁBAN JELEN LÉVŐ ÖSSZES KÉN KIVONÁSA

1. CÉL

Ez a dokumentum a műtrágyákban elemi formában és/vagy egyéb kémiai összetételben jelen lévő összes kén kivonásához határoz meg eljárást.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez a módszer azokra az EGK műtrágyákra vonatkozik, amelyekre a Tanács 89/284/EGK irányelve a különböző formában (elemi, tioszulfát, szulfit, szulfát) jelen lévő összes kén megadását követeli meg.

3. ALAPELV

Az elemi ként lúgos közegben átalakítjuk poliszulfidokká és tioszulfáttá; ezeket, továbbá az esetlegesen jelen lévő szulfitokat hidrogén-peroxiddal oxidáljuk. Ezáltal a kén különböző formáit szulfáttá alakítottuk, amelyet bárium-szulfátos kicsapással határozunk meg (8.9. módszer).

4. REAGENSEK

4.1. Hígított sósav (1:1)

Egy térfogatrész sósav (d = 1,18) és egy térfogatrész víz.

4.2. Nátrium-hidroxid oldat, NaOH, legalább 30 % (d = 1,33).

4.3. Hidrogén-peroxid oldat, 30 t/t % (tömegszázalék).

4.4. Bárium-klorid vizes oldata, BaCl2 2H2O, 122 g literenként.

5. ESZKÖZÖK

Állítható hőmérsékleű elektromos főzőlap.

6. A MINTA KÉSZÍTÉSE

Lásd az 1. módszert.

7. ELJÁRÁS

7.1. Mintavétel

Egy milligramm pontossággal mérjünk be olyan mennyiségű műtrágyát, amely 80 és 350 mg közötti mennyiségű ként (S) vagy 200 és 875 mg közötti mennyiségű SO3-ot tartalmaz.

Rendszerint (ha S < 15 %) 2,5 g-ot mérjünk be. Tegyük a vizsgálati mintát egy 400 ml-es főzőpohárba.

7.2. Oxidálás.

Adjunk hozzá 20 ml nátrium-hidroxid oldatot (4.2.) és 20 ml vizet. Fedjük le óraüveggel. Forraljuk 5 percig a főzőlapon (5.1.). Vegyük le a főzőlapról. Forró vízsugár segítségével gyűjtsük össze a főzőpohár falára ragadt ként és forraljuk 20 percig. Hagyjuk lehűlni.

Adjunk hozzá 2 ml-es adagokban hidrogén-peroxidot (4.3.) mindaddig, amíg már nem észlelünk további reakciót. 6-8 adag hidrogén-peroxidra lesz szükség. Hagyjuk tovább oxidálódni egy órát, aztán forraljuk fél órán keresztül. Hagyjuk lehűlni.

7.3. Az oldat elkészítése az elemzéshez

Adagoljunk kb. 50 ml vizet és 50 ml sósav oldatot (4.1.).

- ha a kén (S) mennyisége kevesebb mint 5 %:

szűrjük át egy 600 ml-es főzőpohárba. A szűrőn maradt csapadékot mossuk át többször hideg vízzel. Mosás után a szűrlet utolsó cseppjeiből ellenőrizzük a szulfát jelenlétének hiányát bárium-szulfát oldat (4.4.) segítségével; a szűrletnek tökéletesen tisztának kell lennie. A szulfátot a teljes szűrletmennyiségben határozzuk meg a 8.9. módszer szerint,

- ha a kén (S) mennyisége több mint 5 %:

vigyük át veszteség nélkül egy 250 ml-es mérőlombikba, töltsük a jelig vízzel és keverjük össze. Száraz szűrőn keresztül szűrjük át egy száraz tárolóedénybe; a szűrletnek teljesen tisztának kell lennie. Ha a szűrletet nem használjuk fel azonnal, akkor dugóval zárjuk le. Határozzuk meg a szulfátokat ennek az oldatnak egy aliquot részén bárium-szulfátos kicsapással (8.9. módszer).

8.3. módszer

A VÍZBEN OLDÓDÓ KALCIUM, MAGNÉZIUM, NÁTRIUM ÉS (A SZULFÁT FORMÁJÁBAN JELEN LÉVŐ) KÉN KIVONÁSA

1. CÉL

Ez a dokumentum a vízben oldódó kalcium, magnézium, nátrium és (a szulfát formájában jelen lévő) kén kivonásához határoz meg eljárást úgy, hogy ugyanaz a kivonat alkalmazható legyen az összes megkövetelt tápelem meghatározásához.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez a módszer azokra az EGK-műtrágyákra vonatkozik, amelyekre a 89/284/EGK tanácsi irányelve megköveteli a vízben oldódó kalcium, magnézium, nátrium és (a szulfát formájában jelen lévő) kén megadását.

3. ALAPELV

A tápelemeket forró vízben oldjuk.

4. REAGENSEK

Desztillált, vagy azonos minőségű ioncserélt víz.

5. ESZKÖZÖK

Állítható hőmérsékletű elektromos főzőlap.

6. A MINTA ELKÉSZÍTÉSE

Lásd az 1. módszert.

7. ELJÁRÁS

7.1. Vizsgálati minta.

a) Ha a műtrágyák nem tartalmaznak ként, vagy amennyiben tartalmaznak, akkor 3 % kénnél (S) nem többet, azaz 7,5 % SO3-ot és ugyanakkor nem több mint 4 % kalciumot (Ca), azaz 5,6 % CaO-t, akkor mérjünk be 5 g műtrágyát egy milligramm pontossággal.

b) Ha a műtrágyák több mint 3 % ként (S) és több mint 4 % kalciumot (Ca) tartalmaznak, akkor mérjünk be 1 g műtrágyát egy milligramm pontossággal.

Tegyük a vizsgálati mintát 600 ml-es főzőpohárba.

7.2. AZ OLDAT ELKÉSZÍTÉSE

Adjunk hozzá kb. 400 ml vizet és tartsuk forrásban 30 percig. Időnként megkeverve hagyjuk lehűlni, és veszteség nélkül, dekantálással vigyük át egy 500 ml-es mérőlombikba. Töltsük fel a jelig vízzel, és keverjük össze.

Száraz szűrőn keresztül szűrjük át egy száraz lombikba. A szűrlet első részleteit öntsük el. A szűrletnek teljesen átlátszónak kell lennie.

Ha a szűrletet nem használjuk fel azonnal, akkor dugóval zárjuk le.

8.4. módszer

KÜLÖNBÖZŐ FORMÁBAN JELEN LÉVŐ, VÍZBEN OLDÓDÓ KÉN KIVONÁSA

1. CÉL

Ez a dokumentum a műtrágyákban különböző, vízben oldódó formában jelen lévő kén kivonásához határoz meg eljárást.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez a módszer azokra az EGK műtrágyákra vonatkozik, amelyekre a 89/284/EGK tanácsi irányelve megköveteli a vízben oldódó kén-trioxid megadását.

3. ALAPELV

A ként hideg vízben feloldjuk, majd lúgos közegben hidrogén-peroxidos oxidációval szulfáttá alakítjuk.

4. REAGENSEK

4.1. Hígított sósav (1:1)

Egy térfogatrész sósav (d = 1,18) és egy térfogatrész víz.

4.2. Nátrium-hidroxid oldat, NaOH, legalább 30 % (d = 1,33).

4.3. Hidrogén-peroxid oldat, 30 t/t % (tömegszázalék).

5. ESZKÖZÖK

5.1. 500 ml-es Stohmann-mérőlombik.

5.2. Rotációs rázógép, 30-40 fordulat/perc.

5.3. Állítható hőmérsékletű elektromos főzőlap.

6. A MINTA ELKÉSZÍTÉSE

Lásd az 1. módszert.

7. ELJÁRÁS

7.1. Mintavétel

a) Amennyiben a műtrágyák legfeljebb 3 % ként (S), azaz 7,5 % SO3-ot és ugyanakkor legfeljebb 4 % kalciumot (Ca), azaz 5,6 % CaO-t tartalmaznak, akkor mérjünk be 5 g műtrágyát egy milligramm pontossággal.

b) Amennyiben a műtrágyák több mint 3 % ként (S) és ugyanakkor több mint 4 % kalciumot (Ca) tartalmaznak, akkor mérjünk be 1 g műtrágyát milligrammos pontossággal.

Tegyük a vizsgálati mintát egy 500 ml-es lombikba (5.1.).

7.2. Az oldat elkészítése

Adjunk hozzá kb. 400 ml vizet. Zárjuk le dugóval. Rázassuk (5.2.) 30 percig. Töltsük fel jelig vízzel és keverjük össze. Száraz szűrőn keresztül szűrjük át egy száraz lombikba. Ha a szűrletet nem használjuk fel azonnal, akkor dugóval zárjuk le.

7.3. A vizsgálathoz használt aliquot rész oxidálása

A kivont oldatból mérjünk ki egy legfeljebb 50 ml-es aliquot részt, amely lehetőség szerint 20 mg és 100 mg közötti ként (S) tartalmaz.

Ha szükséges, töltsük fel 50 ml-re vízzel. Adjunk hozzá 3 ml nátrium-hidroxid oldatot (4.2.) és 2 ml hidrogén-peroxid oldatot (4.3.). Takarjuk le óraüveggel és a főzőlapon (5.3.) óvatosan forraljuk egy órán keresztül. Milliliteres részletekben folytassuk a hidrogén-peroxid oldat hozzáadását mindaddig, amíg a reakció tart (legfeljebb 5 ml).

Ezután hagyjuk lehűlni. Vegyük le az óraüveget és mossuk le az alsó oldalát a főzőpohárba. Adjunk hozzá kb. 20 ml hígított sósavat (4.1.). Töltsük fel vízzel kb. 300 ml-ig.

Határozzuk meg a szulfátok mennyiségét az oxidált oldat egészén a 8.9. módszer szerint.

8.5. módszer

AZ ELEMI KÉN KIVONÁSA ÉS MEGHATÁROZÁSA

FIGYELMEZTETÉS

Ez a vizsgálati módszer szén-diszulfid (CS2) használatát írja elő. Ezért különleges biztonsági intézkedéseket kell alkalmazni, különösen a következők tekintetében:

- a CS2 tárolása,

- a személyzet védőfelszerelése,

- a munkahelyi higiénia,

- a tűzesetek és a robbanások megelőzése,

- a használt vegyszer eltávolítása.

Ez a módszer jól képzett személyzetet és megfelelően felszerelt laboratóriumot kíván meg.

1. CÉL

Ez a dokumentum a műtrágyákban jelen lévő elemi kén kivonásához és a mennyiségének megállapításához határoz meg eljárást.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez a módszer azokra az EGK-műtrágyákra vonatkozik, amelyekre a 89/284/EGK tanácsi irányelv megköveteli az elemi formában jelen lévő összes kén megadását.

3. ALAPELV

A vízben oldódó vegyületek eltávolítását követően az elemi ként szén-diszulfid segítségével kivonjuk, majd a kivont ként gravimetriásan meghatározzuk.

4. REAGENSEK

Szén-diszulfid.

5. ESZKÖZÖK

5.1. 100 ml-es extrakciós lombik, csiszolatos üvegdugóval ellátva.

5.2. Soxhlet-készülék, a megfelelő szűrőelemekkel.

5.3. Vákuumos, rotációs párologtató berendezés.

5.4. Ventilátorral ellátott elektromos kemence 90 ± 2 oC-ra beállítva.

5.5. 5-7 cm átmérőjű porcelán Petri-csészék, amelyek 5 cm-nél nem magasabbak.

5.6. Állítható hőmérsékletű elektromos főzőlap.

6. A MINTA ELKÉSZÍTÉSE

Lásd az 1. módszert.

7. ELJÁRÁS

7.1. Mintavétel

Egy milligramm pontossággal mérjünk be 5 és 10 g közötti mennyiségű mintát, és tegyük a Soxhlet-készülék (5.2.) extrakciós hüvelyébe.

7.2. A kén kivonása

Alaposan mossuk át a hüvely tartalmát forró vízzel, hogy minden vízben oldható összetevőt eltávolítsunk. Szárítsuk a kemencében (5.4.) 90oC-on legalább egy órán keresztül. Helyezzük bele a hüvelyt a Soxhlet-készülékbe (5.2.).

Helyezzünk egy pár üveggyöngyöt a készülék extrakciós lombikjába (5.1.), mérjük le a tömegét (P0) és adjunk hozzá 50 ml szén-diszulfidot (4.1.).

Csatlakoztassuk a készüléket és hagyjuk, hogy az elemi kén kivonása folytatódjon hat órán keresztül. Kapcsoljuk ki a fűtést, és lehűlés után szedjük le a lombikot. Kössük a lombikot a rotációs párologtató berendezésre (5.3.) és párologtassuk, amíg a lombik tartalma szivacsos masszává szilárdul.

Szárítsuk a lombikot a kemencében 90oC-on (5.4.) (általában egy óra szükséges), amíg a tömege (P1) állandósul.

7.3. Az elemi kén tisztaságának ellenőrzése

Egyes anyagok az elemi kénnel együtt kivonódhattak a szén-diszulfidos eljárás során. Az elemi kén tisztaságának ellenőrzése a következőképpen zajlik:

homogenizáljuk a lombik tartalmát olyan alaposan, amennyire csak lehet, és vegyünk ki 2 vagy 3 g-ot milligrammos pontossággal (n). Helyezzük Petri-csészébe (5.5.). Mérjük meg a csészének és tartalmának együttes tömegét (P2). Helyezzük a főzőlapra (5.6.) és állítsuk azt be 220oC-ot nem meghaladó hőmérsékletre, hogy a kén ne gyulladjon meg. Hagyjuk szublimálni 3 vagy 4 órán keresztül, amíg a tömege nem állandósul (P3).

Megjegyzés:

Egyes műtrágyák esetén nem feltétlenül szükséges a kén tisztaságát ellenőrizni. Ebben az esetben hagyjuk ki a 7.2. lépést.

8. AZ EREDMÉNYEK MEGADÁSA

A műtrágya elemi kén (S) tartalmának százalékos aránya a következő:

A műtrágyában a tisztítatlan S (%) =

P

- P

× 100

A kivont kén tisztasága (%) =

P

- P

× 100

A műtrágyában a tiszta S (%) =

P

- P

P

- P

× 100

ahol:

m = a műtrágya vizsgálati mintájának tömege grammban,

P0 = a Soxhlet-lombik tömege grammban,

P1 = a Soxhlet-lombik és a tisztítatlan kén szárítás utáni együttes tömege,

n = a tisztításra szánt tisztítatlan kén tömege grammban,

P2 = a Petri-csésze tömege,

P3 = a Petri-csésze tömege a kén szublimációja után.

8.6. módszer

A KIVONT KALCIUM OXALÁT FORMÁJÁBAN TÖRTÉNŐ KICSAPÁST KÖVETŐ MANGANIMETRIÁS MEGHATÁROZÁSA

1. CÉL

Ez a dokumentum a műtrágyakivonatokban lévő kalcium mennyiségének megállapítására határoz meg eljárást.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez a módszer azokra az EGK-műtrágyákra vonatkozik, amelyekre a 89/284/EGK tanácsi irányelv megköveteli az összes és/vagy a vízben oldódó kalcium megadását.

3. ALAPELV

A kivont oldat aliquot részéből a jelen lévő kalciumot oxalát formájában kicsapjuk és azt kálium-permanganátos titrálással meghatározzuk.

4. REAGENSEK

4.1. Hígított sósav (1:1)

egy térfogatrész sósav (d = 1,18) és egy térfogatrész víz.

4.2. 1:10 arányban hígított kénsav:

egy térfogatrész kénsav (d = 1,84) tíz térfogatrész vízben.

4.3. 1:1 arányban hígított ammónia oldat:

egy térfogatrész ammónia (d = 0,88) és egy térfogatrész víz.

4.4. Ammónium-oxalát telített oldata ((NH4)2C2O4.H2O), szobahőmérsékleten (nagyjából 40 g/l).

4.5. Citromsav oldat, 30 % (t/tf) (vegyesszázalék).

4.6. Ammónium-klorid oldat, 5 % (t/tf) (vegyesszázalék).

4.7. Brómtimolkék oldat, 95 %-os etanolban, 0,1 % (t/tf) (vegyesszázalék).

4.8. Brómkrezolzöld oldat, 95 %-os etanolban, 0,04 % (t/tf) (vegyesszázalék).

4.9. Kálium-permanganát normáloldat, 0,02 M.

5. ESZKÖZÖK

5.1. 5 és 20 μ közötti porozitású üveg szűrőtégely.

5.2. Forró vízfürdő.

6. A VIZSGÁLANDÓ ALIQUOT ELKÉSZÍTÉSE

A 8.1. vagy a 8.2. módszer szerint készített kivont oldatból pipettával vegyünk ki egy 15 és 50 mg közötti mennyiségű Ca-ot (= 21 és 70 mg közötti mennyiségű CaO) tartalmazó aliquot részt. Legyen ennek az aliquot résznek a térfogata v2. Töltsük bele egy 400 ml-es főzőpohárba. Szükség esetén semlegesítsük egy pár csepp ammónia oldat (4.3.) segítségével [az indikátor (4.7.) zöldről kékre váltásáig].

Adjunk hozzá 1 ml citromsav oldatot (4.5.) és 5 ml ammónium-klorid oldatot (4.6.).

7. A KALCIUM-OXALÁT KICSAPÁSA

Adjunk hozzá kb. 100 ml vizet. Hozzuk forrásba, adjunk hozzá 8-10 csepp indikátor oldatot (4.8.) majd cseppenként 50 ml forró ammónium-oxalát oldatot (4.4.). Ha csapadék keletkezik, oldjuk fel néhány csepp sósav hozzáadásával (4.1.). Semlegesítsük folyamatos keverés közben, nagyon lassan ammónia oldattal (4.3.), amíg 4,4 és 4,6 közötti pH értéket nem kapunk [az indikátor (4.8.) zöldről kékre változásáig]. Helyezzük a főzőpoharat forrásban lévő vízfürdőbe (5.2.) kb. 30 perc időtartamra.

Vegyük ki a főzőpoharat a fürdőből, hagyjuk állni egy órán keresztül és szűrjük bele a tégelybe (5.1.).

8. AZ OXALÁTOS CSAPADÉK TITRÁLÁSA

Mossuk a főzőpoharat és az üvegszűrőt addig, amíg az ammónium-oxalát felesleg teljes mértékben el nem távozik (ez a mosóvízben a klorid jelenlétének hiányával ellenőrizhető). Helyezzük a tégelyt egy 400 ml-es főzőpohárba és oldjuk fel a csapadékot 50 ml forró kénsavval (4.2.). Tegyünk annyi vizet a főzőpohárba, hogy kb. 100 ml legyen az oldat térfogata. Melegítsük fel 70-80 oC-os hőmérsékletre és cseppenként titráljuk permanganát oldattal (4.9.) mindaddig, amíg a rózsaszín elszíneződés 1 percig megmarad. Legyen ez a térfogat n.

9. AZ EREDMÉNYEK MEGADÁSA

A műtrágya kalcium (Ca) tartalma a következő:

Ca (%) = n × 0,02004 ×

×

v

× m

ahol:

n = a felhasznált permanganát mennyisége ml-ben,

m = a vizsgálati minta tömege grammban,

v2 = az aliquot rész térfogata milliliterben,

v1 = a kivont oldat térfogata milliliterben,

t = a permanganát oldat molaritása mol/l-ben.

.

8.7. módszer

MAGNÉZIUM MEGHATÁROZÁSA ATOMABSZORPCIÓS SPEKTROFOTOMETRIÁVAL

1. CÉL

Ez a dokumentum a műtrágya kivonatokban lévő magnézium mennyiségének megállapítására határoz meg eljárást.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez a módszer azokra a 8.1. és 8.3. módszer szerint kivont EGK-műtrágya kivonatokra vonatkozik, amelyekre az összes és/vagy a vízben oldódó magnézium megadása kötelező, a következő kivételekkel:

a másodlagos tápelemekről szóló 89/284/EGK irányelv mellékletében felsorolt műtrágyák:

4. típus (kieserit),

5. típus (magnézium-szulfát) és

7. típus (kieserit kálium-szulfáttal),

amelyekre a 8.8. módszer vonatkozik.

Az alább megadott módszer minden olyan műtrágya kivonatra vonatkozik, amely olyan mennyiségben tartalmaz bizonyos elemeket, ami zavarhatja a magnézium komplexometriás meghatározását.

3. ALAPELV

A magnézium meghatározása atomabszorpciós spektrofotometriával, az oldat megfelelő hígítása után.

4. REAGENSEK

4.1. Sósavoldat, 1 M

4.2. Sósavoldat, 0,5 M

4.3. Magnézium normáloldat, 1,00 mg/ml.

4.3.1. Oldjunk fel 1,013 g magnézium-szulfátot (MgSO4.7H2O) a 0,5 M sósavoldatban (4.2.).

4.3.2. Egyik lehetőség:

mérjünk be 1,658 g magnézium-oxidot (MgO), amelyet a karbonátosodás nyomainak eltüntetésére előzetesen kalcináltunk. Helyezzük főzőpohárba, amelybe 100 ml vizet és 120 ml 1 M sósavat (4.1.) is teszünk. Amikor feloldódott, veszteség nélkül dekantáljuk egy 1000 ml-es mérőlombikba. Töltsük fel a jelig, és keverjük össze.

4.3.3. Másik lehetőség: kereskedelmi normáloldat.

A laboratórium felelőssége az ilyen oldatok ellenőrzése.

4.4. Stroncium-klorid oldat.

Oldjunk fel 75 g stroncium-kloridot (SrCl2.6H2O) sósavoldatban (4.2.), és egészítsük ki a térfogatát 500 ml-re ugyanazzal a sósavoldattal.

5. ESZKÖZÖK

Atomabszorpciós mérésekre alkalmas spektrofotométer, magnézium lámpával, beállítva 285,2 nm-re.

Levegő-acetilén láng.

6. A MINTA ELKÉSZÍTÉSE

Lásd a 8.1. és a 8.3. módszert.

7. ELJÁRÁS

7.1. Ha a műtrágya megadott magnéziumtartalma (Mg) több mint 6 % (azaz 10 % MgO formájában), akkor vegyünk 25 ml-t (V1) a kivont oldatból (6.). Vigyük át egy 100 ml-es mérőlombikba, töltsük jelig vízzel, és keverjük össze. A hígítási tényező D1 = 100/V1.

7.2. Pipetta alkalmazásával vegyünk ki 10 ml-t a kivont oldatból (6) vagy a (7.1.) oldatból. Vigyük át egy 200 ml-es, mérőlombikba. Töltsük jelig a 0,5 M sósavval (4.2.), és keverjük össze. A hígítási tényező 200/10.

7.3. Hígítsuk ezt az oldatot (7.2.) a 0,5 M sósav oldattal (4.2.) úgy, hogy a koncentráció a spektrofotométer (5.1.) mérési tartományának optimális részébe essen. V2 a minta térfogata 100 ml-ben. A hígítási tényező D2 = 100/V2.

Az utolsó oldatnak 10 térfogatszázalék stroncium-klorid oldatot (4.4.) kell tartalmaznia

7.4. Vakoldat készítése

Készítsünk vakoldatot a teljes eljárás megismétlésével a kivonástól kezdve (8.1. vagy 8.3. módszer), egyedül a műtrágya vizsgálati mintáját hagyjuk ki.

7.5. Kalibrációs oldatok készítése

A mérőoldat (4.3.) 0,5 M sósavval történő hígításával készítsünk legalább öt növekvő koncentrációjú kalibrációs oldatot a készülék (5.1.) optimális mérési tartományán belül.

Ezeknek az oldatoknak 10 térfogatszázalék stroncium-klorid oldatot (4.4.) kell tartalmazniuk.

7.6. Mérés

Állítsuk be a spektrofotométert (5.1.) 285,2 nm hullámhosszra.

Permetezzük be egymás után a kalibrációs oldatokat (7.5.), a mintaoldatot (7.3.) és a vakoldatot (7.4.), miközben mindig a következő mérni kívánt oldattal mossuk át a készüléket. Ismételjük meg ezt a műveletet háromszor. Ábrázoljuk a kalibrációs görbét az egyes kalibrációs oldatok (7.5.) átlagos abszorbanciájának felhasználásával az ordinátán és a megfelelő magnéziumra vonatkoztatott koncentráció (μg/ml-ben) feltüntetésével az abszcisszán. Határozzuk meg a magnézium koncentrációját a mintában (7.3.), Xs és a vakoldatban (7.4.), Xb, a kalibrációs görbe alapján.

8. AZ EREDMÉNYEK MEGADÁSA

A magnézium (Mg) vagy magnézium-oxid (MgO) mennyiségét a mintában a kalibrációs oldatokhoz történő viszonyítás segítségével határozhatjuk meg, a vakpróba eredményének figyelembe vételével.

A magnézium (Mg) százalékos mennyisége a műtrágyában a következő:

Mg (%) =

D

D

500.100

1000.1000 M

Xs = a vizsgálat minta koncentrációja, amint azt felvettük a kalibrációs görbére, μg/ml-ben kifejezve.

Xb = a vakoldat koncentrációja, amint azt felvettünk a kalibrációs görbére, μg/ml-ben kifejezve.

D1 =

a hígítási tényező, ha az oldatot 7.1. szerint hígítottuk.

Egyenlő néggyel, ha 25 ml-t vettünk.

Egyenlő eggyel, ha az oldatot nem hígítottuk.

D2 = a 7.3.-nál szereplő hígítási tényező.

M = a vizsgálati minta tömege a kivonás során.

MgO (%) = Mg (%)/0,6

8.8. módszer

MAGNÉZIUM MEGHATÁROZÁSA KOMPLEXOMETRIÁVAL

1. CÉL

Ez a dokumentum a műtrágya kivonatokban lévő magnézium mennyiségének megállapítására határoz meg eljárást.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez a módszer azokra az EGK műtrágyakivonatokra vonatkozik, amelyekre az összes és/vagy a vízben oldódó magnézium megadása kötelező:

- a 76/116/EGK irányelvben felsorolt műtrágyák: egyszerű nitrogénműtrágyák, 1b. típus (kalcium-magnézium-nitrát), 7. típus (magnézium-szulfát-nitrát), 8. típus (nitrogénműtrágyák magnéziummal) és tiszta káliumműtrágyák, 2. típus (dúsított kainit), 4. típus (magnéziumot tartalmazó kálium-klorid), 6. típus (magnéziumsót tartalmazó kálium-szulfát),

- a másodlagos tápelemekről szóló irányelv 89/284/EGK mellékletében felsorolt műtrágyák.

3. ALAPELV

A magnéziumot a 8.1. és/vagy a 8.3. módszer szerint oldhatóvá tesszük. Első titrálás: a Ca + Mg titrálása EDTA segítségével, eriokrómfekete-T jelenlétében. Második titrálás: a Ca titrálása EDTA segítségével, kalcein vagy kalkonkarbonsav jelenlétében. A magnéziumot a különbségből határozzuk meg.

4. REAGENSEK

4.1. Magnézium normáloldat, 0,05 mólos:

4.1.1. Oldjunk fel 1,232 g magnézium-szulfátot (MGSO4.7H2O) a 0,5 M sósavoldatban (4.11.) és hígítsuk fel ugyanazzal a savval 100 ml-re.

vagy:

4.1.2. Mérjünk be 2,016 g magnézium-oxidot, amelyet a karbonátosodás nyomainak eltüntetésére előzetesen kalcináltunk. Helyezzük főzőpohárba, amelybe 100 ml vizet is teszünk.

Keverjünk bele kb. 120 ml kb. 1 M sósavat (4.12.).

Amikor feloldódott, veszteség nélkül vigyük át egy 1000 ml-es mérőlombikba. Töltsük fel jelig, és keverjük össze.

Ezeknek az oldatoknak 1 ml-e 1,216 mg Mg-ot tartalmaz (= 2,016 mg MgO).

A laboratórium felelőssége a fenti mérőoldat erősségének az ellenőrzése.

4.2. EDTA 0,05 mólos oldata

Mérjünk be 18,61 g-ot a dinátrium-etilén-diamin-tetraacetát-dihidrátból (C10H14N2Na2O8.2H2O), tegyük egy 1000 ml-es főzőpohárba és oldjuk fel 600-800 ml vízben. Veszteség nélkül vigyük át egy 1000 ml-es mérőlombikba. Töltsük fel a jelig, és keverjük össze. Ellenőrizzük ezt az oldatot a normáloldattal (4.1.) úgy, hogy az utóbbiból kiveszünk egy 20 ml-es mintát, és megtitráljuk a (7.2.) módszer szerinti vizsgálati eljárással.

Egy ml EDTA oldat megfelel 1,216 mg Mg-nak (= 2,016 mg MgO) és 2,004 mg Ca-nak (= 2,804 mg CaO) (lásd 10.1. és 10.6. megjegyzés).

4.3. 0,05 mólos kalcium mérőoldat

Mérjünk be 5,004 g száraz kalcium-karbonátot. Helyezzük főzőpohárba, amelybe 100 ml vizet is teszünk. Fokozatosan keverjünk bele 120 ml kb. 1 M sósavat (4.12.).

Forraljuk fel a széndioxid kiűzése céljából, hűtsük le és veszteség nélkül vigyük át egy 1000 ml-es mérőlombikba, majd töltsük fel a jelig vízzel, és keverjük össze. Ellenőrizzük ezt az oldatot az EDTA oldattal (4.2.) a (7.3.) módszer szerinti vizsgálati eljárással. Ennek az oldatnak 1 ml-e 2,004 mg Ca-t tartalmaz (= 2,804 mg CaO), és megfelel 1 ml 0,05 mólos EDTA oldatnak (4.2.).

4.4. Kalcein indikátor

Óvatosan keverjünk össze mozsárban 1 g kalceint 100 g nátrium-kloriddal. Ebből a keverékből 10 mg-ot használunk. Az indikátor zöldről narancsszínűre változik. A titrálást addig kell folytatni, amíg a szín narancsra változik, ami mentes a zöldes árnyalattól.

4.5. Kalkonkarbonsav indikátor

Oldjunk fel 400 mg kalkonkarbonsavat 100 ml metanolban. Ez az oldat legfeljebb csak kb. 4 hétig tárolható. Ebből az oldatból három cseppet kell használni. Az indikátor pirosról kék színűre változik. A titrálást addig kell folytatni, amíg a szín kékre változik, ami mentes a pirosas árnyalattól.

4.6. Eriokrómfekete-T indikátor

Oldjunk fel 300 mg eriokrómfekete-T-t 25 ml propanol-1 és 15 ml trietanol-amin keverékében. Ez az oldat legfeljebb csak kb. 4 hétig tárolható. Ebből az oldatból három cseppet használunk fel. Az indikátor pirosról kék színűre változik és a titrálást addig kell folytatni, amíg a szín kékre változik, ami mentes a pirosas árnyalattól. A szín csak akkor változtatik meg, ha magnézium is jelen van. Szükség esetén adjunk hozzá 1 ml-t a merőoldatból (4.1.).

Ha kalcium és magnézium egyaránt jelen van, akkor az EDTA először a kalciummal képez komplexet és azután a magnéziummal. Ebben az esetben a két elem meghatározása párhuzamosan történik.

4.7. Kálium-cianid oldat

KCN 2 %-os vizes oldata. (Ne pipettázzunk szájjal és lásd 10.7.).

4.8. Kálium-hidroxid és kálium-cianid oldata

Oldjunk fel 280 g KOH-t és 66 g KCN-t vízben, egészítsük ki a térfogatát egy literre és keverjük össze.

4.9. 10,5 pH-jú puffer oldat

Egy 500 ml-es mérőlombikba tegyünk 33 g ammónium-kloridot és oldjuk fel 200 ml vízben, majd adjunk hozzá 250 ml ammóniát (d = 0,91), végül töltsük fel a jelig és keverjük össze. Rendszeresen ellenőrizzük az oldat pH-ját.

4.10. Hígított sósav (1:1) egy térfogat sósav (d = 1,18) és egy térfogat víz.

4.11. Sósav oldat, kb. 0,5 M.

4.12. Sósav oldat, kb. 1 M.

4.13. Nátrium-hidroxid oldat, 5 M.

5. ESZKÖZÖK

5.1. Mágneses vagy mechanikus keverő.

5.2. pH-mérő.

6. ELLENŐRZŐ VIZSGÁLAT

Végezzünk el meghatározásokat az oldatok (4.1. és 4.3.) aliquot részein olyan módon, hogy a Ca/Mg arány nagyjából azonos legyen a vizsgált oldatban lévővel. Ebből a célból vegyünk "a" mennyiséget a (4.3.) mérőoldatból és "b-a" mennyiséget a (4.1.) mérőloldatból. Az "a" és "b" szám megfelel az EDTA oldatból a vizsgálati minta két titrálása során felhasznált mennyiség ml-ben kifejezett értékének. Ez az eljárás csak akkor megfelelő, ha az EDTA a kalcium és a magnézium oldatok pontosan ekvivalensek. Ha ez nem áll fenn, akkor helyesbítéseket kell végezni.

7. A VIZSGÁLT OLDAT ELKÉSZÍTÉSE

Lásd a 8.1. és a 8.3. módszert.

8. MEGHATÁROZÁS

8.1. Az aliquot részek vétele.

Az aliquot rész, amennyire ez lehetséges, 9 és 18 mg közötti mennyiségű magnéziumot tartalmazzon (= 15-30 mg MgO).

8.2. Titrálás eriokrómfekete-T jelenlétében

Pipettázzunk egy aliquot részt (8.1.) a vizsgált oldatból egy 400 ml-es főzőpohárba. Semlegesítsük a felesleges savat 5 M nátrium-hidroxid oldattal (4.12.), pH-mérő alkalmazása mellett. Hígítsuk fel vízzel kb. 100 ml-re. Adjunk hozzá 5 ml puffer oldatot (4.9.). A pH-mérő által mért pH 10,5 ± 0,1 kell, hogy legyen. Adjunk hozzá 2 ml kálium-cianid oldatot (4.7.) és három csepp eriokrómfekete-T indikátort (4.6.). Titráljuk EDTA oldattal (4.2.). Közben a keverővel (5.1.) lassan kevertetjük (lásd 10.2., 10.3. és 10.4.). Legyen "b" a 0,05 mólos EDTA oldat millilitereinek száma.

8.3. Titrálás kalcein vagy kalkonkarbonsav jelenlétében

Pipettázzunk a fenti titrálás során alkalmazottal azonos aliquot részt a vizsgált oldatból egy 400 ml-es főzőpohárba. Semlegesítsük a felesleges savat 5 M nátrium-hidroxid oldattal (4.13.), pH-mérő alkalmazása mellett. Hígítsuk fel vízzel kb. 100 ml-re. Adjunk hozzá 10 ml KOH/KCN oldatot (4.8.) és az indikátort (4.4.) vagy (4.5.). A keverővel (5.1.) való lassú keverés közben titráljuk meg az EDTA oldattal (4.2.) (lásd 10.2., 10.3. és 10.4.). Legyen "a" a 0,05 mólos EDTA oldat millilitereinek száma.

9. AZ EREDMÉNYEK MEGADÁSA

Azokra az EGK műtrágyákra, amelyekre a módszer alkalmazható (5 g műtrágya 500 ml kivonatban), a műtrágya százalékos tartalma:

MgO (%) a műtrágyában =

× T

M

Mg (%) a műtrágyában =

× T'

M

Ahol:

a = a 0,05 mólos EDTA oldat millilitereinek száma, amelyet a kalcein vagy kalkonkarbonsav jelenlétében végzett titrálás során használtunk fel,

b = a 0,05 mólos EDTA oldat millilitereinek száma, amelyet az eriokrómfekete T jelenlétében végzett titrálás során használtunk fel,

M = a vizsgálati minta tömege, amely az aliquot részben van (grammban kifejezve),

T = 0,2016 x az EDTA oldat molaritása/0,05 (lásd 4.2.),

T' = 0,1216 x az EDTA oldat molaritása/0,05 (lásd 4.2.).

10. MEGJEGYZÉSEK

10.1. Komplexometriai elemzésekben a sztöchiometrikus EDTA-fém arány mindig 1:1, függetlenül a fém vegyértékétől és annak ellenére, hogy az EDTA négy vegyértékű. Az EDTA titráló oldat és a mérőoldatok ezért molárisak és nem normálosak.

10.2. A komplexometriás indikátorok gyakran érzékenyek a levegőre. Az oldat veszíthet a színéből a titrálás alatt. Ebben az esetben egy vagy két csepp indikátort kell hozzáadni. Ez elsősorban az eriokrómfekete és a kalkonkarbonsav esetében igaz.

10.3. A fém-indikátor komplexek gyakran relatíve stabilak, így esetenként kölünböző időt vehet igénybe, amíg a színváltozás megtörténik. Ezért az EDTA utolsó cseppjeit lassan kell hozzáadni és egy csepp 0,05 mólos magnézium oldatot (4.1.) vagy kalcium oldatot (4.3.) kell még hozzáadni, annak érdekében, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a színváltozás nem ment még végbe. Ez különösen igaz az eriokróm-magnézium komplex esetében.

10.4. Az indikátor átváltását nem függőlegesen, hanem vízszintesen, az oldat keresztmetszetében kell észlelni, és a főzőpoharat fehér háttér elé kell helyezni, jól megvilágított helyre. Az indikátor színváltása könnyen észlelhető, ha a főzőpoharat alulról mérsékelten megvilágított (25 wattos lámpa), homályos üvegre tesszük.

10.5. Ez az elemzés bizonyos fokú gyakorlatot követel meg. A feladat - többek között - tartalmazza a 4.1. és 4.3. normáloldatok színváltozásainak megfigyelését. Ajánlatos, hogy a meghatározásokat ugyanaz a laborkémikus végezze.

10.6. Ha garantált erősségű EDTA oldatot alkalmazunk (például Tritisol, Normex), akkor ez egyszerűsítheti a 4.1., 4.2. és 4.3. normáloldatok egyenértékének ellenőrzését.

10.7. A kálium-cianidot tartalmazó oldatok nem önthetők el a lefolyóba a cianid ártalmatlan vegyületté történő alakítása nélkül, például lúgosítást követő nátrium-hipokloritos oxidációval.

8.9. módszer

SZULFÁTOK MEGHATÁROZÁSA

1. CÉL

Ez a dokumentum a műtrágya kivonatokban szulfát formájában jelen lévő kén mennyiségének megállapítására határoz meg eljárást.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez a módszer a 8.1., 8.2., 8.3. és 8.4. módszer során előállított kivonatokban jelen lévő szulfát mennyiségének megállapítására alkalmazható.

3. ALAPELV

Gravimetriás meghatározás bárium-szulfát formájában.

4. REAGENSEK

4.1. Hígított sósav (1:1)

Egy térfogatrész sósav (d = 1,18) és egy térfogatrész víz.

4.2. Bárium-klorid oldat BaCl2 2H2O: 122 g/l.

4.3. Ezüst-nitrát oldat: 5 g/l.

5. ESZKÖZÖK

5.1. Porcelán hamvasztótégelyek.

5.2. Forró vízfürdő.

5.3. Szárítószekrény 105 ± 1oC-ra beállítva.

5.4. Elektromos kemence 800 ± 50oC-ra beállítva.

6. ELJÁRÁS

6.1. Mintavétel az oldatból

Pipetta alkalmazásával vegyünk ki egy aliquot részt a 2. pontban megjelölt kivont oldatokból, amely 20-100 mg S-t vagy 50-250 mg SO3-ot tartalmaz.

Tegyük ezt az aliquot részt egy megfelelő térfogatú főzőpohárba. Adjunk hozzá 20 ml hígított sósavat (4.1.). Egészítsük ki kb. 300 ml-re vízzel.

6.2. A csapadék előállítása

Forraljuk fel az oldatot. Cseppenként adjunk hozzá kb. 20 ml-t a bárium-klorid oldatból (4.2.), miközben élénken keverjük az oldatot. Forraljuk néhány percig.

A főzőpoharat fedjük le óraüveggel, és tegyük forrásban lévő vízfürdőbe (5.2.) egy órás időtartamra. Ezután hagyjuk forró (± 60 oC) állapotban állni, amíg a felülúszó folyadék kitisztul. Dekantáljuk a tiszta oldatot egy lassú szűrésű hamumentes szűrőn. Mossuk át a csapadékot néhányszor forró vízzel. Folytassuk a csapadék mosását a szűrőn, amíg a szűrlet klorid-mentes lesz. Ezt ezüst-nitrát oldat (4.3.) segítségével ellenőrizhetjük.

6.3. Elhamvasztás és a csapadék lemérése

Helyezzük a szűrőpapírt és a csapadékot egy porcelán olvasztótégelybe (5.1.), amelyet előzőleg 0,1 mg pontossággal lemértünk. Szárítsuk meg a szárítószekrényben (5.3.) és hamvasszuk kb. 800oC-on fél órán keresztül (5.4.). Hagyjuk lehűlni exszikkátorban és mérjük le 0,1 mg-os pontossággal.

7. AZ EREDMÉNYEK MEGADÁSA

Egy mg bárium-szulfát megfelel 0,137 mg S-nek vagy 0,343 mg SO3-nak.

A műtrágya százalékos kéntartalma a következő:

S (%) = w × 0,0137 ×

v

v

× m

SO

(%) = S (%) × 2,5

ahol:

w = a bárium-szulfát-csapadék tömege grammban kifejezve,

v1 = a kivont oldat térfogata milliliterben kifejezve,

v2 = az aliquot térfogata milliliterben kifejezve,

m = a vizsgálati minta tömege grammban kifejezve.

8.10. módszer

A KIVONT NÁTRIUM MEGHATÁROZÁSA

1. CÉL

Ez a dokumentum a műtrágya kivonatokban jelen lévő nátrium mennyiségének megállapításához határoz meg eljárást.

2. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez a módszer azokra az EGK műtrágyákra vonatkozik, amelyekre a 89/284/EGK tanácsi irányelve megköveteli a nátrium megadását.

3. ALAPELV

A 8.2. és/vagy 8.3. módszer szerint kapott kivonat megfelelő hígítása után az oldat nátrium-koncentrációját lángemissziós spektrofotometriával határozzuk meg.

4. REAGENSEK

4.1. Hígított sósav (1:1)

Egy térfogatrész sósav (d = 1,18) és egy térfogatrész víz.

4.2. Alumínium-nitrát Al(NO3)3.9H2O.

4.3. Cézium-klorid, CsCl.

4.4. Vízmentes nátrium-klorid, NaCl.

4.5. Cézium-klorid és alumínium-nitrát oldat

Készítsünk vizes oldatot 50 g cézium-kloriddal (4.3.) és 250 g alumínium-nitráttal (4.2.) egy 1000 ml-es mérőlombikban. Töltsük fel a jelig, és keverjük össze.

4.6. Nátrium mérőoldat, 1 mg/ml Na.

Oldjunk fel vízben 2,542 g nátrium-kloridot (4.4.) egy 1000 ml-es mérőlombikban. Adjunk hozzá 10 ml sósavat (4.1.). Töltsük fel a jelig, és keverjük össze.

5. ESZKÖZÖK

Lángemisszióra alkalmas spektrofotométer, 589,3 nm-re beállítva.

6. KALIBRÁLÓ OLDATOK ELKÉSZÍTÉSE

6.1. Tegyünk 10 ml mérőoldatot (4.6.) egy 250 ml-es mérőlombikba. Töltsük fel a jelig, és keverjük össze. Az oldat koncentrációja 40 μg/ml Na.

6.2. Tegyünk 0, 5, 10, 15, 20, 25 ml közbenső oldatot (6.1.) 100 ml-es mérőlombikokba. Adjunk hozzá 10 ml (4.5.) oldatot. Töltsük fel a jelig, és keverjük össze. Az oldatok koncentrációja: 0, 2, 4, 6, 8, 10 μg/ml Na.

7. A MÉRNI KÍVÁNT OLDATOK ELŐKÉSZÍTÉSE

A kivont oldat várható nátriumtartalmától függően, a 8.1. vagy 8.3. módszer szerint (5 g műtrágya 500 ml-ben) végezzük el a hígításokat a következő táblázatnak megfelelően:

Na2O (%) | Na (%) | Közbenső hígítás | Végső hígítás | A hígítás mértéke |

Minta (ml) (v2) | Hígítás ml-re (v3) | Minta (ml) (v4) | Hígítás ml-re |

3-5 | 2,2-3,7 | 10 | 50 | 10 | 100 | 50 |

5-10 | 3,7-7,4 | 10 | 100 | 10 | 100 | 100 |

10-20 | 7,4-15 | 10 | 100 | 5 | 100 | 200 |

20-38 | 15-28 | 5 | 100 | 5 | 100 | 400 |

A közbenső oldat térfogatát vízzel egészítsük ki. A végső hígításhoz adjunk 10 ml-t a (4.5.) oldatból a 100 ml-es mérőlombikba.

Egy g-os vizsgálati mintához szorozzuk meg a végső hígítás térfogatát (v4) öttel.

8. MEGHATÁROZÁS

Készítsük elő a spektrofotométert (5.1.) az 589,3 nm-es mérésre. Kalibráljuk a műszert a kalibrációs oldatokra (6.2.) adott válasz megmérésével. Ezután állítsuk be a műszer érzékenységét úgy, hogy a teljes mérési tartományt kihasználjuk a legtöményebb kalibrációs oldat mérésénél. Ezután mérjük meg a vizsgált vizsgálati mintára (7.) adott választ. Ismételjük meg ezt a műveletet 3 alkalommal.

9. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA

Rajzoljuk fel a kalibrációs görbét az egyes kalibrációs oldatokra adott átlagos válaszok feltüntetésével az ordinátán, míg az abszcisszán a megfelelő koncentrációk szerepeljenek μg/ml mértékegységben kifejezve. Határozzuk meg ebből a vizsgálati minta nátrium-koncentrációját. A mérőoldatból számítsuk ki a nátrium mennyiségét, a hígítások mértékének figyelembevételével. Az eredményt a minta százalékában fejezzük ki.

A műtrágya százalékos nátrium (Na) tartalma a következő:

Na (%) = ×.

v

v

v

v

10

-2m

Na

(%) = Na (%) × 1,348

ahol:

x = a spektrofotométerbe bejuttatott oldat koncentrációja μg/ml-ben,

v1 = a kivont oldat térfogata milliliterben,

v2 = az aliquot térfogata a közbenső hígításnál milliliterben,

v3 = a közbenső hígítás térfogata milliliterben,

v4 = az aliquot térfogata a végső hígításnál (100 milliliterben),

m = a vizsgálati minta tömege grammban."

[1] HL L 111., 1989.4.22., 34. o.

--------------------------------------------------