A Kúria Kfv.35129/2012/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 117. §, 317/2001. (XII. 29.) Korm. rendelet 2. §, 7. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Ha a bank eljárása a hitel kihelyezésekor és utógondozásakor nem felel meg a jogszabályi rendelkezéseknek, akkor a készfizető kezesség beváltása iránti kötelme nem teljesíthető.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.V.35.129/2012/5.szám

A Kúria a dr. Nagy Gábor jogtanácsos által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Bajusz Dániel és dr. Juhász Tímea jogtanácsosok által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó és Vám Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. december 7. napján kelt 12.K.31.564/2011/7. számú ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Bíróság 12.K.31.564/2011/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 431.900 (négyszázharmincegyezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a családi gazdálkodók és más mezőgazdasági kis- és középüzemek kedvezmények hitelezéséhez kapcsolódó kamattámogatásról és állami kezességvállalásról szóló 317/2001.(XII.29.) Kormányrendeletre (a továbbiakban: Kormr.) és az 52/2008. (III.14.) Kormányrendeletre alapítottan állami készfizető kezesség beváltását kezdeményezte a közte és B. I. között 2002. július 2-án megkötött hitelszerződés alapján biztosított 15.000.000 Ft összegű hitellel kapcsolatban. A felperes az adóhatósághoz benyújtott kérelmében a fennálló tőketartozás összegét 14.997.577 Ft-ban, kezesség beváltási igényét pedig 8.998.546 Ft-ban jelölte meg, és úgy nyilatkozott, hogy az adós a hitelt a hitelszerződésben rögzített célnak megfelelően használta fel, a biztosítékokból nem történt megtérülés, az adóssal nem kötött óvadéki szerződést.

Az adóhatóság az állami garancia beváltásához kapcsolóan ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes kérelmét elutasította.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2011. február 8. napján kelt ... számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését a a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 78.§ (1) és (4) bekezdéseiben, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 117.§-ában, a Kormr. 2.§ (1) és (2) bekezdéseiben, 7.§ (1), (2) és (5) bekezdéseiben, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 26 § (1) és (6) bekezdéseiben, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 272-276.§-aiban, a kintlevőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minősítésének és értékesítésének szempontjairól szóló 14/2001.(III.9.) PM rendelet (a továbbiakban: PMr.) 8.§ (1) bekezdésében, (3) bekezdés c) pontjában, 9.§ (1) bekezdésében, 10.§ (1) és (2) bekezdéseiben, 11.§ (1) bekezdés e) pontjában, 12.§ (5) bekezdésében, 14.§ (1) bekezdés e) pontjában foglaltakra alapította. Határozatának megállapítása szerint a felperes a hitelezési eljárás során nem járt el kellő gondossággal, mulasztásokat követett el. A hitelkérelemben szereplő ellentmondások ellenére folyósította a kölcsönt, forgóeszközhitelt adott tenyészállat beszerzésére, amely tárgyi eszköznek minősül, és a döntés előkészítés során nem végzett szöveges elemzést, üzleti tervértékelést. Ha ezt megteszi észlelte volna, hogy a bemutatott üzleti terv hibás, hiányos, a jövedelem kimutatás nem számol a tárgyi eszközök értékcsökkenésével, nem tér ki a döntéshez szükséges reálfolyamatokra, a támogatott hitelcél megvalósulása nem látható és a hitelkérelem olyan hitelcélra irányul, amelyre nincs jogszabályi lehetőség. Egyszerűsített hitelbírálati rendet alkalmazott és a szokásos hitelkihelyezéshez képest kevésbé körültekintően járt el, ugyanez vonatkozik a hitel utógondozására is. A felperes nem ellenőrizte a hitel cél szerinti felhasználását, mindössze hat év után tartott helyszíni szemlét, adósminősítést sem készített. Az adós adóbevallásait csak részben követelte meg, nem tette meg a szükséges intézkedéseket annak ellenére, hogy az adós 2003-2004. években veszteségesen gazdálkodott, 2005 évtől 2010-ig mezőgazdasági tevékenységből nem is származott jövedelme. A Kormr.-nek nem az a célja, hogy a bank fedezeti alapon nyújtson hiteleket, és életképtelen vállalkozásokat segítsen finanszírozni hosszú időn át, amely alatt a bank a kihelyezett tőke kamatait beszedi és az állami garancia beváltása után az adós által fedezetként felajánlott ingatlanokat elárverezve, az adóst megfosztja a tevékenységének alapjaitól. A Kormr. célja a működő családi gazdaságok megsegítése, amely konstrukcióban a felperesnek olyan körültekintéssel és szakmai gondossággal kellett volna eljárnia, mintha a hitelezés kockázatát teljes egészében maga viselné, de ennek nem tett eleget, a rá vonatkozó jogszabályban, belső szabályzatokban írtakat nem tartotta be, mulasztásai "külön-külön nem, de összességükben ok-okozati összefüggésükben megalapozták az állami kezesség beváltás elutasítását", ezért az elsőfokú adóhatóság határozata jogszerű.