A Kúria Gfv.30222/2015/9. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 47. §, 210. §] Bírók: Osztovits András, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Vezekényi Ursula

A határozat elvi tartalma:

Gazdálkodó szervezet által kötött deviza alapú pénzügyi lízingszerződés érvényes létrejöttének feltételei. 1996. CXII. Tv. 210. § (1), 1996. CXII. Tv. 210. § (2), 1959. IV. Tv. 205/B. § (1), 1959. IV. Tv. 205/B. § (2), 1959. IV. Tv. 205. § (2)

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Törvényszék G.40293/2013/15., Szegedi Ítélőtábla Gf.30527/2014/4., *Kúria Gfv.30222/2015/9.*

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.222/2015/9.

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Rózsa Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a Kolozsvári & Waldmann Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Szegedi Törvényszéken 11.G.40.293/2013. számon indult és a Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.527/2014/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perben a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 1.270.000 (egymillió-kétszázhetvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

2005. július 14-e és 2007. május 25-e között a felperes mint lízingbevevő és az alperes mint lízingbeadó, összesen 21 db svájci frank (a továbbiakban: CHF) alapú, zárt végű pénzügyi lízingszerződést kötött egymással.

Az egyedi szerződésekben a felek megjelölték többek között a lízing tárgyát képező fuvareszközöket, azok bruttó vételárát, az első lízingdíj, valamint a havonta rendszeresen fizetendő lízingdíjak és az összes lízingdíj összegét, továbbá a törlesztések számát. Rögzítették azt is, hogy az egyedi lízingszerződésekben nem szabályozott kérdéseket az alperes üzletszabályzata tartalmazza. Ez utóbbi átvételét, az abban foglaltak megismerését és megértését a felperes a szerződés aláírásával elismerte. Az egyes szerződések pontosan feltüntették az azokra vonatkozó alperesi üzletszabályzatokat: PLA/20060601/TEFI (a továbbiakban: Üsz1.), UZLSZPLAPLMGEP20061009. (a továbbiakban: Üsz2.) és PLA/20040914. (a továbbiakban: ÜSz3.).

Az üzletszabályzatok szerint a lízingdíj magában foglalja a lízingbevevő tartozását (a lízingtárgy nettó beszerzési árát), a tőkére számított ÁFA-t, a kamatot, valamint a regisztrációs adót. A kamatra vonatkozó rendelkezések meghatározzák a mértékadó kamatlábat és a mértékadó kamatláb hatályos referencia értékét. Rögzítik továbbá, hogy a lízingbeadó jogosult megváltoztatni a még nem esedékes lízingdíjak összegét, ha a mértékadó kamatláb pénzpiacon kialakult értéke eltér az egyedi lízingszerződésekben meghatározott referenciaértéktől, és az eltérést a hátralévő lízingdíjak összegét érintő - kamatváltozás I-nek nevezett - kamatkülönbözetként érvényesítheti.

2001. május 4-én az alperes együttműködési szerződést kötött a perben nem álló L. Kft.-vel. Felhatalmazta az említett gazdasági társaságot, hogy az általa írásban engedélyezett feltételekkel - a rendelkezésre bocsátott szerződéses nyomtatványok felhasználásával - elkészítse a finanszírozási szerződéseket, és azokat az alperes helyett, annak nevében aláírja, valamint az ügyfélnek aláírásra átadja. A 2002. február 1-jén kelt megállapodás módosítás szerint az alperes képviseletére, többek között I.I. és Sz.J. jogosultak (ez utóbbi személy a felek egyező előadása szerint azonos Sz.J. G.-ral).

2007. május 25-én a L. Kft. közjegyzői okiratba foglaltan meghatalmazta az ugyancsak perben nem álló S. Kft. önálló képviseleti joggal rendelkező cégvezetőjét Sz.J. G.-t, hogy a L. Kft.-t mint az alperes meghatalmazottját teljes jogkörrel képviselje termelő eszközök vásárlásához nyújtott kölcsönszerződések, a kölcsönt biztosító jelzálog szerződések és egyéb biztosítéki szerződések megkötésekor.

A perbeli lízingszerződések aláírásakor az alperes képviseletében, annak cégbélyegzőjét használva, részben a L. Kft. ügyvezetője, I.I., részben Sz.J. G.- járt el.

Az alperes a 2014. március 18-án kelt írásbeli nyilatkozatával, utóbb jóváhagyta az említettek nyilatkozatát és eljárását.

Egyetlen, a PLA0626407 számú szerződés kivételével minden szerződés - az abban foglaltak szerint - teljesítésre és lezárásra került.

A felperes módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a perbeli lízingszerződések nem jöttek létre. Másodlagos keresete az esetlegesen létrejött szerződések érvénytelenségének megállapítására, harmadlagos keresete pedig annak megállapítására irányult, hogy az üzletszabályzatok nem váltak a szerződések részévé. E kereseti kérelmeinek elutasítása esetén, negyedlegesen kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az üzletszabályzatban meghatározott mértékű LIBOR kamatlábbal történő elszámolásra.

Előadta, hogy a perbeli lízingszerződések nem tartalmazzák a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi elemeket: a kamatot, az árfolyamrést mint költséget. E megállapodások ezért nem jöttek létre.

A szerződések létrejöttnek minősítése esetén, kérte azok semmisségének megállapítását. Állította, hogy a perbeli lízingszerződések a jogszabályban előírtak ellenére nem írásba foglaltan jöttek létre. A Hpt. 47. § (1) és (2) bekezdésében, illetve a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 8. §-ában előírtakat megsértve, azokat olyan személyek írták alá, akik az alperes nevében képviselőként nem járhattak volna el, önálló cégjegyzésre nem voltak jogosultak. A felperes hivatkozott arra is, hogy az említett személyek cégei, valójában az alperes javára ügynöki tevékenységet végeztek. Ehhez azonban nem rendelkeztek a pénzügyi szervezetek állami felügyeletének (a továbbiakban: PSZÁF) engedélyével.

A felperes állította, az alperes nem bocsátotta rendelkezésére a vonatkozó üzletszabályzatot a szerződéskötést megelőzően. Azt nem ismerhette meg a szerződéskötéskor sem. Miután az abban foglaltak egyedileg megtárgyalandó feltételeket is tartalmaznak, azok megtárgyalásának hiánya ugyancsak jogszabályba ütköző volt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Határozatának indokolásában kifejtette, az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, annak alapján hozott érdemi döntésével és indokaival nagyobb részben egyetértett.