62015CJ0648[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. szeptember 12. Osztrák Köztársaság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság. EUMSZ 273. cikk - Különmegállapodás alapján a Bíróság elé terjesztett, tagállamok közötti vitás ügy - Adózás - A kettős adóztatás elkerülésére irányuló kétoldalú egyezmény - Értékpapírok kamatainak adóztatása - A »nyereségrészesedési követelések« fogalma. C-648/15. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2017. szeptember 12. ( *1 )

"EUMSZ 273. cikk - Különmegállapodás alapján a Bíróság elé terjesztett, tagállamok közötti vitás ügy - Adózás - A kettős adóztatás elkerülésére irányuló kétoldalú egyezmény - Értékpapírok kamatainak adóztatása - A »nyereségrészesedési követelések« fogalma"

A C-648/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 273. cikk alapján 2015. december 3-án

az Osztrák Köztársaság (képviselik: C. Pesendorfer, F. Koppensteiner és H. Jirousek, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, A. Tizzano elnökhelyettes, R. Silva de Lapuerta, T. von Danwitz és J. L. da Cruz Vilaça tanácselnökök, J. Malenovský, E. Levits, J.-C. Bonichot (előadó), A. Arabadjiev, C. Toader, C. G. Fernlund, C. Vajda, S. Rodin, F. Biltgen és K. Jürimäe bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. december 6-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2017. április 27-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelében az Osztrák Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság döntse el a közte és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a 2000. augusztus 24-i Abkommen zwischen der Republik Österreich und der Bundesrepublik Deutschland zur Vermeidung der Doppelbesteuerung auf dem Gebiet der Steuern vom Einkommen und vom Vermögen (az Osztrák Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság közötti, a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény) (BGBl. III, 182/2002, a továbbiakban: német-osztrák egyezmény) 11. cikke (2) bekezdésének értelmezése tárgyában fennálló vitás ügyet, amely a Németországi Szövetségi Köztársaság területén székhellyel rendelkező társaság által kibocsátott és az Osztrák Köztársaság területén székhellyel rendelkező társaság tulajdonában lévő nyereségrészesedési jegyekből ("Genussscheine") származó kamatok adóztatására vonatkozik.

Jogi háttér

A Bécsi Egyezmény

2 A szerződések jogáról szóló, 1969. május 23-i bécsi egyezmény (Recueil des traités des Nations unies, 1155. kötet, 331. o., a továbbiakban: bécsi egyezmény) 31. cikkének (1) bekezdése a következőképpen hangzik:

"A szerződést jóhiszeműen, kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint, valamint tárgya és célja figyelembevételével kell értelmezni."

A német-osztrák egyezmény

3 A német-osztrák egyezmény 3. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"[A német-osztrák] egyezménynek az egyik szerződő állam által egy adott időpontban történő alkalmazása esetén minden olyan fogalmat vagy kifejezést, amelyet ez az egyezmény nem definiál, az ezen államnak az egyezmény alkalmazási körébe tartozó adókra vonatkozó, ebben az időpontban hatályos adójoga szerint kell értelmezni - amely értelmezés elsőbbséget élvez ezen állam egyéb jogágaiban e fogalomnak vagy kifejezésnek tulajdonított jelentéssel szemben -, kivéve ha a körülmények ettől eltérő értelmezést tesznek szükségessé."

4 Ezen egyezmény 11. cikkének (1) bekezdése értelmében a kamat formájában megjelenő jövedelmek a haszonhúzójának illetősége szerinti tagállamban adókötelesek. Ez az adóügyi megítélés eltér az ugyanezen egyezmény 10. cikkében az osztalékból származó jövedelmekre vonatkozó megítéléstől, amely jövedelmek főszabály szerint a forrás szerinti államban adókötelesek.

5 Az említett egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése a következőket mondja ki:

"A nyereségrészesedési jogokból vagy követelésekből származó jövedelmeket, ideértve a csendestárs által a csendestársi részesedése után megszerzett vagy a részesedési kölcsön és a nyereségrészesedést biztosító kötvények után járó nyereségeket, mindazonáltal az állam jogának megfelelően abban a részes államban is adóztatni lehet, amely államból ez a nyereség származik."

6 Az ilyen jövedelmek kettős adóztatásának elkerülése érdekében a két részes állam a német-osztrák egyezmény 23. cikkében meghatározott úgynevezett "adóbeszámítási módszert" választotta, amelynek értelmében a kamat haszonhúzójának lakóhelye vagy székhelye szerinti államnak a területén a jövedelmek után fizetendő adóba be kell számítania a származás szerinti államban már kivetett adónak megfelelő összeget.

7 A német-osztrák egyezmény 25. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy minden olyan személy vitarendezési eljárást kezdeményezhet, aki úgy tartja, hogy az ezen egyezménnyel össze nem egyeztethető adóztatás érinti őt.

8 Ugyanezen egyezmény 25. cikkének (5) bekezdése értelmében:

"Az ezen egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerülő olyan nehézségek vagy kétségek esetén, amelyek a jelen cikk előző bekezdései alapján az illetékes hatóságok között szervezett egyeztetési eljárás keretében, az említett eljárás megkezdését követő három éven belül nem megoldhatóak, a részes államok kötelesek az (1) bekezdésben említett személy kérelmére a vitás ügyet [az EUMSZ 273. cikk] szerinti bírósági eljárás keretében a[z Európai Unió] Bíróság[a] elé terjeszteni."

9 A német-osztrák egyezmény 30. cikke megállapítja, hogy a hozzácsatolt jegyzőkönyv az egyezmény szerves részét képezi.

10 Az említett jegyzőkönyv 16. pontja megállapítja, hogy a német-osztrák egyezmény azon rendelkezései, amelyeket a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által kidolgozott, a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló modellegyezmény vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően fogalmaztak meg, általában ugyanazzal a jelentéssel rendelkeznek, mint ami az OECD-modellegyezmény egyes cikkeihez fűzött kommentárokban szerepel. Ugyanezen pont arra is rámutat, hogy ezek a kommentárok eszközként szolgálnak a német-osztrák egyezménynek a bécsi egyezmény alapján történő értelmezéséhez is.

A jogvita alapját képező tényállás

11 Az 1996. év és az 1998. év között az osztrák köztársaságbeli székhelyű, és e tagállamban teljes körű adókötelezettséggel rendelkező Bank Austria AG nyereségrészesedési jegyeket vásárolt a Westdeutsche Landesbank Girozentrale Düsseldorf und Münstertől, később Landesbank NRW-től, amelynek a székhelye a Németországi Szövetségi Köztársaság területén található.

12 Az Osztrák Köztársaság állítása szerint, amelyet a Németországi Szövetségi Köztársaság sem vitatott, e nyereségrészesedési jegyeknek a kibocsátásuk körülményeivel összefüggő jellemzői a következőképpen összegezhetők:

- a nyereségrészesedési jegyek jogot biztosítanak a névértékük rögzített százalékának éves kifizetésére;

- ha az éves kifizetés számviteli veszteséggel járhat, e kifizetés összegét megfelelő módon csökkenteni kell;

- ugyanakkor a nyereségrészesedési jegyek működési idejük alatt jogot biztosítanak arra, hogy a hátralékok a későbbi évek során kifizetésre kerüljenek, amennyiben ez nem jár számviteli veszteséggel;

- a kamatok és az elmaradások megfizetése elsőbbséget élvez a tartalékképzéssel és a garancianyújtók részére történő kifizetésekkel szemben;

- a nyereségrészesedési jegyek ellenértékeként a kibocsátó rendelkezésére bocsátott tőke összegét e nyereségrészesedési jegyek névértékén kell megtéríteni;

- ha a mérleg veszteséget mutat, a visszafizetés iránti követelés összegét a megfelelő módon csökkenteni kell. Ebben az esetben is, a nyereségrészesedési jegyek névértékétől való eltérést a következő években ki kell egyenlíteni, amennyiben ez nem jár számviteli veszteséggel;

- a nyereségrészesedési jegyek nem biztosítanak jogot a kibocsátó társaság felszámolásában való részvételre; továbbá

- a kibocsátót felmondási jog illeti meg, ha a nyereségrészesedési jegyek után többé nem alkalmazható az adólevonás.

13 Noha vitathatatlan, hogy a szóban forgó nyereségrészesedési jegyekből származó jövedelmek a német-osztrák egyezmény 11. cikke értelmében vett kamatnak számítanak (nem pedig az ezen egyezmény 10. cikke szerinti osztaléknak), az Osztrák Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság eltérő véleményen van abban a kérdésben, hogy az ilyen kamatok az említett egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének vagy 11. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartoznak-e. Közelebbről, az Osztrák Köztársaság úgy véli, hogy a szóban forgó nyereségrészesedési jegyekkel nem jár együtt az ugyanezen egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése szerinti, nyereségből való részesedés, míg a Németországi Szövetségi Köztársaság az ellenkezőjét állítja.

14 A Bank Austria által beszedett kamatok jogi minősítését illető ezen ellentmondás arra késztette ezt a két államot, hogy maguknak követeljék e kamatok megadóztatását, ami e társaság számára a 2003 és 2009 közötti adózási időszakokban kettős adófizetéshez vezetett.

15 A német-osztrák egyezmény 25. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bank Austria egyeztetési eljárás megindítása iránti kérelmet nyújtott be az osztrák hatóságokhoz. Ezt az eljárást az Osztrák Köztársaság indította meg, azonban 2011 végén sikertelenül zárult.

16 Így a Bank Austria kérte az Osztrák Köztársaságot, hogy a német-osztrák egyezmény 25. cikkének (5) bekezdése alapján a vitás ügyet terjessze a Bíróság elé.

A felek kérelmei

17 Az Osztrák Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

- ismerje el és állapítsa meg, hogy a szóban forgó nyereségrészesedési jegyek nem minősülnek a német-osztrák egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése értelmében vett nyereségrészesedési követeléseknek, és ennek következtében az Osztrák Köztársaság - mint a tényleges haszonhúzó illetősége szerinti állam - rendelkezik az azok után járó kamatok megadóztatásának kizárólagos jogával;

- ismerje el és állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságnak ezért tartózkodnia kell e kamatok adóztatásától, és az ez alapján már beszedett adót vissza kell térítenie; továbbá

- a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

18 A Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

- ismerje el és állapítsa meg, hogy a szóban forgó nyereségrészesedési jegyeket a német-osztrák egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése értelmében vett nyereségrészesedési követeléseknek kell tekinteni, és ennek következtében a Németországi Szövetségi Köztársaság - mint e jövedelmek forrása szerinti állam - rendelkezik az e jegyek után járó kamatok megadóztatásának kizárólagos jogával;

- ismerje el és állapítsa meg, hogy az Osztrák Köztársaságnak ezért el kell kerülnie e kamatok kettős adóztatását, és az ez alapján már beszedett adót vissza kell térítenie; továbbá

- az Osztrák Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

A vitás ügy rendezése iránti kérelemről

A Bíróság hatásköréről

19 A felek az EUMSZ 273. cikk alapján fordultak a Bírósághoz, amelynek értelmében a Bíróság "hatáskörrel rendelkezik a tagállamok között felmerülő, a Szerződések tárgyával összefüggő vitás ügyekben, ha az ilyen ügyeket a felek egy különmegállapodás alapján elé terjesztik".

20 E rendelkezés a Bíróság hatáskörét egyrészt a tagállamok közötti vitás ügy fennállásától teszi függővé, ami a jelen esetben nem kétséges.

21 Az Osztrák Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság ugyanis egyidejűleg követel kizárólagos jogot olyan adózási időszakokból származó jövedelmek adóztatására, amelyek során e két állam az Európai Unióhoz tartozott. E kettős követelés az adóalany számára a német-osztrák egyezmény célkitűzéseivel ellentétes kettős adóztatást eredményezett, jóllehet az egyezménnyel az abban részes államok éppen a kettős adóztatást kívánták elkerülni. Mivel az ezen egyezményben előírt egyeztetési eljárás sikertelen maradt, meg kell állapítani az EUMSZ 273. cikk értelmében vett, tagállamok közötti vitás ügy fennállását.

22 A Bíróság hatásköre másrészt az elé terjesztett vitás ügy és a Szerződések tárgya közötti összefüggés feltételéhez kötött.

23 Amint arra a főtanácsnok az indítványának 43. pontjában rámutatott, az EUMSZ 273. cikk különböző nyelvi változatainak összevetéséből az következik, hogy az "összefüggés" kifejezés alatt valamilyen kapcsolatot, és nem azonosságot kell érteni.

24 Ezt az értelmezést erősíti a tagállamoknak az EUMSZ 259. cikkben előírt azon lehetőségével való összehasonlítás is, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indítsanak valamely másik tagállammal szemben, ha megítélésük szerint ez utóbbi nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét.

25 Az összefüggés EUMSZ 273. cikkben támasztott feltétele ezért teljesül abban az esetben, ha bizonyítást nyer, hogy a Bíróság elé terjesztett vitás ügy objektíven felismerhető kapcsolatot mutat a Szerződések tárgyával.

26 A jelen esetben nyilvánvalóan ez a helyzet, tekintettel azokra a kedvező hatásokra, amelyeket a kettős adóztatás mérséklése gyakorol az Unió által az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésével és az EUMSZ 26. cikkel összhangban létrehozni kívánt belső piac működésére. Ugyanis, amint arra az Európai Bizottság az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, a "Kettős adóztatás az egységes piacon" című 2011. november 11-i közleményében (COM(2011)712 végleges) lényegében rámutatott, a két tagállam által kötött, a kettős adóztatás megelőzéséről szóló megállapodás célja és hatása az e két tagállam adóztatási joghatóságának egymás viszonylatában nem egyeztetett gyakorlásához fűződő, az EUM-Szerződésben szabályozott mozgási szabadságok alkalmazását korlátozó, hátráltató vagy előnytelenebbé tévő negatív hatások kiküszöbölése vagy mérséklése.

27 Végül a Bíróság csak akkor rendelkezik hatáskörrel az EUMSZ 273. cikk szerinti kereset elbírálására, ha azt különmegállapodás értelmében terjesztik a Bíróság elé.

28 Kétségtelen, hogy a jelen kérelmet nem a jelen vitás ügy rendezése érdekében elfogadott külön választottbírósági kikötés, hanem a német-osztrák egyezmény egyik általános rendelkezése alapján nyújtották be, nevezetesen ezen egyezmény 25. cikkének e vitás ügy keletkezése előtt beiktatott (5) bekezdése alapján, amelyben a részes államok vállalták, hogy a Bíróság elé terjesztenek az említett egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerülő minden olyan nehézséget, amelyet peren kívüli egyezség keretében nem tudtak megoldani.

29 Így tehát, tekintettel az EUMSZ 273. cikk által megvalósítani kívánt azon célkitűzésre, hogy biztosítsák a tagállamok számára a Szerződések tárgyával összefüggő vitás ügyeik uniós bírósági rendszeren belüli rendezésének lehetőségét, semmi nem zárja ki, hogy a felek már az esetleges vitás ügy keletkezését megelőzően megállapodást kössenek az ügy Bíróság elé terjesztéséről, a német-osztrák egyezmény 25. cikkének (5) bekezdéséhez hasonló rendelkezésben meghatározott helyzetekre nézve (lásd ebben az értelemben: 2012. november 27-iPringle ítélet, C-370/12, EU:C:2012:756, 172. pont).

30 A Bíróság következésképpen hatáskörrel rendelkezik a jelen vitás ügy elbírálására.

Az ügy érdeméről

31 A vitás ügy arra a kérdésre vonatkozik, hogy a német-osztrák egyezmény 11. cikkének (2) bekezdésében alkalmazott "nyereségrészesedési követelések" fogalmát úgy kell-e értelmezni, hogy az magában foglalja a jelen esetben szereplőhöz hasonló nyereségrészesedési jegyeket.

32 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a nyereségrészesedési jegyek sajátos jellegű követeléseknek tekinthetők. A kibocsátási feltételeikből ugyanis az következik, hogy a névértékük rögzített mértékének megfelelő kamat jár utánuk. A sajátosságuk ugyanakkor lényegében abban áll, hogy a kamatok kifizetését csökkentik, sőt felfüggesztik, ha e kifizetés miatt a kibocsátó társaság veszteséggel zárja a pénzügyi évét, majd e hátralékokat később, a társaság újbóli nyereségessége esetén rendezik, feltéve hogy ez nem jár veszteséggel.

33 Következésképpen a vitás ügy megoldása érdekében azt kell megvizsgálni, hogy e nyereségrészesedési jegyek ellentételezésének módja rendelkezik-e a német-osztrák egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése szerinti "nyereségrészesedés" jellemzőivel, amely utóbbi fogalmat az egyezmény nem határoz meg.

34 E tekintetben a Németországi Szövetségi Köztársaság a nemzeti jogában - különösen a Bundesfinanzhof (szövetségi pénzügyi bíróság, Németország) 2010. augusztus 26-i ítéletében - elfogadott értelmezésre hivatkozik, amely szerint a szóban forgó nyereségrészesedési jegyek ellentételezése nyereségben való részesedéssel jár.

35 Kétségtelen, hogy a német-osztrák egyezmény 3. cikkének (2) bekezdésében foglalt értelmezési szabály szerint az egyezményben meg nem határozott fogalmat vagy kifejezést az egyezményt alkalmazó állam adójoga szerint kell értelmezni.

36 Ugyanakkor az egyetlen állam által egy adott időpontban történő értelmezés e szabálya nem tekinthető a két részes állam között felmerülő értelmezésbeli különbségek feloldására szolgáló szabálynak.

37 Az ezzel ellentétes értelmezés egyébként megfosztaná hasznosságától az említett egyezmény 25. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseit, és így értelmét vesztené az ott szabályozott egyeztetési eljárás, illetve a Bíróság hatáskörére vonatkozó kikötés, ha a részes államok szándéka az lett volna, hogy ezt az egyezményt még akkor is kizárólag a nemzeti jogokra hivatkozva értelmezzék, ha a jelen esethez hasonlóan e jogok tartalma szöges ellentétben áll egymással.

38 A német-osztrák egyezményben szereplő "nyereségrészesedési követelések" fogalmát ezért a nemzetközi jogra jellemző sajátos módszerekkel kell értelmezni.

39 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a bécsi egyezmény rendelkezéseiből - amely egyezménynek az Osztrák Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság egyaránt részes fele - az következik, hogy a szerződést jóhiszeműen, kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint, valamint tárgya és célja figyelembevételével kell értelmezni, tekintettel a felek közötti kapcsolatokra alkalmazandó valamennyi releváns nemzetközi jogi szabályra is (lásd ebben az értelemben: 2010. február 25-iBrita ítélet, C-386/08, EU:C:2010:91, 43. pont).

40 Ami először is a "nyereségrészesedés" kifejezés szokásos értelmét illeti, a köznyelv és a legelfogadottabb számviteli standardok egyaránt olyan jelentésre utalnak, amely főszabály szerint magában foglalja az éves üzleti tevékenységből származó nyereségben való részesedésre való jogosultságot. Általában ez jellemző a részvényesre, de emellett különösen arra a munkavállalóra is, akinek a munkaszerződése a munkáltató nyereségének egy részét képviselő prémiumról rendelkezik.

41 A "nyereségrészesedés" kifejezés egyébiránt rendszerint összekapcsolódik a kockázatos gazdasági tevékenységek éves eredményében benne rejlő ingadozással és kiszámíthatatlansággal. Emellett a pénzügyi év nyereségében való részesedés általában magában foglalja, hogy a haszonhúzó a pénzügyi év elején egy előre meg nem határozott, pénzügyi évenként változó - és egyébiránt akár nullával egyenlő - összegre jogosult.

42 A "nyereségrészesedési követelések" kifejezés tehát azokra a pénzügyi eszközökre vonatkozik, amelyek ellentételezése legalább részben - a kötelezett éves nyereségének összege függvényében - változik.

43 Ezt az értelmezést erősíti a szövegkörnyezetnek, valamint azon rendelkezések céljának elemzése is, amelyek közé a jelen jogvita középpontjában álló "nyereségrészesedési jegyek" fogalma illeszkedik.

44 Ami ezt követően a szövegkörnyezetet illeti, meg kell jegyezni, hogy e fogalom a német-osztrák egyezmény 11. cikkének (2) bekezdésében található, három olyan pénzügyi eszköz szemléltetésül való felsorolását megelőzően, amelyek közös jellemzője - amint arra a főtanácsnok az indítványának 94-97. pontjában rámutatott -, hogy az ellentételezésük a kibocsátó éves nyereségének függvényében változik.

45 Ugyanez igaz a "nyereségrészesedést biztosító kötvényekre" is, amelyek általában olyan kötvényekként határozhatók meg, amelyek az utánuk beszedett rögzített kamaton felül a kibocsátó nyereségében való részesedésre jogosítanak.

46 Ugyanígy, a "részesedési kölcsönöket" főszabály szerint egy rögzített vagy változó alapkamat jellemzi, amely kiegészül a kötelezett nyereségének összegéhez igazított kamatlábbal.

47 A "csendestárs" a fogalommeghatározása alapján - a típustól függetlenül - jogosult azon társaság nyereségében részesülni, amelynek a részvényeivel rendelkezik, amint arra egyébiránt az Osztrák Köztársaság is rámutatott, anélkül hogy ezt vitatták volna.

48 Ami végül azon rendelkezések célját illeti, amelyek között a "nyereségrészesedési követelések" kifejezés található, rá kell mutatni arra, hogy a német-osztrák egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése eltérést képez az adóztatási joghatóság részes államok közötti megosztásának ezen egyezmény 11. cikke (1) bekezdésében foglalt elvétől, amelynek értelmében a kamatok főszabály szerint kizárólag a haszonhúzó székhelye vagy lakóhelye szerinti államban adókötelesek. Az eltérést engedő említett rendelkezés révén a nyereségrészesedési követelésből származó kamatok "szintén" a forrás szerinti államban adóztathatók. Így a haszonhúzó székhelye vagy lakóhelye szerinti állam feladata, hogy elkerülje a kettős adóztatást azáltal, hogy a már beszedett forrásadót beszámítja a követelés jogosultja által fizetendő egyéb adókba.

49 A német-osztrák egyezmény ezen általános rendszerére, valamint azon céljára tekintettel, hogy a két részes állam viszonyában minél inkább elkerüljék a kettős adóztatást a határokon átnyúló helyzetekben, a jelen ítélet 40-42. pontjában foglaltakhoz hasonlóan szigorúan kell értelmezni az adóztatási joghatóság megosztásától eltérést engedő kritériumot, vagyis a nyereségben való részesedés fennállását.

50 Az említett egyezmény 11. cikkének (2) bekezdésében szereplő "nyereségrészesedés" kifejezés tág értelmezése ugyanis korlátozná az egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének hatályát, amely rendelkezés a kamatok adóztatására vonatkozó joghatóság szigorú megosztásával a kettős adóztatás elkerülésére irányul, miközben az említett 11. cikk (2) bekezdésének alkalmazása kettős adóztatással jár együtt, amelynek a belső piac megfelelő működésére gyakorolt negatív hatásait csupán enyhíti az ugyanezen egyezmény 23. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 23. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt beszámítási szabály.

51 A jelen esetben nem vitatott, hogy a szóban forgó nyereségrészesedési jegyek után minden évben a rögzített névértékük rögzített mértékének megfelelő ellentételezés jár, amely két rögzített adatot a jegyzésnél előre meghatároznak.

52 Igaz, hogy e nyereségrészesedési jegyek ellentételezése egyébiránt sajátos abban a tekintetben, hogy azt csökkentik vagy felfüggesztik, ha ezen ellentételezés miatt a kibocsátó társaság veszteséggel zárja a pénzügyi évét, majd e hátralékokat az ezt követő, nyereséges pénzügyi években rendezik, feltéve hogy a hátralékok kifizetése nem eredményez veszteséget, és így e hátralékokat hozzáadják az említett, későbbi pénzügyi években szabályszerűen járó kamatok folyósításához.

53 Ugyanakkor e sajátosság mindössze azzal jár együtt, hogy a kamatok éves kifizetésének az a feltétele, hogy ugyanezt a gazdasági évet kielégítő mérleg szerinti eredménnyel zárják, nem pedig az, hogy a szóban forgó nyereségrészesedési jegyek az éves kamatokon felül e nyereség egy részére is jogosultságot biztosítsanak.

54 A fenti megfontolások összességére tekintettel a német-osztrák egyezmény 11. cikkének (2) bekezdésében alkalmazott "nyereségrészesedési követelések" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában a jelen esetben szereplőhöz hasonló nyereségrészesedési jegyeket.

55 Ami az Osztrák Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság arra irányuló kölcsönös kérelmeit illeti, hogy az ellenérdekű fél hagyjon fel a szóban forgó jövedelmek adóztatására vonatkozó adóztatási joghatósága gyakorlásával, e kérelmeknek a Bíróság már azzal is megfelelően eleget tesz, hogy választ ad a német-osztrák egyezmény 11. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányuló kérdésre.

56 Ami az Osztrák Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság arra irányuló kölcsönös kérelmeit illeti, hogy a Bíróság rendelje el a tévesen beszedett adók visszatérítését, e kérelmeknek a Bíróság semmiképpen sem adhat helyt.

57 A Bíróság ugyanis nem rendelkezik az e kérdésben való állásfoglaláshoz szükséges sajátos elemekkel, különösen ami az egyik állam bíróságai előtt esetlegesen folyamatban lévő eljárásokba való lehetséges beavatkozást illeti.

58 Ezért az Osztrák Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság feladata, hogy egymással lojálisan együttműködve levonják a jelen ítéletből fakadó jogkövetkezményeket.

A költségekről

59 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

60 A Németországi Szövetségi Köztársaságot, mivel pervesztes lett, az Osztrák Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A 2000. augusztus 24-i Abkommen zwischen der Republik Österreich und der Bundesrepublik Deutschland zur Vermeidung der Doppelbesteuerung auf dem Gebiet der Steuern vom Einkommen und vom Vermögen (az Osztrák Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság közötti, a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény) 11. cikkének (2) bekezdésében alkalmazott "nyereségrészesedési követelések" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában a jelen esetben szereplőhöz hasonló nyereségrészesedési jegyeket.

2) A Bíróság a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.