A Fővárosi Törvényszék Mf.640605/2013/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (EGYENLŐ BÁNÁSMÓD ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 254. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 5. §, 174. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 9. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Slimbarszki Éva

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

......Mf...../2013/4.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Simonfalvi Éva pártfogó ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Györki Mónika ügyvéd (fél címe 2) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ....M...../2011/36. számú ítélete ellen, a felperes 37. sorszámú fellebbezése és az alperes Mf.3. sorszámú fellebbezési ellenkérelme folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t .

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek bruttó 63.000,- (hatvanháromezer) Ft másodfokú perköltséget.

A felperes 100 %-os pervesztessége folytán a pártfogói ügyvédi díját és a felperest terhelő kereseti és fellebbezési illetéket is az állam viseli.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek bruttó 127.500 - Ft perköltséget. A pártfogó ügyvéd díját az állam terhén hagyta, az eljárás illetékéről nem rendelkezett.

Megállapította, hogy a felperes 2007. november 22-én létesített munkaviszonyát az alperes jogszerűen szüntette meg csoportos létszámleépítéssel 2011. augusztus 30-án. Nem osztotta a felperes álláspontját abban, hogy az alperes a felmondással megsértette az egyenlő bánásmód elvét, eljárása rendeltetésellenes volt. A felperes állította, hogy roma származása miatt vele szemben az alperes közvetlen és közvetett diszkriminációt alkalmazott, hiszen képzettségét és rátermettségét tekintve alkalmas volt a munkaköre ellátására, a munkaköre sem szűnt meg az átszervezést követően. A hátrány őt a többséghez képest érte, mivel a felmondást követően nem tudott elhelyezkedni a képzettségének megfelelő munkakörben. Utalt arra is, hogy a felmondásnak az is valós indoka lehetett, hogy a családja politikai hovatartozását az alperes nem tolerálta, azonban ezen állítását utóbb nem tartotta fen, mint ahogy azt sem, hogy az alperes a roma származása miatt mondta fel a munkaviszonyát.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy az alperes szervezetét érintően nagy mértékű átszervezés és ezzel együtt járó létszámcsökkentés került végrehajtásra 2011 évben. Ez az intézkedés a felperes munkaviszonyát is érintette.

Az elsőfokú bíróság vizsgálta azt, hogy az alperes részéről történt-e közvetett vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetés a felperest érintően, azonban ilyen megtörténtét nem állapította meg. Az alperes állítását elfogadta abban, hogy nincs nyilvántartása arról, hogy ki milyen származású, azokat a munkavállalókat pedig, akik nyíltan felvállalták akár a roma származásukat is, nem részesítette másoktól eltérő bánásmódban, a politikai hovatartozás pedig egyáltalán nem szerepelt a kiválasztási szempontok között. Megállapította azt is, hogy a felperes nem bizonyította azt, hogy a munkaviszony fennállása alatt a származása miatt őt az alperesnél hátrányos megkülönböztetés érte. Nem állapította meg az Európai Unió 2000/43/EK. számú, és a 2000/78/EK. irányelveinek (amelyek a közvetett és közvetlen diszkrimináció tilalmát mondják ki) és az Mt. 5. § (1) bekezdésében foglaltak (a munkáltató köteles megtartani az egyenlő bánásmód elvét) megsértését. Az alperes álláspontját megalapozottnak találta abban, hogy a munkáltatói intézkedésnek egyértelmű célja a létszám csökkentése és az alperes szervezetét érintő átszervezés végrehajtása volt. A perben bizonyítottként fogadta el 1. sz. tanú tanúvallomásával alátámasztottan azt, hogy a kiválasztási szempontok között nem szerepelt a származás, a munkáltató csak azt vizsgálta, hogy az alperes céljainak, feladatai megvalósításának ki az, aki leginkább megfelel. Az alperes nem szüntette meg minden roma származású munkavállalója munkaviszonyát, többen továbbra is alkalmazásban maradtak. Tényként állapította meg azt is, hogy azok a műsorok, amelyekben a felperes közreműködött megszűntek, arra vonatkozóan pedig a felperes nem ajánlott fel bizonyítást, hogy az alperes által készített műsorok tartalmukban a korábbiakkal azonosak.

Osztotta a felperes álláspontját abban, hogy a roma származásúak elhelyezkedése a munkaerő piacon általában nehezített -különösen az ország keleti részében-, illetőleg az alacsonyabb végzettségűek és különösen a nők között. Megállapította, hogy a felperes nem tartozik ebbe a kategóriába, hiszen felsőfokú végzettséggel és nyelvtudással rendelkezik, tehát a helyzete nem hasonlítható össze az általános statisztikai adatokkal. Köztudomású tényként fogadta el, hogy a romák elhelyezkedése a munkaerő piacon nehezített, ezért azt vizsgálta, hogy ez a hátrány okozati összefüggésben áll-e az alperes magatartásával. A lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy az alperes magatartása nem irányult a felperes jogainak csorbítására, illetőleg hátrányos megkülönböztetésére, az alperesnek a csoportos létszámleépítés végrehajtásakor nem kellett azt vizsgálnia és mérlegelnie, hogy milyenek az érintett munkavállalók elhelyezkedései lehetőségei, ilyen szempontot a törvény nem ír elő.

Nem találta megalapozottnak a felperes nem vagyoni kártérítési igényét sem, amelyet az egészségéhez, jó hírnevéhez és munkához való jogának sérelme miatt terjesztett elő, ugyanis ezzel kapcsolatban a felperes nem terjesztett elő bizonyítási indítványt, ezért ezt az elsőfokú bíróság nem is vizsgálta.

A pervesztes felperest kötelezte az egy évi átlagkeresethez, mint perértékhez igazodó méltányosan megállapított perköltség alperes javára történő megfizetésére. Az eljárás illetékéről nem rendelkezett, illetőleg a pártfogó ügyvéd díjának viselésére vonatkozó döntését nem indokolta.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amellyel elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperes kereset szerinti marasztalását, valamint perköltség fizetésére kötelezését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Harmadlagosan kérte a terhére megállapított perköltség eltörlését, illetőleg, ha erre nincs lehetőség, akkor mérséklését. Fellebbezésében összefoglalóan megismételte és fenntartotta az elsőfokú eljárásban is kifejtett érveit. Változatlanul kérte a felmondás jogellenességének megállapítását azért, mert álláspontja szerint a munkáltató vele szemben közvetett diszkriminációt alkalmazott. Nem helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy 2011 nyarán megszűntek azok a műsorok, amelyekben a felperes dolgozott, illetőleg az sem helytálló megállapítás, hogy a felperest foglalkoztató szervezeti egységnél 4 fő munkavállalót érintett az átszervezés. Előadta, hogy a 4-ből 2 fő nyugdíjba ment, 1 fő pedig egyéb okokból került elküldésre. Nem vette figyelembe kellő súllyal az elsőfokú bíróság a felperes közvetlen felettese, 1. személy levelét sem, amellyel a döntéshozók figyelmébe ajánlotta a felperes addigi teljesítményét, és felhívta a figyelmüket arra, hogy a felmondással a felperes hátrányos helyzetbe kerül. Nem vette figyelembe azt sem, hogy a felperes próbált segítséget kérni az alperes vezetőségétől, illetőleg a szakszervezettől, azonban ez sem vezetett eredményre.