ÍH 2022.81 SZEMÉLYISÉGI JOGOK VÉDELME

Az egészségsértés bekövetkezésének elvi lehetősége önmagában még nem eredményez személyiségi jogsérelmet. A sérelemdíj alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges a személyiséget ért nem vagyoni sérelem, amely hátrányos testi vagy lelki változásokban, illetve a személyiséget körülvevő társadalmi, természeti környezet személyiségre gyakorolt hátrányos hatásában állhat [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:43. § a) pont; 2:52. § (1) bekezdés].

A felperes 2020. január 21. napjától 2020. július 27. napjáig fogvatartott volt az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben.

Az alperesnél a fogvatartottak rendszeresen dolgoztak külső telephelyeken (állattartótelep, gépműhely és egyéb gazdasági létesítmények). A felperes 2020. február 3-a és 2020. július 27. napja között 100 munkanapon végzett munkát társaival az Á. M. és K. Kft. gépműhelyében, ahol munkaruhát kaptak, amelybe a munkahelyen öltöztek át. A fogvatartottakat a munkavégzés befejezését követően, tusolás és visszaöltözés után az alperes együtt szállította vissza a büntetés-végrehajtási intézetbe.

A munkavégzés helyéről való visszaérkezéskor a fogvatartottakat motozó helyiségben vizsgálták át. A motozó helyiségben két sorban asztalok voltak elhelyezve. Az első sorban három asztal volt, amelyeket mindkét oldalról az asztalra merőlegesen felállított paravánnal választottak el egymástól. Az első sor mögött, egy második, hátsó asztalsort állítottak fel, az első sorban elhelyezett asztalokhoz képest olyan távolságban, hogy oda a motozást végző személy hátra fordulva át tudta tenni a már megvizsgált ruhákat. Az alperes fegyőrei az első és második sor közötti területen állva, gumikesztyűt használva végezték a motozást asztalonként ketten, akik közül az egyik kézi fémkereső detektorral is ellenőrizte az asztalra kitett ruházatot.

A munkából visszaérkező fogvatartottak egy folyosóról léptek be a motozó helyiségbe, ahol egyszerre három személy motozása történt. A fogvatartottak egyenként az első sorban elhelyezett, paravánokkal elválasztott asztalokhoz álltak be, levették a felsőruházatot (cipő, nadrág, ing, pulóver, kabát) és rátették az asztalra. A motozást végző fegyőrök a felsőruházatot gumikesztyűs kézzel áttapogatták, és kézi elektromos fémkeresővel is megvizsgálták, majd áttették azokat a hátuk mögött lévő asztalra. A fogvatartott ezt követően az alsónadrágot és a zoknit vette le, és ezek átvizsgálása is megtörtént. Ekkor az őrök és az ellenőrzött személy közé az asztal széléhez erősített kb. 30 cm magas lemez takarta a meztelenre vetkőzött személy altestét. A fogvatartott ezt követően az alsónadrágot és a zoknit visszavette. A motozást végzők a ruházatnak a testfelülettel érintkező részéhez nem nyúltak. A járványhelyzet időszakában a rajta lévő szájmaszkot a fogvatartott kifordította, és így történt meg a szájmaszk ellenőrzése is. A motozó személyek a szájüreget szemrevételezéssel vizsgálták át, a fogvatartottak testfelületéhez, szájüregébe nem nyúltak. A fogvatartottak ezt követően az első asztalsor előtt elhaladva közelítették meg a második asztalsor túlsó oldalát egy fémkereső kapun keresztül. A második asztalsornál a ruháikat visszavették és távoztak a kijáraton. Ha az első asztalsornál a fogvatartott végzett, akkor a motozásra várakozók közül a következő beállt a helyére. A gumikesztyűk cseréje szükség szerint történt akkor, ha az szennyeződött, elszakadt vagy más ok indokolttá tette a cserét.

A motozó helyiségben a két asztalsor közötti terület felett három, fixen beállított kamerát szereltek fel abból a célból, hogy utólag ellenőrizni lehessen a motozás megtörténtét és annak módját. A kamerák úgy voltak beállítva, hogy azok a motozást végző személyt, illetve az első asztalsoron végzett motozást mutatták. A kamerafelvétel a fogvatartottakat nem rögzítette. A felvételeket a belső szabályzatban és utasításokban meghatározott rendszerességgel az erre kijelölt személy a motozást végzők ellenőrzése érdekében megtekintette, majd azok - a jogszabályban, illetve a jogszabály felhatalmazása alapján kiadott belső utasításban meghatározott kivételektől eltekintve - 30 napot követően automatikusan törlésre kerültek. A felvételek megtekintéséhez kizárólag a parancsnok által meghatározott személyek rendelkeztek hozzáférési jogosultsággal.

A felperes a befogadásakor írásban részletes tájékoztatást kapott arról, hogy az intézetben zárt rendszerű álló- és mozgókép rögzítésére alkalmas elektronikus megfigyelőrendszer működik. A tájékoztatás kitért arra, hogy a rendszer elemei az elítéltek intézeten belüli mozgásának megfigyelése, valamint a büntetés-végrehajtás rendjének biztosítása céljából, a büntetés-végrehajtási intézet törvényben meghatározott területein és helyiségeiben vannak elhelyezve, a rendszer által felvett képanyagokat a büntetés-végrehajtási szerv rögzítheti. A felperes az írásban adott tájékoztatást annak aláírásával tudomásul vette.

A zárkákban elhelyezett házirend külön tartalmazta, hogy az a felvételen szereplő személy, akinek a felvételre a jogainak gyakorlása érdekében van szüksége, a rögzítéstől számított 30 napon belül jogos érdekének igazolásával kérheti, hogy az adatot annak kezelője ne törölje. A felperes tudott arról, hogy a motozó helyiségben elektronikus megfigyelőrendszer van felszerelve, a felvételek megtekintését azonban a fogvatartása alatt nem kérte, és nem kérte azt sem, hogy a felvételt az adatkezelő ne törölje.

A felperes 2020. október 12. napján a motozás és a kamerahasználat miatt panaszt terjesztett elő az alperesnél, és 4 500 000 forint kártérítés megfizetésére tartott igényt.

Az alperes a 2020. november 20. napján kelt határozatával a felperes kártérítés iránti kérelmét elutasította.

A felperes ezt követően keresetet terjesztett elő, melyben az alperes határozatának megváltoztatásával 1 200 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Igényét 6 hónapos időszakra nézve érvényesítette azzal, hogy az élethez, testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogának megsértése miatt havi 150 000 forint, az elektronikus megfigyelési eszközök használatával okozott személyiségi jogsértésre alapítottan havi 50 000 forint megfizetésére tartott igényt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. § (1) bekezdése, valamint az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. tv. (a továbbiakban: Info. tv.) 24. § (2) bekezdése alapján.

Állította, hogy az alperes megsértette a Ptk. 2:43.§ a) pontjában meghatározott személyiségi jogait azzal, hogy minden egyes motozott személy után a motozó nem cserélte le és nem is fertőtlenítette a használt gumikesztyűt, így az élete, testi épsége, egészsége veszélybe került. Állítása szerint a motozás során egészsége különösen ki volt téve veszélynek, mivel az állattartó telepről beérkező fogvatartottakat is ugyanazzal a kesztyűvel motozták, mint őt.

A felperes a motozó helyiségben elhelyezett kamerák által készített felvétellel összefüggésben ugyancsak személyiségi jogsértést állított arra hivatkozva, hogy a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban Bvtv.) 150. § (5) bekezdésének c) pontja alapján van lehetőség a felvételek felhasználására, azonban ezeknek a felvételeknek a további sorsáról nem kapott tájékoztatást, mint ahogy arról sem, hogy a felvételeket meddig tárolják, illetve a megsemmisítésükre sor került-e. További hivatkozása szerint azt sem lehet megállapítani, hogy a felvételek mit rögzítettek, és azt sem, hogy a felvételeket ki tekinthette meg. Sérelmezte, hogy a motozó helyiség előtt külön nem figyelmeztették az elektronikus megfigyelőrendszer alkalmazására.