3172/2012. (VII. 26.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 6. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló beadványt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt a beadványt, amely a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 35. § (3) bekezdésének alkalmazásához kapcsolódóan alkotmányos követelmény megállapítására irányul.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó - jogi képviselője útján - 2011. szeptember 14-én absztrakt utólagos normakontroll iránti kérelmet terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja és 21. § (2) bekezdése alapján. Az indítványozó határozott kérelmet terjesztett elő az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 6. § (1) bekezdése megsemmisítésére. Álláspontja szerint a támadott törvényi rendelkezés sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, valamint 58. § (1) bekezdését.

[2] Az indítványozó az absztrakt utólagos normakont-rollra irányuló indítványa mellett alkotmányos követelmény kimondását is indítványozta a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 35. § (3) bekezdésének alkalmazásához kapcsolódóan. Az indítványozó azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki, hogy az alkotmányos követelményt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

[3] A Kjtv. 6. § (1) bekezdése értelmében a képviselő mentelmi jogáról - a szabálysértési eljárás kivételével - nem mondhat le. E jogát köteles mindenki tiszteletben tartani. Az indítványozó a Kjtv. támadott rendelkezését (a közelebbről meg nem nevezett) alapjogokat aránytalanul korlátozó szabálynak tekinti, mivel a képviselő a büntető eljárás során nem mondhat le a mentelmi jogáról, illetve a saját döntése alapján nem függesztheti azt fel. Álláspontja szerint a mentelmi jogról való lemondás tilalma a büntető eljárás esetén sérti a bírósághoz fordulás jogát [Alkotmány 57. § (1) bekezdés], mivel a büntető eljárás megindítása elé állított eljárási akadály megakadályozza azt, hogy a képviselő a gyanúsítotti pozícióból eredő eljárási jogokat gyakorolja. Ehhez kapcsolódóan az indítványozó utalt arra, hogy az említett eljárási akadály az érintett parlamenti képviselő jó hírnevét is sértheti. E mellett az indítványozó szerint a Kjtv. 6. § (1) bekezdésében foglalt említett tilalom a büntető ügy ésszerű határidőben történő elbírálásának az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből következő követelményét is sérti.

[4] Az alkotmányos követelmény kimondását a Btk. 35. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre (közelebbről ennek a "döntésre jogosult" fordulatára) nézve az indítványozó azért kéri, mert álláspontja szerint a mentelmi jog felfüggesztése tárgyában való döntés jogosultságát a joggyakorlat kiterjesztően értelmezi; nem fogadja el azt az értelmezést, hogy az Országgyűlés csak az adott ciklusra nézve dönthet a mentelmi jog felfüggesztése tárgyában és ez a döntése a következő parlamenti ciklusban is megválasztott képviselőre már nem vonatkozik. Az absztrakt utólagos normakontroll iránti kérelem indokolásához kapcsolódóan az indítványozó kifejtette, hogy a mentelmi jogról való képviselői döntés korlátozását - meghatározott jogi keretek között - elfogadhatónak tartja, és a cél egy "árnyaltabb" szabályozás kialakítása lenne, ami nem az Alkotmánybíróság, hanem a törvényalkotó feladata. A Kjtv. 6. § (1) bekezdésének a teljes megsemmisítését - a fent jelzett körülmény mellett - véleménye szerint az indokolja, hogy időbeli korlátozás hiányában a büntető ügyben érintett képviselő esetében a lemondás teljes tilalma az indítványban megjelölt alkotmányos jogok aránytalan korlátozását jelenti.

[5] Az Alkotmánybíróság 2012. január 17-én kelt XX/141 5-1/2012. számú végzésével tájékoztatta az indítványozót az absztrakt utólagos normakontroll iránti kérelme ügyszámának a változásáról (régi ügyszám: 1353/B/2011.), továbbá az említett indítvány új ügyszámáról (új ügyszám: XX/1415/2012.) és arról, hogy az eljárást az új ügyszámon megszüntette. Az indítványozó egyben tájékoztatást kapott az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. §-ában, 51. § (2) bekezdésében és 71. § (3) bekezdésében foglalt törvényi szabályozásról is. Az indítványozó - jogi képviselője útján - 2012. február 7-én az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panaszhoz az eljáró jogi képviselő (ügyvéd) meghatalmazása csatolásra került. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz keretében továbbra is kéri a Kjtv. 6. § (1) bekezdése Alaptörvénybe ütközésének a megállapítását és megsemmisítését. Az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezései között megjelölte az Alaptörvény 4. cikk (2) bekezdését, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdését. A panaszos a korábbi absztrakt utólagos normakontrollra irányuló kérelmével egyezően az alkotmányjogi panaszában is fenntartotta az alkotmányos követelmény megállapítására, és annak a folyamatban lévő ügyben történő alkalmazása elrendelésére irányuló kérelmét is, a Btk. 35. § (3) bekezdéséhez kapcsolódóan. A panaszos az indítványban utalt arra, hogy a jogsérelme orvoslására más törvényes lehetősége nincs. Az alkotmányjogi panasz a fent megjelölt indítványi elemeket meghaladóan szó szerint megegyezik a korábbi absztrakt utólagos normakontrollra irányuló indítvány tartalmával.

[6] 2. Az indítvány érdemi elbírálásra alkalmatlan.

[7] Az Abtv. 55. § (4) bekezdésének d) pontja értelmében az indítvány - az 55. § (3) bekezdésében foglalt eseten kívül - nem kerül érdemi elbírálásra akkor, ha a beadvány nem minősül indítványnak. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja azt, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli:

[8] a) azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza,

[9] b) az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét,

[10] c) az Abtv. 38. §-ában meghatározott eljárás kivételével az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést vagy bírói döntést, továbbá az Abtv. 33. §-ában meghatározott eljárás indítványozása esetén az Országgyűlés határozatát, illetve az Abtv. 34-36. §-aiban meghatározott eljárás indítványozása esetén az alaptörvény-ellenes működést, magatartást vagy hatáskörgyakorlást,

[11] d) az Alaptörvény, illetve a nemzetközi szerződés megsértett rendelkezéseit,

[12] e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés vagy - az Abtv. 33. §-ában meghatározott eljárás indítványozása esetén - az Országgyűlés határozata miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével vagy a nemzetközi szerződéssel, továbbá az Abtv. 34-36. §-aiban meghatározott eljárás indítványozása esetén az indítványban foglalt kérelem részletes indoklását, valamint

[13] f) kifejezett kérelmet a jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára.

[14] A vizsgált esetben az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó szabályt [Abtv. 26. § (2) bekezdés], a vizsgálandó jogszabályi rendelkezést [az alkotmányjogi panasz tekintetében a Kjtv. 6. § (1) bekezdés, az alkotmányos követelmény tekintetében a Btk. 35. § (3) bekezdés], megjelölte az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Alaptörvény 4. cikk (2) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés] és kifejezett kérelmet terjesztett elő a Kjtv. 6. § (1) bekezdésének a megsemmisítésére. A beadvány ugyanakkor nem jelöli meg azt a törvényi rendelkezést, amely az indítványozó indítványozási jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1) bekezdés a) pont második fordulat], nem jelöli meg az eljárás megindításának az indokait és a közvetlen (direkt) alkotmányjogi panasz előterjesztésére figyelemmel az Alaptörvényben foglalt jogok sérelmének a lényegét [Abtv. 52. § (1) bekezdés b) pont]. A beadvány megjelöli az Alaptörvény indítványozó szerint sérelmet szenvedett két cikkét, de ezen túlmenően semmilyen indokolást nem ad elő arra nézve, hogy a Kjtv. 6. § (1) bekezdése a megjelölt alaptörvényi rendelkezések melyikét és milyen okból sérti. Az érdemi indokolás szó szerint megismétli az indítványozó által korábban előterjesztett absztrakt utólagos normakontrollra irányuló indokolást, ebből következően nem az Alaptörvény megjelölt cikkeinek, hanem a korábban hatályban volt Alkotmány absztrakt utólagos normakontroll indítványban felhívott egyes rendelkezéseinek a sérelmét állítja és indokolja. A fent jelzett hiányosságok a beadvány olyan lényeges tartalmi hiányai, amelyek a beadvány indítványként történő elbírálását nem teszik lehetővé. A beadvány alkotmányos követelmény megállapítását kérő eleméhez kapcsolódóan az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy irányadó gyakorlatának megfelelően kizárólag alkotmányos követelmény megállapítására irányuló önálló indítvány az Alkotmánybíróságnál nem terjeszthető elő, az ilyen indítványokat - az indítványozói jogosultság hiánya miatt - az Abtv. 64. § b) pontja értelmében az Alkotmánybíróság visszautasítja.

[15] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a beadványt - az Abtv. 55. § (4) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 64. § b) pontja alapján - érdemi elbírálás nélkül visszautasította.

Budapest, 2012. június 25.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2286/2012.