A Kúria Mfv.10078/2014/2. számú precedensképes határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.2763/2011/6., Fővárosi Törvényszék Mf.634735/2012/4., *Kúria Mfv.10078/2014/2.* (BH+ 2014.6.275), 3066/2015. (IV. 10.) AB végzés

***********

Mfv.I.10.078/2014/2.

A Kúria a dr. Bálint György Rudolf ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Zempléni Kinga ügyvéd által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 6.M.2763/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.634.735/2012/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.634.735/2012/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (tizenötezer) forint és 4.050 (négyezer-ötven) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati kérelemre tekintettel irányadó tényállás szerint a felperes 2005. július 18-ától köztisztviselőként állt az alperes alkalmazásában. A jogviszonya a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 76. § (1) bekezdés alapján kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át.

Az alperes a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján, indokolás nélkül a 2011. május 25-én közölt felmentéssel megszüntette. A munkavégzés alól 2011. június 17-étől 2011. augusztus 17-éig felmentette, amely időszakra átlagkeresetet, ezen kívül két havi illetménynek megfelelő végkielégítést fizetett meg.

A felperes a keresetében sérelmezte a Ktv. 60. § (1) bekezdés a) pont alkalmazásának mellőzését, elsődlegesen a felmentés jogellenességének megállapítását azért kérte, mert az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) AB határozatával 2011. május 31-ével megsemmisítette a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontját. Emiatt eredeti munkakörébe történő visszahelyezést és elmaradt illetményt kért. Kifejtette továbbá, hogy a felmentés a 2011. május 17-éig tartott betegállománya miatt csak 2011. június 17-én „lépne hatályba", ekkor azonban a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható. A felperes másodlagos kereseti kérelme rendeltetésellenesség miatt a jogviszony helyreállításának mellőzése esetére 36 havi átlagkereset (10.112.400) forint megfizetésére irányult.

Az első fokon eljárt Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 6.M.2763/2011/6. számú ítéletével a keresetet elutasította. A döntés indokolása szerint a felperes kormánytisztviselőként állt az alperes alkalmazásában, ezért rá nem vonatkozik a Ktv. 60. § (1) bekezdése, sem a Ktjv. 60. §-a. Az Alkotmánybíróság a Ktjv. 8. § (1) bekezdésének b) pontját 2011. május 31-ével semmisítette meg, ezért a jogszabály a felmentés felperessel való közlésekor (2011. május 25.) hatályos volt, tehát nem jogellenes.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az ügyben irányadó 1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) 6. § (4) bekezdése alapján a felmentés jogszerűségének megítélésénél a közlés napja irányadó. Ekkor a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja hatályos volt. Az Alkotmánybíróság az ügyben irányadó 1989. évi XXXII. tv. (Abtv.) 43. § (4) bekezdése, 42. § (1) bekezdése és a 43. § (1) és (2) bekezdése alapján az alkotmányellenesnek minősített jogszabály megsemmisítésének időpontját meghatározhatja.

Az elsőfokú bíróság az alperes terhére rendeltetésellenes joggyakorlást azért nem állapított meg, mert az ezt alátámasztó bizonyítékokat a felperes nem jelölte meg. Önmagában a hatályon kívül helyezett jogszabály jogellenességére hivatkozás nem alapoz meg rendeltetésellenességet.

A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a kereseti kérelmeinek megfelelő határozat meghozatalát kérte. A jogorvoslati kérelme indokolásában az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Alapjogi Charta) 30. cikkében lévő védelmi szabályra hivatkozott, és szükség esetén előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta. Emellett sérelmezte az Alkotmány 54. § (1) bekezdés, 70. § (6) bekezdés, 70/B. § (1) bekezdés és az 57. § (1) bekezdés megsértését.

Az Alkotmány 70/B. § (1) és a 70. § (6) bekezdésében foglaltak érvelése szerint megalapozzák a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pont szerinti indokolás nélküli felmentés jogellenességét. Az ügyében a bírói út megléte önmagában nem nyújt hatékony jogvédelmet az Alkotmány 57. § (1) bekezdése és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének (1) bekezdése alapulvételével.

A felperes indítványozta az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is.

A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék az 51.Mf.634.735/2012/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bekezdés, 254. § (3) bekezdés]. Kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság a kormánytisztviselők vonatkozásában a Ktjv. 8. § (1) bekezdésének b) pontját a jövőre nézve semmisítette meg, ezért e rendelkezést az alperes a felmentés közlésének időpontjában jogszerűen alkalmazhatta.

A másodfokú bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kezdeményezést azért nem teljesítette, mert az Európai Bizottság 2011. március 30-án közzétett, az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló jelentése értelmében a jogalkotó a Ktjv. megalkotásával nem uniós jogot hajtott végre, ezért ebben az esetben az Alapjogi Charta rendelkezéseinek nincs kötelező ereje.

A másodfokú bíróság a rendeltetésellenes joggyakorlást - noha ezt a fellebbezés csupán a kérelem megjelölésében („keresetében írt követeléseinek adjon helyt"), a jogi indokolásban azonban az érvelésében nem tartalmazta - elbírálta, és az elsőfokú bíróság indokolásában kifejtettekkel megegyező indokokkal nem találta bizonyítottnak (önmagában az indokolás nélküliség nem bizonyítja a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlását).