A Fővárosi Ítélőtábla Bf.60/2015/9. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 12. §, 20. §, 276. §, 317. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 258. §, 287. §, 335. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 1999. évi LXIX. törvény (Szabs. tv.) 157. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 345. §, 372. §] Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Révész Tamásné

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.60/2015/9. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. év január hó 28. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt I.r.vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Balassagyarmati Törvényszék 2014. év október hó 17. napján kelt 7.B.120/2012/67. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I.r.vádlott és a II.r.vádlott terhére rótt társtettesként elkövetett sikkasztás bűntettét (1978. évi IV. tv. 317.§ (1) és (4) bekezdés a.) pont) folytatólagosan elkövetettnek minősíti.

Az I.r.vádlott börtönbüntetését 2 (kettő) év 10 (tíz) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 3 (három) évre,

A II.r.vádlott börtönbüntetését 2 (kettő) év 8 (nyolc) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 3 (három) évre,

A III.r.vádlott szabadságvesztés büntetésének tartamát 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 3 évre enyhíti.

A vádlottak a szabadságvesztés büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsáthatók.

A vádlottak a magánfelek részére megítélt összegeket kártérítés jogcímén kötelesek megfizetni.

Az I.r.vádlott személyazonosító igazolványának száma: ..., magyar állampolgár.

A II.r.vádlott személyazonosító igazolványának száma: ..., magyar állampolgár.

A III.r.vádlott személyazonosító igazolványának száma: ..., magyar állampolgár.

Az ítélet bevezető részéből a 2012. november hó 26., 2013. február hó 13., április hó 22., június hó 24., szeptember hó 18-i, illetőleg a 2014. március hó 27-i tárgyalási napok feltüntetését mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r.vádlott, II.r.vádlott és a III.r.vádlott vádlottak vonatkozásában helybenhagyja.

A II.r.vádlott .... szám alatti lakcíme megszűnt, állandó lakóhelye ...

A másodfokú eljárásban felmerült 39.720,- (harminckilencezer-hétszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Balassagyarmati Törvényszék a 2014. október hó 17. napján kihirdetett 7.B.120/2012/67. számú ítéletével az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében (1978. évi IV. tv. 317.§ (1) és (6) bekezdés a) pont), 207. rb. társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276.§), valamint 1 rb. társtettesként elkövetett sikkasztás bűntettében (1978. évi IV. tv. 317.§ (1) és (4) bekezdés a) pont).

A III.r.vádlott bűnösségét 1 rb. folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében (Btk.372.§ (1) és (5) bekezdés a) pont) és 122 rb. hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk.345.§) állapította meg.

Az I.r.vádlottat halmazati büntetésül 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra, a II.r.vádlottat halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra, a III.r.vádlottat halmazati büntetésül 3 év 10 hónap szabadságvesztés büntetésre ítélte, melyet börtön fokozatban rendelt végrehajtani és 4 évre a közügyektől eltiltotta. Megállapította, hogy a III.r.vádlott a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónap kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Az I.r.vádlott és a II.r.vádlottal szemben 11 rb. magánokirat-hamisítás vétsége (1978. évi IV. tv. 276.§), továbbá 5 rb. tulajdon elleni szabálysértés (1999. évi LXIX. tv. 157.§ (1) bekezdés) miatt az eljárást megszüntette.

Az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakat egyetemlegesen kötelezte a magánfél részére 135.629.838 forintnak, az I.r. vádlottat további 4.000.000 forintnak az ítélet jogerőre emelkedését követő 30 napon belüli megfizetésére, az államnak 1.500.000 forint illeték külön felhívásra történő lerovására, egyebekben a magánfelet a megítéltet meghaladó polgári jogi igény érvényesítésével a törvény egyéb útjára utasította.

Kötelezte a II.r.vádlottat, hogy magánfél 2 részére az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül fizessen meg 140.000 forintot, valamint az államnak külön felhívására 15.000 forint le nem rótt illetéket.

Kötelezte a III.r.vádlottat, hogy a magánfél részére az ítélet jogerőre emelkedését követő 30 napon belül fizessen meg 103.907.016 forintot, valamint az államnak külön felhívásra 1.500.000 forint le nem rótt illetéket. A magánfél ezt meghaladó polgári jogi igényének érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította.

Az eljárás során lefoglalt bűnjelek lefoglalását megszüntette, azokat a magánfél sértett részére kiadni rendelte.

Rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költségről oly módon, hogy I. és II.r. vádlottat kötelezte a terhükön felmerült bűnügyi költség viselésére, míg a három vádlottat egyetemlegesen 2.094.170 forint államnak történő egyetemleges megfizetésére (szakértői díj kisebb része, tanúdíj), míg további 4.179.166 forint bűnügyi költséget (szakértői díj nagyobb része) az államra terhelt.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére a vádiratban rögzítettel egyező tényállás megállapítása érdekében, az I.r. vádlott a védője útján 3 napon belül a büntetés enyhítéséért, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásáért és a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasításáért, II.r. vádlott és védője enyhítésért, míg a III.r. vádlott 3 napon belül az ok megjelölése nélkül, védője 3 napon belül felmentésért fellebbezett.

Az ügyész az eljárást megszüntető rendelkezéseket tudomásul vette, az elsőfokú bíróság ítélete e vonatkozásban részjogerőre emelkedett.

A Nógrád Megyei Főügyészség írásbeli fellebbezés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részleges megalapozatlanságban szenved, mert a bíróság megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett (Be.351.§. (2) bekezdés d) pont).

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság azért állapította meg a takarékszelvényekkel kapcsolatos visszaéléseket illetően az ügyészi végindítványban jelzett összeghez képest alacsonyabb elkövetési értéket, mert kiindulópontja az volt, hogy az csak a 2009. december hó 31-i állapot figyelembevételével állapítható meg, míg az ezt követő 2010. januári időszakra vonatkozó takarékszelvények értékesítése és visszaváltása körében elkövetett visszaélések kétséget kizáróan nem számszerűsíthetők. Az elsőfokú bíróság indokolása az volt, hogy a nyomozás során eljárt igazságügyi szakértők - szemben a sértett által bírói szakban ügyészi indítványra készített kimutatással - a vizsgálatukat 2009. december hó 31-i záró időponttal végezték azért, mert ez a folyamatok kezdetének és lezárásának egyértelműségét teszi lehetővé. Ezen túl több körülmény is felsorolásra került, mely a szakértők munkája során problémaként jelentkezett, amelyek miatt szintén nem tartotta a bíróság elfogadhatónak a sértetti kimutatást a takarékszelvények vonatkozásában.