A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31325/2020/8. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. § (1) bek., 3. § (4) bek., (5) bek.] Bírók: Laczó Adrienn Lilla, Orosz Andrea, Szalai Beatrix

A határozat elvi tartalma:

Amennyiben a munkáltató a felmondásban komplex indokot közöl, tehát nemcsak konkrét magatartást, hanem annak következményeit is meghatározza, a munkaügyi perben azt teljeskörűen bizonyítania kell.

A munkáltató által eltűrt gyakorlat az informatikai rendszerben tárolt privát üzeneteket illetően megalapozhat sérelemdíj iránti igényt, amennyiben a munkavállaló tudta, hozzájárulása nélkül hajt végre abban betekintést a munkáltató.

***********

...

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

2.Mf.31.325/2020/8.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Obermajer és Tóth Ügyvédi Társulás (felperesi képviselő címe) ügyintéző: Dr. Tóth Virág ügyvéd által képviselt Felperes1 (felperes címe) felperesnek - a Dr. Stenczer Ákos Béla kamarai jogtanácsos által képviselt Magyar Nemzeti Bank (alperes címe) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggő jogkövetkezmények, továbbá túlteljesítési bónusz és sérelemdíj tárgyában indult perében a Fővárosi Törvényszék 23.M.70.096/2020/13. sorszámú ítéletével szemben az alperes által 16. sorszámon benyújtott fellebbezés és a felperes által a másodfokú eljárás során 3., illetve 5. sorszámon benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részében - részben - a sérelemdíj tekintetében megváltoztatja és annak összegét 1.000.000 (egymillió) forintra szállítja le, a felperest elsőfokú eljárás alapján megillető perköltség összegét 1.500.000 (egymillió ötszázezer) forintra emeli fel, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára - külön felhívásra - 414.000 (négyszáztizennégyezer) forint eljárási illetéket és 472.000 (négyszázhetvenkétezer) fellebbezési illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 400.000 forint (négyszázezer) másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság döntése és az általa megállapított tényállás

[1] A Fővárosi Törvényszék a 2020. szeptember 25. napján hozott 23.M.70.096/2020/13. számú ítéletével az alperes által kibocsátott felmondás jogellenességére tekintettel elmaradt jövedelem címén járó kártérítésként 13.800.000 forint, végkielégítés címén 1.150.000 forint és a késedelmi kamatok megfizetésére kötelezte az alperest. Ezen kívül 2013. évi túlteljesítési bónusz címén 1.777.817 forint, a 2014. évi túlteljesítési bónusz címén 5.920.200 forint, sérelemdíj címén 5.000.000 forint és a késedelmi kamatok, perköltség címén 1.200.000, illetve a másodfokú eljárás során felmerült perköltségként 250.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest a felperes javára. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest arra, hogy hagyjon fel a megfelelő jogalap és tájékoztatás hiányában végzett dokumentumkereséssel, a felpereshez köthető Bloomberg chat és message archívumban, egyben eltiltotta az alperest a további jogsértéstől. Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[2] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 2010. június 16-tól állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel, a igazgatóság neve Igazgatóság (a továbbiakban: igazgatóság neve rövidítés) főosztály neve főosztályán Portfóliókezelő I. munkakörben.

[3] A lakossági devizahitelek kivezetésével összefüggésben az alperes 2014. november 7-én megállapodást kötött a Magyar Bankszövetséggel. E megállapodással összefüggésben 2014. november 10-én az alperesnek rendkívüli feladatot kellett végrehajtania, mely során biztosítania kellett a bankok részére a devizahitelek forintosításához szükséges teljes devizamennyiséget. Az üzletkötést a igazgatóság neve rövidítés végezte, emiatt lényeges volt, hogy a főosztály munkatársai az ügylet lebonyolítása érdekében rendelkezésre álljanak. Ennek érdekében 2014. november 7-én pénteken 14 óra 2 perckor igazgató neve1 a igazgatóság neve rövidítés igazgatója e-mailt küldött a szervezeti egységben dolgozó valamennyi munkavállalónak, köztük a felperesnek is, a következő tartalommal: "Kérek mindenkit, aki egyébként dolgozna hétfőn (nem beteg, nincs szabin, stb.), hogy hétfőn legkésőbb 8.00-ra jöjjön be."

[4] A felperes a munkaszerződése és az alperesnél érvényben lévő Kollektív Szerződés (továbbiakban: KSz) rendelkezései szerint teljes munkaidőben volt foglalkoztatva, munkaidőbeosztását a munkáltatói jogkör gyakorlója állapította meg. A felperes az alperes által meghatározott törzsidőben munkavégzési napokon 9 és 15 óra között volt köteles bent tartózkodni a munkavégzése helyén, munkavégzés céljából. Egyebekben a munkaidejét maga határozhatta meg.

[5] 2014. november 10-én az e-mailben megjelölt napon a felperes nem volt keresőképtelen és szabadságon sem tartózkodott, az e-mail ellenére 8 óra 44 perckor jelent meg a munkahelyén. A későbbi munkakezdésre előzetesen nem kapott engedélyt, állítása szerint azért ért be későbbi időpontra, mert a gépkocsiját vitte szervízbe. főosztály vezető neve főosztályvezető e-mailben "figyelmeztette a felperest" a törzsidő kezdetének pontos betartásával kapcsolatban azzal, hogy "a reggeli beérkezés legkésőbbi ideje 9.00 óra...kérek mindenkit, hogy ennek megfelelően járjon el/be a jövőben."

[6] Az alperes a 2014. december 3-án kelt és közölt felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 65. § (1) és 66. § (1), (2) bekezdésére, továbbá az alperesi KSz 14. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva. Az indokolás szerint "a munkavállaló a 2014. szeptember 25. napjától hatályos Kollektív Szerződés 24. § (2) bekezdése, illetve a 2014. november 15. napjától hatályos Kollektív Szerződés 24. § (2) bekezdésében rögzített 9.00-15.00 óráig történő törzsidőt sorozatosan nem tartotta be, a nyilvántartások szerint jelentősen később érkezett munkába, így nem lehetett számítani a jelenlétére. A munkavállaló 2014. november 10. napján vezetője külön írásbeli utasítására sem vette fel a munkát a megadott időpontban, ezzel a magatartásával a munkáltató számára kiemelten fontos gazdasági érdeket érintő munkafolyamat végrehajtását akadályozta. A munkaviszonyának megszüntetésére munkaviszonyával kapcsolatos magatartása miatt került sor." A felmondás közlésekor az alperes átadta a felperesnek a 2014. október 1-je és 2014. november 26. közötti időtartamra vonatkozó munkaidőnyilvántartást. A felperesnek a felmentési idő alatt nem kellett munkát végeznie, a felmondás közlésének napjától nem jelent meg az alperesnél munkavégzés céljából, az alperesi rendszerekhez lévő hozzáférései le voltak tiltva.