BH 2006.8.258 A tejkvóta - mint vagyoni értékű jog - önállóan nem forgalomképes, a szarvasmarhaállomány és a tejtermelő telep tulajdonjogának megszerzése nélkül nem száll át a vevőre [5/1997. (I. 30.) FM rend. 4. §, 4/A. § a) pont; Ptk. 117. § (2)-(3) bek., 365. § (1) bek.].

A II. r. felperes és az I. r. alperes 2003. szeptember 16-án megkötött szerződése szerint amennyiben a II. r. felperes nem fizeti meg 2003. december 31-éig az I. r. alperes felé fennálló 17 299 777 Ft összegű lejárt tartozását, az I. r. alperes, illetve az általa kijelölt harmadik személy vételi jogot gyakorolhat a felperest 2003. évre megillető tejkvóta teljes mennyisége tekintetében éspedig 3 éves időtartamra, 30 620 000 Ft + áfa opciós vételár mellett. A II. r. felperes a teljesítést elmulasztotta. 2004. február 4-én a II. r. felperes és az alperesek kötöttek egymással háromoldalú megállapodást. Ebben rögzítették, hogy az I. r. alperes II. r. felperessel szembeni követelésének összege - engedményezések következtében - 28 500 000 Ft-ra emelkedett. Ezt a követelést az I. r. alperes a II. r. alperesre engedményezte és kijelölte a II. r. alperest a 2003. szeptember 16-ai szerződéssel alapított vételi jog gyakorlására. A II. r. alperes kijelentette, hogy él a vételi jogával, és a bruttó 38 275 000 Ft vételárból - a követelés beszámítása folytán - fennmaradó 9 775 000 Ft-ot átutalással teljesíti. Ugyanezen megállapodás III. része szerint a felperes a II. r. alperes részére értékesíti a tehenészeti telepként működő cs.-i 0263/3. hrsz.-ú és 0261/17. hrsz.-ú jelzálogjoggal terhelt, gazdasági épület és udvar megjelölésű ingatlanokat, valamint a 407 db állatból álló szarvasmarha-állományt összesen 11 070 000 Ft + áfa vételárért.

A II. r. felperes felszámolását 2004. február 13-ai kezdőnappal a bíróság elrendelte. A II. r. felperes felszámolója nyilvántartásba vette az I. r. felperes 25 133 000 Ft összegű hitelezői igénybejelentését.

A felperesek az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés c) pontjára, a Ptk. 200. § (2) bekezdésére és 207. § (5) bekezdésére alapított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a vételi jogot alapító szerződés, valamint a 2004. február 4-ei megállapodásnak az opciós jog érvényesítéséről szóló II. része az 5/1997. (I. 30.) FM rendelet (a továbbiakban: FM rendelet) 4. § (1) bekezdésébe ütközik, a 2004. február 4-én megkötött megállapodás III. részében rögzített adásvételi szerződés pedig színlelt szerződés, melynek megkötésére csak azért került sor, hogy a tejkvóta átvezetéséhez megkívánt, az FM rendelet 4/A. § a) pontjában írt feltételek fennállása igazolható legyen. Előadásuk szerint a II. r. alperes a földhivatalhoz nem nyújtott be tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet, nem tárgyalt a jelzálogjog jogosultjával, az ingatlanok és a szarvasmarha-állomány tekintetében sem vételár megfizetésére, sem birtokba adásra nem került sor. Kérték, hogy a bíróság az eredeti állapotot állítsa helyre és állapítsa meg, hogy a tejkvóta jogosultság a II. r. felperes vagyonához tartozik.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a szerződések érvényesek és számla kibocsátása esetén a II. r. alperes eleget tesz vételárfizetési kötelezettségének.

Az elsőfokú bíróság 2004. december 9-én meghozott ítéletében - arra hivatkozva, hogy a felperesek által megjelölt érvénytelenségi okok nem állnak fenn - a felperesek keresetét elutasította.

A II. r. felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság 2005. június 3-án meghozott ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította, hogy a Tej Terméktanács KV. 2003/E.1/F.00026.N. számú igazolása alapján ipari feldolgozás céljára 1 502 774 liter, közvetlen fogyasztás céljára 28 226 liter tejkvóta - mint vagyoni értékű jog - a II. r. felperes vagyonához tartozik.

A jogerős ítélet indokolása szerint az opciós szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset elutasítását a Pp. 123. §-ban írt feltételek hiánya miatt - mivel az utóbb nem hatályosult, így a felpereseknek sem okozhatott sérelmet - kell helytállónak tekinteni.

A 2004. február 4-ei megállapodással kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett a másodfokú bíróság az FM rendelet 4. § (1) bekezdése és 4/A. § a) pontja alapján, hogy a tejkvóta átruházásának érvényességi feltétele a teljes tehénállomány tulajdonjogának és a gazdaság tulajdonjogának az új jogosultra való átszállása. "A tejkvóta értékesítése csak attól a naptól kezdve nem ütközik jogszabály tiltó rendelkezésébe, amely időpontban a tehenészet és a gazdaság tulajdonjoga az új jogosultra ténylegesen átszállt." Rámutatott arra, hogy mivel jelen esetben sem az ingóságok birtokba adására, sem a II. r. alperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére nem került sor, a II. r. alperes - a Ptk. 117. § (2)-(3) bekezdésében írtakra tekintettel - sem a tehénállomány, sem a tehéntelep vonatkozásában tulajdonjogot nem szerezhetett. Annak megszerzésére egyébként nem is törekedett, a vételárat sem fizette meg, és maga is úgy tekintette, hogy a tulajdonszerzés elmaradt. A tejkvóta mint vagyoni értékű jogosultság átruházására irányuló szerződés ezért jogszabályba ütközik, semmis. Erre tekintettel állapította meg a másodfokú bíróság a Ptk. 237. § (1) bekezdés alkalmazásával, hogy a tejkvóta jogosultság a II. r. felperes vagyonához tartozik.

Álláspontja szerint ugyan merültek fel a perben olyan adatok, hogy a felek valójában színlelték a szerződéskötést az állatállomány és az ingatlan vonatkozásában, színlelésük azonban irreleváns volt, mert valójában - a fentebb írtakból következően - a jogszabály általuk tévesen értelmezett rendelkezését kívánták megkerülni.

Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan az első- és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérték. Előadásuk szerint a másodfokú bíróság az FM rendelet 4/A. § (1) bekezdés a) pontjának téves értelmezésével a Ptk. 200. § (2) bekezdését sértő ítéletet hozott. Az FM rendelet 4/A. § (1) bekezdés a) pontjában írt kivételes szabály alkalmazásához ugyanis nincs szükség a tulajdonjog átszállására, a szerződés teljesítésével kapcsolatos jogvita független a megkötött szerződés érvényességétől.

Megsértette a jogerős ítélet a Ptk. 4. § (4) bekezdésében írtakat, mert nem értékelte, hogy a tulajdonjog átszállása a II. r. felperes felszámolójának a szerződés teljesítését tudatosan akadályozó, felróható magatartása miatt maradt el, így erre előnyök szerzése végett hivatkozni nem lehet. Okszerűtlen és nem bizonyított az az állítás, mely szerint a II. r. alperes maga is úgy tekintette volna, hogy nem szerezhet az ingatlanokon és a szarvasmarha-állományon tulajdonjogot, mert valójában az alperesek hónapokon keresztül tárgyaltak a II. r. felperes felszámolójával a teljesítésről. Hangsúlyozták az alperesek, hogy a II. r. felperes volt elnöke - aki ellen jelenleg büntetőeljárás van folyamatban - és felszámolója együtt mondtak le a felszámolást elrendelő végzés elleni fellebbezési jogról, (holott a felszámolási eljárás megindításának alapjául szolgáló tartozást a II. r. alperes készpénzben kifizethette volna), majd utóbb - a II. r. alperes részére való számlaküldés helyett - árverés és pályázat nélkül alig több mint harmadáért adta el a felszámoló harmadik személynek a tehenészetet. Hivatkoztak a Ptk. 302-303. § megsértésére is. Előadásuk szerint a II. r. alperes késedelmét kizárja a II. r. felperes késedelme, a teljesítéshez szükséges intézkedések elmulasztása.