BH 2018.9.261 Az a tény, hogy a felperes más ellátásra (rokkantsági nyugdíjra) való jogosultságát megalapozó feltétel (67%-os munkaképesség-csökkenés) 1996. június 1. napjától teljesül és az annak megítélése alapjául szolgáló egészségi állapotát az orvos szakértői szerv nem tartotta felülvizsgálandónak, nem zárja ki, hogy a felperes egészségi állapota az eltérő feltételekkel nyújtott, átalakított ellátásra való jogosultság elbírálása során ismételten vizsgálatra kerüljön [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 33. §].

A tényállás

[1] A nyugdíjbiztosítási szerv az 1997. március 21. napján kelt határozatával rokkantsági nyugdíjat állapított meg a felperes részére azzal, hogy 1996. június 1. napjától III. csoportba tartozik, orvosi felülvizsgálata nem szükséges. Az első fokon eljáró Megyei Kormányhivatal a 2016. május 3. napján kelt határozatával megállapította, hogy a felperes 2011. de­cember 31. napjáig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, mely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként került folyósításra. A felperes rehabilitációs ellátását 2016. június 1. napjától megszüntette, mert egészségi állapota 71%-os mértékű, így nem minősül megváltozott munkaképességűnek.

[2] A másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2016. július 21. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta azzal, hogy a felperes 69%-os mértékű egészségi állapotára tekintettel nem minősül megváltozott munkaképességűnek. A társadalombiztosítási szervek határozataikat az Mmtv. 2. § (1) bekezdés, 10. § (2) bekezdés e) pont és (3) bekezdés rendelkezéseire alapították.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[3] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak felülvizsgálatát, a másodfokú hatóság határozatának megváltoztatását, a felperes megváltozott munkaképességűek ellátására való folyamatos jogosultságának megállapítását, másodlagosan az alperes másodfokú határozatának az elsőfokú határozatára is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. A felperes álláspontja szerint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (továbbiakban: T.) 47. §-a szerinti rokkantsági nyugdíjra való jogosultságot megszerezte, állapotát véglegesnek minősítették. A 2012. évben hatályba lépő Mmtv. rendelkezései alapján kérni kellett a komplex minősítés elvégzését. A felperes esetében az Mmtv. 33. § (6) bekezdése szerinti felülvizsgálati időpont fogalmilag kizárt.

[4] A felperes hivatkozott arra, hogy az ellátásra szerzett joga volt, amelynek elvonására az alperesnek nem volt lehetősége (Alaptörvény XIII. cikke), továbbá Nagy Béláné ügyében hozott az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban EJEB) ítéleteire. Vitatta a felperes a szakvélemény megállapításait, egészségi állapota százalékos mértékét.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság a 40/2012. (XII. 6.) AB határozata értelmében a rokkantsági nyugellátásra való jog "nem alanyi alkotmányos jog, hanem meghatározott feltételek esetén az aktív korúak számára egészségkárosodások következtében elszenvedett munkaképesség-csökkenés miatt kiesett jövedelem pótlására szolgáló vegyes társadalombiztosítási és szociális ellátás".

Az elsőfokú ítélet

[6] A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.

[7] A bíróság megállapította, hogy a 2012. január 1. napjától hatályba lépett Mmtv. alapján a rokkantsági ellátó rendszer átalakult és a korábbi rokkantsági nyugdíjak rehabilitációs ellátásként kerültek továbbfolyósításra. Az új ellátás megállapításához a jogosultsági feltételeket komplex minősítés keretében felül kellett vizsgálni. Annak a személynek, aki a komplex minősítést nem kérte, az ellátását meg kellett szüntetni [Mmtv. 33. § (1), (3)-(4), (6) bekezdések]. A rokkantsági nyugdíj rehabilitációs ellátásként való folyósítását a jogalkotó csak ideiglenes jelleggel tette lehetővé, a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultságot feltételekhez kötötte. A felperes a jövőbeni ellátása érdekében - az alperes felhívására - önként kérte a komplex minősítés elvégzését, ezzel elfogadva az Mmtv.-ben meghatározott ellátási rendszer feltételeit.

[8] A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes jogszerűen folytatta le az eljárást, hozott határozatot és állapította meg, hogy a felperes állapotjavulása folytán nem minősül megváltozott munkaképességű személynek, így ellátásra nem jogosult.

[9] A bíróság álláspontja szerint az Mmtv. 4. §-a és 5. §-a nem írja elő a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) szerinti rokkantsági nyugdíjra jogosultság figyelembevételét az Mmtv. szerinti ellátásra jogosultság vizsgálatánál.

[10] A bíróság érvelése szerint az alkotmányos tulajdonvédelem (szerzett jog) meglévő és nem a jövőben szerzendő tulajdonra vonatkozik. A felperes által "támadott szabály és a megjelölt Alaptörvény rendelkezése között nincs közvetlen összefüggés". Az Mmtv.-ben meghatározott ellátások nyújtása nem eredményeznek Alaptörvényben rögzített jogosultságot. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy egészségi állapota véglegességére tekintettel felülvizsgálatára nem lett volna szükség, továbbá az EJEB ítéletére, amely a perben eltérő tényállása folytán nem volt releváns. Azonban az EJEB is megállapította hogy "az emberi jogok európai intézménye nem korlátozza a tagállamokat annak eldöntésében, hogy milyen társadalombiztosítási rendszert hoznak létre, illetőleg milyen típusú és összegű ellátásokat nyújtanak a rendszer keretében".

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet, valamint a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és a "felperesi keresetnek helyt adó döntés meghozatalát" kérte annak megállapításával, hogy a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátására folyamatosan és végleges jelleggel jogosult. Másodlagosan a jogerős ítélet és a társadalombiztosítási szervek határozatai­nak hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[12] A felperes álláspontja szerint a bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése megsértésével a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről tájékoztatást nem adott. A bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a felperes a rehabilitációs ellátást kérte szerzett jognak minősíteni. Ezzel szemben a felperes a rokkantsági nyugdíja megszerzésére hivatkozott, mint szerzett, vagyoni értékű jogra, amely alkotmányos tulajdonvédelem alatt áll. A bíróság megalapozatlanul a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően állította, hogy "a felperes által hivatkozott jogsérelem esetlegesen az ellátás átalakításkor állhatott volna fenn, de az azt megállapító határozat ellen a felperes jogorvoslattal nem élt", mivel ilyen határozat nem létezik.