BH 2008.6.153 Ha jogosulatlanul igénybe vett közműfejlesztési támogatás visszafizetését az Országgyűlés az Állami Számvevőszék vizsgálati jelentése alapján törvénnyel elrendelte, nem indíthatnak a támogatást igénybe vevő szervezetek keresetet annak megállapítása iránt, hogy a vizsgálati jelentés valótlan adatokat tartalmaz [Pp. 123. §; 2005. évi CXVIII. tv. 7. § (7) bek.; 1989. évi XXXVIII. tv. 1. §, 19. §, 25. §].

Az Állami Számvevőszék - az I. r. alperes - ellenőrzést végzett a I-XV. r. felpereseknél a központi költségvetés által az önkormányzatokhoz út- és szennyvízcsatorna építés címén átutalt közműfejlesztési támogatások igénylése és felhasználása tárgyában. A 2005. augusztus hónapban készült 0538 számú jelentésében megállapította, hogy az általuk alkalmazott ÖKOTÁM rendszerben megvalósuló vízközmű beruházások következtében a megalapozatlanul megnövelt beruházási összköltség miatt az államot kár éri, tekintve, hogy öt év alatt 4,8-5,1 milliárd forint közötti állami támogatás indokolatlan igénybevétele várható, továbbá, hogy az általa vizsgált 21 önkormányzat 620 116 000 Ft közműfejlesztési támogatást jogosulatlanul vett igénybe. A jelentést az I. r. alperes készítette, a II. r. alperes az I. r. alperes elnöke, a III-XII. r. alperesek pedig az ellenőrzésekben az I. r. alperessel közszolgálati jogviszonyban álló számvevőkként vettek részt.

A fenti jelentés alapján a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről hozott törvény végrehajtásáról szóló 2005. évi CXVIII. törvény 7. §-a (7) bekezdésének b) pontja rendelkezett az önkormányzatok által jogosulatlanul igénybe vett közműfejlesztési hozzájárulás visszafizetéséről. Az egyes önkormányzatokat terhelő fizetési kötelezettség összegéről és annak ütemezéséről az 50/2006. (III. 14.) Korm. rendelet rendelkezett. E rendelet összegszerűen tartalmazta az I-XV. r. felperesek által fizetendő összegeket és azok esedékességét.

A XVI-XXVI. r. felperesek szintén ÖKOTÁM rendszerben valósították meg a vízközmű beruházásukat. Az Országgyűlés a 2005. évi CXVIII. törvény 7. §-ának (17) bekezdésében felkérte az I. r. alperest, hogy a központi költségvetés által 2005. év végéig az önkormányzatokhoz út- és szennyvízcsatorna-építés címén átutalt közműfejlesztési támogatás igénylésének és felhasználásának jogszerűségét vizsgálja meg, különös tekintettel az ÖKOTÁM rendszerben megvalósuló beruházásokra.

A felperesek a módosított keresetükben kérték, hogy a bíróság valamennyi alperessel szemben állapítsa meg, miszerint az I. r. alperes 0538 számú jelentésének a keresetlevélben a)-o) pontokban felsorolt megállapításai valótlanok.

Az I. r., V-IX. r., a XII. és XIII. r. felperesek másodlagosan annak megállapítását is kérték, hogy az I. r. alperes mint munkáltató a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében felelős az alkalmazottai - a II-XII. r. alperesek - által okozott kárért. Kérték továbbá a perköltségeik megítélését is.

A felperesek a keresetüket a Pp. 123. §-ára hivatkozva terjesztették elő. Az I-XV. r. felperesek előadták, hogy az I. r. alperes által készített 0538 számú jelentés rájuk vonatkozó konkrét megállapításokat tartalmaz, a XVI-XXVI. r. felperesek pedig a kereshetőségi jogukat arra alapozták, hogy az I. r. alperesnek az Országgyűlés felhívása alapján vizsgálnia kell ez utóbbi önkormányzatok szintén ÖKOTÁM rendszerben megvalósított vízközmű beruházásait. A vizsgálat eredményeként az I. r. alperes előreláthatóan a 0538 számú jelentéshez hasonló megállapításokra jut, mivel a V-1026-8/2005. számú ellenőrzési programja szerint a XVI-XXVI. r. felperesek vizsgálatát a 0538 számú jelentésben foglaltakra figyelemmel fogja folytatni. Hivatkoztak arra, hogy a kért megállapítás a felperesek jogainak megóvása érdekében azért szükséges, mert az I. r. alperes jelentése rendes jogorvoslattal nem támadható, ugyanakkor az abban foglalt, az önkormányzatok által vitatott ténymegállapításokat az Országgyűlés törvényi szintre emelte és a vizsgált önkormányzatok vonatkozásában többszáz-millió forint közműfejlesztési támogatás visszafizetését rendelte el.

Állításuk szerint a Ptk. 1. §-ának, valamint 7. §-ának (1) bekezdése szerint a II-XII. r. alperesek felelősségének megállapítása végett jogosultak bírósághoz fordulni.

A II. r. alperes - az I. r. alperes elnöke - az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: ÁSztv.) 19. §-ának (1) bekezdése alapján felel az I. r. alperes jelentésében foglaltakért, a III-XII. r. alperesek mint a jelentés elkészítésében részt vevő számvevők perelhetősége pedig az ÁSztv. 19. §-a (2) bekezdésének c) pontján alapul.

Az I., V-IX., valamint a XII. és XIII. r. felperesek másodlagos kereseti kérelmükben arra hivatkoztak, hogy az 50/2006. (III. 14.) Korm. rendelet kötelezte őket a jogosulatlanul igénybe vett közműfejlesztési támogatás visszafizetésére az I. r. alperesi jelentésben foglaltak alapján. E jelentés alapját képező vizsgálatokban, valamint az ott írt megállapításokban az I. r. alperessel közszolgálati viszonyban álltak, az alperesek is részt vettek, és mert az önkormányzatok fizetési kötelezettsége még nem vált esedékessé e megállapítási kereset indításának is fennállnak a Pp. 123. §-ában foglalt feltételei.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Nem találta alaposnak a felpereseknek sem az első, sem a másodlagos keresetét. A felperesek elsődleges keresetét az I. r. alperes vonatkozásában a Pp. 123. §-ában írt feltételek hiánya miatt utasította el.

A II. r. alperessel szemben azért találta alaptalannak a keresetet, mert a II. r. alperes a perbe hozott jelentés elkészítésében közvetlenül nem vett részt, az ÁSztv. 19. §-a alapján pedig mint az I. r. alperes elnöke az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel.

A III-XII. r. alperesekkel szemben pedig az elsőfokú bíróság megítélése szerint azért nem érvényesíthető a felperesek elsődleges keresete, mert nevezettek a jelentés elkészítésében köztisztviselőként vettek részt, így felelősségük az ÁSztv. 19. §-ának (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott körben is csak a Köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) rendelkezései szerint áll fenn. Nem állapítható meg, hogy a vitatott egyes megállapításokat a III-XII. r. alperesek közül konkrétan ki fogalmazta meg, az ÁSztv. viszont a számvevők kollektív felelősségét nem tartalmazza a jelentésben foglaltakért. A XVI-XXVI. r. felperesek elsődleges keresete vonatkozásában azt sem lehet megállapítani, hogy ezeknél az önkormányzatoknál az I. r. alperes részéről a későbbiekben ki fogja végezni az ellenőrzést.

Az I., V-IX., a XII. és XIII. r. felperesek másodlagos kereseti kérelmét sem találta az I. r. alperessel szemben a felhozott jogszabályhely alapján érvényesíthetőnek. Megítélése szerint e felperesek nem jelöltek meg olyan körülményt, amely alapján megállapítható lett volna, hogy az I. r. alperes kártérítési felelőssége tekintetében kért megállapítás a felperesek jogainak megóvása érdekében valóban szükséges volna.