BH 1992.1.43 A kutatási (fejlesztési), valamint a kutatási (fejlesztési) eredmények gyakorlati megvalósítására irányuló és a vállalkozási szerződések elhatárolási szempontjai [Ptk. 207. § (1) bek., 389. §, 412. §, 7/1978. (II. 1.) MT r. XI. és XII. fejezete].

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek haladéktalanul 2 660 000 Ft díjat, ennek 1986. január 1-jétől járó évi 20%-os kamatát, továbbá 333 600 Ft meghiúsulási kötbért és 183 772 Ft perköltséget. Feljogosította az alperest, hogy a perbeli csőívhegesztő célberendezést 15 napon belül a felperestől elszállíthassa. Ítéletének indoklásában megállapította, hogy a peres felek között kutatási-fejlesztési eredmények gyakorlati megvalósítására irányuló vállalkozással vegyes szerződés jött létre, amelynek keretében az alperes vállalta, hogy a felperes által gyártott hűtőbateriák csőíveinek a rögzítésére szolgáló csőívhegesztő célberendezést kifejleszti, legyártja és üzembe állítja. A teljesítési határidő 1983. március 30-a volt, melyet több ízben meghosszabbítottak. Néhány technológiai tapasztalat megismerésén túl a fejlesztés nem hozott érzékelhető eredményt, a szerződésben meghatározott célok nem valósultak meg. A célgép ugyan elkészült, de működési jellemzői elmaradtak a tervezett követelményektől. Ezért megállapította, hogy az alperes szerződésszegést követett el, így a felperes elállása a szerződéstől jogszerűen történt. Ennek alapján kötelezte az alperest a felperes által kifizetett díj visszafizetésére azzal, hogy az alperes jogosult a célgépet elszállítani. Mivel a szerződés lehetetlenült, az alperes köteles a meghiúsulási kötbér megfizetésére is.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a szerződés tartalma és tárgya alapján kutatási-fejlesztési szerződésnek tekintendő, így a kutató külön kikötés hiányában nem tartozik eredményfelelősséggel, a felperes a részteljesítésekkel arányban álló díjakat fizetett, amely a vállalkozási díjtól különbözik. E szerződésfajtánál a kötbér fizetésére csak akkor kerülhet sor, ha azt a felek külön kikötötték, ez pedig a jelen esetben nem történt meg. A szerződés meghiúsulása mindkét félnek felróható, tehát a bíróságnak a kár közös viseléséről kellett volna határoznia. Az előadottak bizonyítására csatolta a felperes megrendelését.

A felperes ellenkérelmében a megalapozott elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az alperes nem alapfejlesztésre és alapkutatásra vállalkozott, hanem egy meglevő fejlesztés eredményének a specializálásával egy olyan gép megtervezésére, legyártására és beüzemelésére, amely alkalmas a felperesnél alkalmazott kézi hegesztési technológia felváltására, éspedig 60 csőív/óra teljesítménnyel. A kötbérigénye alapos, mivel azzal megegyező összeg erejéig kár is érte, csak az egyik termékük gyártásánál már 503 602 Ft többletköltség keletkezett.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság az általa lefolytatott bizonyítás anyagának mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az arra alapított jogi döntése is.