BH 1997.7.338 A volt házastársak közös tulajdonának megszüntetése során a házasságkötés után létrejött megállapodás figyelembevétele és a használati díj iránti igény elbírálása [Csjt. 27. § (3) bek., 31/B. § (4)-(5) bek., Ptk. 4. § (4) bek., 148. § (2) bek., 582. § (3) bek., PK 76. sz. V. p.].

A peres felek 1976-ban kötöttek házasságot, amelyből 1979-ben Gergely nevű gyermekük született. Közös lakásuk a b.-i házas ingatlan volt, ahonnan a felperes a gyermekkel 1987. december 6-án elköltözött, és ezzel a felek életközössége végleg megszűnt.

1985. május 8-án a felek közjegyzői okiratba foglalt közös nyilatkozatot tettek, amelyben az alperes előadta, hogy az ingatlant mint üres házhelyet még a házasságkötés előtt szerezte, ezért a telek a különvagyona. A felek kijelentették, hogy az ingatlanra a házasságkötés után, 1976-ban házat építettek, amely a házassági vagyonközösséghez tartozik. A szerződés 4. pontja értelmében "a felépítmény és a telek egységes ingatlan-nyilvántartási rendezése céljából az alperes a telek 1/2 részét ajándékba adja a felperesnek, míg a felépítmény a Csjt. 27. §-a szerint 1/2 részben a felperes tulajdonát képezi". A megállapodáshoz a jelzálogjog jogosultjai hozzájárultak, és annak alapján a felperes tulajdonjoga az ingatlan I/2 illetőségére bejegyzésre került.

A felperes a keresetében, az alperes az ellenkérelmében a házasság felbontását kérte. A felek egyetértettek abban, hogy a gyermek a felperes gondozásában marad, és úgy nyilatkoztak, hogy a házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságokat peren kívül megosztották, kérték azonban az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését. Ez utóbbival kapcsolatban mindkét fél igényt tartott a másik fél tulajdoni hányadának magához váltására és a kizárólagos lakáshasználatra. A felperes az elköltözésétől kezdődően többlethasználati díj iránti igényt is érvényesített az alperessel szemben, míg az alperes a telek 1/2. illetősége tekintetében az ajándékot visszakövetelte, és arra hivatkozott, hogy - a házasságkötés előtt elvégzett munkákra figyelemmel - a felépítmény 2/3-a a különvagyona.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a házasságot felbontotta, a gyermeket a felperesnél helyezte el, az ingatlan kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és a közös tulajdont megszüntette: kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 349 727 forint megváltási árat, ezzel egyidejűleg köteles az alperes az ingatlanból - elhelyezési igény nélkül - kiköltözni. Megkeresni rendelte a földhivatalt a felperes tulajdonjogának bejegyzése végett. Az ítélet indokolása szerint a házasság megromlása kizárólag az alperes durva, erőszakos magatartására vezethető vissza, amely miatt a felperes kényszerült a lakásból elköltözni. Ennek következtében az alperes az 1/2 telektulajdoni illetőséget mint ajándékot a Ptk. "5. §-a" értelmében nem követelheti vissza, míg a felépítmény tekintetében a közjegyzői okiratban az alperes maga nyilatkozott úgy, hogy azt közösen létesítették a felperessel, amit a bizonyítás anyaga - amely szerint már a házasságkötés előtt mindkét fél rokonai részt vettek az építkezésben - is alátámasztott. Ezért az ingatlan - az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel egyezően - a felek egyenlő arányú közös tulajdona. E hányadokat figyelembe véve kerülhet sor a közös tulajdon megszüntetésére, amelynek során a családvédelmi érdeket, az igazolt teljesítőképességet értékelés körébe vonva a felperes jogosult az alperes illetőségének magához váltására, akit - az alperes korábbi magatartására tekintettel - a lakás kizárólagos használata is megillet. A megváltási ár kiszámítása az ingatlanszakértő által megállapított beköltözhető forgalmi értékén, a terhek, az alperes által fizetendő használati díj és az ingók megosztásának eredményeként jelentkező értékkülönbözet elszámolásán alapul. Az ítélet ellen a tulajdoni hányadok mértéke, a közös tulajdon megszüntetésének módja, a lakáshasználat, valamint a házasság megromlásához vezető okok megállapítása tekintetében az alperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, a felperest terhelő marasztalási összeget 420 000 forintra felemelte, az elsőfokú ítéletet a megváltási ár kifizetésének és az ingatlan elhagyásának teljesítési határideje vonatkozásában kiegészítette, az alperest 1987. december 6-tól az ítélethozatalig összesen 121 575 forint használati díj megfizetésére kötelezte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság a házasság megromlásának okai és a lakáshasználat tekintetében. A fellebbezési eljárásban lefolytatott bizonyítás sem igazolta az alperesnek azt az állítását, hogy a házasságkötés előtt az akkor még különvagyonát képező telken a felépítmény létesítése során lényegesen nagyobb különvagyoni hozzájárulása volt, mint amennyit abban az időben a felperes és hozzátartozói nyújtottak. A telekkel kapcsolatban az ajándék visszakövetelése iránti igény elutasítását pedig az alperes a fellebbezésében már nem sérelmezte. A közös tulajdon megszüntetése tekintetében is helyes az elsőfokú döntés, mert a lakáshasználat a felperest illeti meg, aki a teljesítőképességét megfelelően igazolta. Az elszámolásnál azonban az alperes javára a kifizetett OTP-tartozáson és a részére járó ingó értékkülönbözeten felül figyelembe kell venni a gázbekötésre fordított összeget is, ellenben a felperes javára kell elszámolni az időközben esedékessé vált használati díjat. Ennek eredményeként a felperes 413 128 forinttal tartozik az alperesnek, amelyet a másodfokú bíróság "méltányosságból" 420 000 forintra kerekített.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte, hogy Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet változtassa meg, és az alperest jogosítsa fel a lakás kizárólagos használatára, mert a felperes a visszatérés szándéka nélkül költözött el a lakásból, és házasságon kívüli kapcsolatot létesített, amely a házasság megromlásának is elsődleges oka volt. Kérte annak megállapítását, hogy az ingatlanból a felperesre eső összeg - felépítmény létesítéséhez való hozzájárulása alapján - 194 240 forint, amely a részére megállapított 121 575 forinttal együtt 315 815 forint, és ennek fejében az alperes jogosult a felperes tulajdoni illetőségének magához váltására.