BKv 81.

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

1. A Be. 571. § (2) bekezdése azt a kötelezettséget írja elő a bíróság számára, hogy az ott meghatározott feltételek teljesülése mellett - az ítélet történeti tényállásában megállapított összeg mértékéig - az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben bírálja el.

Ha az ítéleti tényállásban megállapított összeg mértékéig - a törvény által megkívánt előfeltételek megvalósulása ellenére - a bíróság az előterjesztett polgári jogi igényről (keresetszerű kérelemről) nem dönt, vagy annak érvényesítését - a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 560. § (1) bekezdésében foglalt ok nélkül - egyéb törvényes útra utasítja, megsérti a 571. § (2) bekezdésének kötelező rendelkezését.

2. A másodfokú bíróság a Be. 590. § (7) bekezdése alapján hivatalból dönt a polgári jogi igényre vonatkozó ítéleti rendelkezésről mint járulékos kérdésről. E jogkörében a másodfokú bíróság pótolja az elsőfokú bíróság Be. 571. § (2) bekezdésének megsértését megvalósító mulasztását és az előterjesztett polgári jogi igényt elbírálja, ha arról az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.

Ugyanígy jár el akkor is, ha az elsőfokú bíróság a Be. 571. § (2) bekezdésében előírtak ellenére - a történeti tényállásban megállapított összeg erejéig - az előterjesztett és kétséget kizáróan tisztázott mértékű polgári jogi igény érvényesítését - a Be. 560. § (1) bekezdésében foglalt ok nélkül - egyéb törvényes útra utasította.

A harmadfokú bíróság a Be. 618. § (2) bekezdése alapján hivatalból dönt a polgári jogi igényre vonatkozó ítéleti rendelkezésről mint járulékos kérdésről.

E jogkörében a harmadfokú bíróság pótolja az elsőfokú bíróság Be. 571. § (2) bekezdésének vagy a másodfokú bíróság Be. 590. § (7) bekezdésének megsértését megvalósító mulasztását és az előterjesztett polgári jogi igényt elbírálja, ha arról az elsőfokú vagy másodfokú bíróság nem rendelkezett.

Ugyanígy jár el akkor is, ha az elsőfokú vagy a másodfokú bíróság a Be. 571. § (2) bekezdésében előírtak ellenére - a történeti tényállásban megállapított összeg erejéig - az előterjesztett és kétséget kizáróan tisztázott mértékű polgári jogi igény érvényesítését - a Be. 560. § (1) bekezdésében foglalt ok nélkül - egyéb törvényes útra utasította.

3. Amennyiben a Be. 571. § (2) bekezdésében megkívánt feltételek teljesültek, de az előterjesztett keresetszerű kérelem összegszerűsége az ítéleti tényállásban megállapított összeg mértékét meghaladja, a bíróság a polgári jogi igényt az ítéleti tényállás szerinti elkövetési érték, bűncselekménnyel okozott kár stb. összegének mértékéig érdemben elbírálja, az ezt meghaladó összegre előterjesztett követelés érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása mellett.

A Be. 571. § (2) bekezdése a törvényi feltétel fennállása esetén kötelezővé teszi a polgári jogi igény érdemi elbírálását; tehát ha a bűncselekménnyel okozott kár vagy vagyoni hátrány összegét, a bűncselekmény elkövetési értékét a bíróság ítéletében megállapította, úgy ennek az összegnek (értéknek) a mértékéig előterjesztett polgári jogi igényről nem dönteni, vagy annak érvényesítését a Be. 560. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában egyéb törvényes útra utasítani a törvény megsértését valósítja meg.

A Be. 560. § (1) bekezdésében foglalt ok fennállása a Be. 571. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti érdemi elbírálást kizárja. A Be. 560. § (1) bekezdés l) pontja szerinti ok azonban a tényállásban megállapított összeg (érték) erejéig nem állhat fenn, mert ha a bíróság ítéletében a bűncselekménnyel okozott kár vagy vagyoni hátrány összegét, illetve a bűncselekmény elkövetési értékét meg tudta állapítani, annak mértékéig a polgári jogi igény érdemi elbírálása nem jár az eljárás befejezésének késleltetésével.

A Be. 580. § (1) bekezdés a) pontja szerint a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása ellen fellebbezésnek nincs helye. Ha az előterjesztett polgári jogi igényről a bíróság elmulasztott rendelkezni, akkor pedig nincs kimondott ítéleti rendelkezés, ami e tárgyban megfellebbezhető lenne. Az ítélet azonban bármely más okból fellebbezhető és a Be. 590. § (7) bekezdése alapján a másodfokú bíróság hivatalból dönt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben, valamint a szülői felügyeleti jogra és a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezésekről is.

A járulékos kérdésekben - így a polgári jogi igény tárgyában - az officialitás erejével előírt döntési kényszer azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság orvosolja az elsőfokú bíróság tévedését, ha kell, pótolja annak törvénysértő mulasztását. Formális (kényelmi) szempontból nem lehet élni az egyéb törvényes útra utasítás törvényi felhatalmazásával akkor, ha a polgári jogi igény érdemi elbírálásának nincs törvényi akadálya. Az elsőfokú ítéletet felülbíráló másodfokú bíróság a 590. § (7) bekezdésében biztosított jogkörében szerez érvényt a 571. § (1) bekezdésében foglaltaknak, ha az elsőfokú bíróság az előterjesztett polgári jogi igényről annak ellenére nem határozott, hogy a keresetszerű kérelem jogalapját eldöntötte, és az összegszerűséget is megállapította, amikor elkövetési értéket, vagy okozott kárt rögzített a történeti tényállásban.

A Be. 590. § (7) bekezdésében meghatározott felülbírálat terjedelméből és a már említett officialitásból következik az is, hogy a másodfokú bíróság akkor is érdemben kell, hogy rendelkezzen a 571. § (2) bekezdésében előírtak szerint az előterjesztett polgári jogi igényről, ha az elsőfokú bíróság annak érvényesítését - a törvényi előfeltételek és tisztázottság ellenére - egyéb törvényes útra utasította. Egy ilyen - a jogalkotói akarattal kifejezetten ellenkező - ítéleti rendelkezés ugyanis a törvény sérelmével jár, és annak megváltoztatása a másodfokú bíróság feladata.

A magánfél által előterjesztett polgári jogi igény összegszerűségében meghaladhatja annak a kárnak, értéknek a mértékét, amelyet bűnösséget megállapító ítéletében az elsőfokú bíróság rögzített. A megállapított és követelt összegek különbözősége sem ok az egész polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítására, mert az ítéletben elfogadott összeg mértékéig azt az 571. § (2) bekezdése alapján meg kell ítélni azzal, hogy a követelés ezt meghaladó részének érvényesítését egyéb törvényes útra kell utasítani. A részbeni megítélés és részbeni egyéb törvényes útra utasítás az egész polgári jogi igény tekintetében ugyanis nem eredményez "ítélt dolgot", csupán elbírált részében.

Figyelemmel kell lenni ugyanakkor arra is, hogy ha az egyéb törvényes útra utasításnak a Be. 560. § (1) bekezdésében meghatározott olyan oka van, amely az ítéletben megállapított összeg (érték) tekintetében is fennáll (pl. a magánfélnek vagy a terheltnek nincs polgári perbeli jogképessége), az az érdemi elbírálást a tényállásban megállapított összeg (érték) erejéig is kizárja.

Ha a másodfokú bíróság az eljárást azért szünteti meg, mert a vádlott büntethetősége megszűnt, a Be. 607. § (2) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság ítéletének a polgári jogi igény megállapítására vonatkozó rendelkezését hatályban tartja, ha ezekre nézve nem jelentettek be fellebbezést.

A fellebbviteli bíróság akkor sem bírálhatja el érdemben a tényállásban megállapított kár, vagyoni hátrány, elkövetési érték erejéig az előterjesztett polgári jogi igényt, ha az elsőfokú bíróság a Be. 571. § (2) bekezdés megsértésével mellőzte a rendelkezést annak tárgyában, vagy utasította annak érvényesítését - a Be. 560. § (1) bekezdésében foglalt ok hiányában - egyéb törvényes útra.

A Be. 617. §-ában és a 618. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel mindezek a harmadfokú bíróság eljárására is irányadók.