BH 2003.11.474 A váltókifogás megalapozottságát ténybelileg és jogilag a váltókötelezett köteles bizonyítani [1/1965. (I. 24.) IM rendelet (Vár.) 17. §, 48. § (1) bek., 75. §, 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 39. § (3) bek., 155. §, Pp. 75., 78. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 3 napon belül fizessen meg az I. r. felperesnek 102 328 871 Ft-ot és ennek 2002. november 4-től a kifizetésig járó évi 6%-os kamatát és 3 ezrelék váltódíjat, továbbá kötelezte, hogy 3 napon belül a II. r. felperesnek fizessen meg 45 393 765 Ft-ot és ennek 2002. november 4-től a kifizetésig járó évi 6%-os kamatát és 3 ezrelék váltódíjat. Tényként állapította meg, hogy az alperes 2002. augusztus 6-án az I. r. felperes rendelvényes javára 102 328 871 Ft összegben, a II. r. felperes javára pedig 45 393 765 Ft összegben saját váltókat állított ki, a váltók esedékességét egyik váltón sem tüntették fel, a kifizetés helyeként mind a két váltón Budapestet jelölték meg.

A felperesek keresete e váltók alapján az alperes marasztalására irányult. Előadták, hogy a váltók bianco váltóként kerültek kiállításra.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a váltókat nem a saját nevében, hanem az általa képviselt E. T. Kft. nevében írta alá a banknál bejelentett módon, ezért nem használta a cég bélyegzőjét. Így a váltók kötelezettje a felperesekkel szerződéses kapcsolatban álló Kft.

Az elsőfokú bíróság az alperes érvelését nem fogadta el. Megállapította, hogy a váltók érvényesek, tartalmazzák az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (továbbiakban: Vár.) 75. §-ában felsorolt tartalmi elemeket. Az esedékesség hiánya csak azt jelenti, hogy a váltókat megtekintésre szóló váltóknak kell tekinteni. Az aláírás tekintetében az volt az elsőfokú bíróság álláspontja, hogy az aláírásra nem a banki viszonyoknak megfelelő aláírási követelmények az irányadóak. A felperes által felmutatott, az alperes által a cég nevében kiállított a perben nem szereplő váltón az alperes aláírása a cég bélyegzőlenyomatával együtt szerepel. Miután a perbeli váltót az alperes a saját nevében állította ki és vállalta az abban foglalt kötelezettséget, ezért szükségtelennek tartotta a felperes és az E. T. Kft. közötti szerződéses kapcsolatra a bizonyítás kiterjesztését. Az alperest az elsőfokú bíróság a Vár. 48. § (1) bekezdése alapján kötelezte a váltókban jelölt összegek és azok kamatai megfizetésére.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Másodlagosan kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára, a tényállás felderítetlensége okából. Az alperes nem vitatta, hogy a per alapjául szolgáló váltót ő írta alá, ezek üres váltók voltak, de továbbra is állította, hogy azt nem a saját nevében, hanem az E. T. Kft. ügyvezetőjeként. Közte és a felperes között a váltó kiállításának alapjául szolgáló jogviszony nem volt. Sérelmezte, hogy a kifogása alapján az elsőfokú bíróság nem kötelezte a felperest, hogy igazolja a közte és az E. T. Kft. közötti alapügyletet. A megállapodások a váltók mellékletét képezték. A váltók kötelezettje a kft., de a kft. sem tartozik a felpereseknek. A felperessel szemben készfizető kezességet vállalt, de más összegekre. Erre vonatkozóan az elsőfokú eljárásban már okirati bizonyítékot csatolt. A Vár. 10. §-a alapján arra hivatkozott, hogy a felperesek mint váltóbirtokosok a váltót rosszhiszeműen szerezték meg, ezt az elsőfokú eljárásban már valószínűsítette. Hivatkozott a Vár. 17. §-ában foglaltakra is, mert a váltóbirtokos felperesek a váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedtek. A felpereseknek nem tartozik, ezért az alapügylet vizsgálata nem mellőzhető. A perbeli váltó hamis voltára utal az is, hogy a váltó ki-állításának a napján nem is tartózkodott Magyarorszá-

gon. Sérelmezte az elsőfokú bíróság által megállapított

1 750 000 Ft perköltséget, mert a felperesek a költségeiket 750 000 Ft lerótt illetékköltségben és 500 000 Ft ügyvédi munkadíjban jelölték meg.

A fellebbezés nem alapos.