1319/B/1993. AB határozat
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (1) bekezdése, valamint 271. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránt indított eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (1) bekezdése, valamint 271. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
A törvény módosítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó annak megállapítását kérte, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban Pp.) - módosított - 270. § (1) bekezdése, valamint 271. § (1) bekezdésének a) pontja alkotmányellenes. Álláspontja szerint az az előírás, mely szerint a felülvizsgálati eljárást csak a fél, a beavatkozó, az ügyész, valamint az kérheti, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz, sérti az Alkotmánynak a 8. § (1) és (2) bekezdését, a 13. §-át, valamint a 15. §-át.
Alkotmánysértőnek tartja az indítványozó azt is, hogy a törvény eleve kizárja a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogosultak köréből azokat a személyeket, akik az eljárásban nem vettek részt és ezért fellebbezéssel sem élhettek, továbbá azokat, akik "első fokon jogerős ítélet" ellen kívánnak kérelmet benyújtani.
Az indítványozó annak kimondását is kérte, hogy a Pp. 272. § (1) bekezdése esetében a 60 napos határidő csak azokra vonatkozzék, akik a határozatot megkapták. Akiknek jogait érintette a határozat, de azt nem kapták kézhez, azok számára a határidő a tudomásszerzéstől kezdődjék.
2. A Pp. 270. § (1) bekezdésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege szerint: "Ha a törvény másként nem rendelkezik, a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozva - a fél, a beavatkozó, az ügyész, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része ellen - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. Minden jogosult ugyanabban az ügyben csak egy alkalommal élhet felülvizsgálati kérelemmel."
Az Alkotmánybíróság 1/1994. (I. 7.) AB határozata folytán a felsorolt jogosultak köre az ügyész tekintetében szűkült.
A Pp. 271. § (1) bekezdés a) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen; a 272. § (1) bekezdés szerint pedig: "A felülvizsgálati kérelmet az első fokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani kettővel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelve van. A felülvizsgálati kérelem benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg."
Az Alkotmány 8. §-a szerint:
(1) "A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége."
(2) "A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
II.
Az indítvány nem megalapozott.
A törvényességi óvás helyébe lépő felülvizsgálati kérelmet az 1992. évi LXVIII. törvény teremtette meg mint a jogerős bírósági döntések ellen benyújtható rendkívüli perorvoslatot.
A jogorvoslathoz való jognak az Alkotmányban garantált alapvető joga [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] a rendes jogorvoslatra vonatkozik. Az alkotmányos követelményt azért kielégíti az a szabályozás, amely az adott bírói (hatósági) döntés ellen a jogorvoslatot fellebbezés (rendes perorvoslat) útján lehetővé teszi. Az Alkotmánynak sem e rendelkezéséből, még kevésbé az indítványozó által felhozott egyéb rendelkezéseiből nem vezethető le annak kényszerítő szükségessége, hogy jogerős bírói döntések felülvizsgálattal való megtámadására a törvény lehetőséget biztosítson, akár az eljárásban részt vevők, akár az eljárásban részt nem vevők számára.
A Pp. által szabályozott polgári eljárásban az első fokú határozat ellen -amennyiben a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye, amellyel az eljárásban - félként, beavatkozóként - részt vevők élhetnek, továbbá azok is, akikre a határozat rendelkezést tartalmaz (Pp. 233. §). E körön kívül álló személyre - az Alkotmány 57. § (5) bekezdés tartalmából következően - nem terjed ki az az alapvető jog, hogy jogorvoslattal élhessen, vagyis a kifogásolt döntésre közvetlenül kiható újabb döntés meghozatalát kérhesse.
Az eljárásban félként részt nem vevő személynek - ha egyébként jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy az miként dőljön el - a beavatkozás lehetősége (Pp. 54. §) és ezáltal a rendes perorvoslati joga nyílik meg. Ha pedig az eljárásban való részvétele nélkül hoznak jogait vagy jogos érdekeit sértő döntést, emiatt nem a felülvizsgálati kérelemhez való jognak a kiterjesztése következik az Alkotmányból, hanem a rendes bírói út igénybevételének lehetősége [Alkotmány 57. § (1) bekezdés], amelyben sérelmére megfelelő orvoslást kereshet.
A kifogásolt szabályok ezért sem a jogosultak személyi körének megszorítása, sem a határidők és előfeltételek előírása tekintetében nem jelentenek alapjogkorlátozást (Alkotmány 8. §); az Alkotmány 13. és 15. § rendelkezéseivel pedig nem hozhatók alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe.
Az indítványozónak a törvénymódosításra irányuló javaslata elbírálására az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Az indítványt az Alkotmánybíróság e részben érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
Budapest, 1994. február 21.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró