38/B/1992. AB határozat
a külföldiek ingatlanszerzéséről szóló 171/1991. (XII. 27.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok ügyében meghozta az alábbi
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a külföldiek ingatlanszerzéséről szóló 171/1991. (XII. 27.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására vonatkozó indítványokat, és az e rendelkezés megsemmisítésére irányuló kérelmeket elutasítja.
INDOKOLÁS
Az indítványozók az Alkotmány 57. § (5) bekezdése sérelmét látják a külföldiek ingatlanszerzéséről szóló 171/1991. (XII. 27.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdése rendelkezésében. Eszerint ui. "Az engedélyező hatóság határozata ellen nincs helye fellebbezésnek". A jogorvoslat kizárása pedig - az indítványozók szerint - alkotmányellenes.
Az alkotmányellenességet abban is látják, hogy e rendelkezés egyben az Alkotmány 70/A. §-ába is ütköző módon hátrányos megkülönböztetést jelent a külföldiek számára.
Az indítványok nem megalapozottak.
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy
"A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti."
Az Alkotmány a jogorvoslathoz való jogot az alkotmányos alapjogok között rögzíti.
Az Alkotmánybíróság ezen alapjogot érintően már más [5/1992. (I. 30.) AB hat.] AB határozatában is kifejtette álláspontját. Rámutatott arra, hogy az Alkotmány idézett rendelkezésének az a kitétele, amely szerint "mindenki a törvényekben meghatározottak szerint" gyakorolhatja jogorvoslati jogát, azt jelenti, hogy a jogorvoslatoknak többféle formája is lehet.
Majd megállapította, hogy "a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ... ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége." A 66/1991. (XII. 21.) AB határozatában arra is utalt az Alkotmánybíróság, hogy az államigazgatási (közigazgatási) határozatok bírósági eljárásban való felülvizsgálata a jogorvoslathoz fűződő alapjog alkotmányszerűségi követelményét kielégíti.
Minthogy az Alkotmánybíróság 32/1990. (XII. 22.) AB határozata nyomán a törvényhozás biztosította, hogy az államigazgatási határozat ellen a jogaiban sértett fél 1991. III. 31-étől bírósághoz fordulhasson azokban az esetekben, amikor az államigazgatási határozat ellen a fellebbezés a törvény szerint nem megengedett, a jogorvoslathoz való jog gyakorlása határozat bírói úton való megtámadása formájában biztosított.
Így, bár a külföldiek ingatlanszerzéséről hozott államigazgatási határozat ellen, államigazgatási úton a 171/1991. (XII. 27.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdése szerint fellebbezésnek helye nincs, de a sérelmes határozat bíróság előtt megtámadható. Erre figyelemmel az indítványokkal érintett rendelkezés alkotmányos alapjogot nem sért.
Az Alkotmány 70/A. §-ára történő hivatkozás alapján sem látta megalapozottnak az indítványt az Alkotmánybíróság. A kifejtettek alapján ugyanis annak eldöntése a jogalkotó mérlegelésére tartozik, hogy valamely konkrét ügyben miként juttatja érvényre a jogorvoslathoz való jogot: a sérelmezett határozat elleni fellebbezés, majd ennek eredménytelensége után a bírósági felülvizsgálat révén, avagy a fellebbezési jog kizárásával közvetlenül a bírósági felülvizsgálat lehetővé tételével. Kétségtelen, hogy a sérelmezett rendelkezés "címzettjei" - a jogi szabályozás tárgyköréből eredően - a külföldiek, s ez okból a fellebbezési jog kizárása is őket érinti. Az Alkotmánybíróság azonban rámutat: a fellebbezési jog kizárása - amit az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 64. §-a lehetővé tesz - más ügykategóriákban is ismeretes, olyan ügyekben, amelyekben mind bel-, mind külföldiek, illetőleg kifejezetten csak belföldiek lehetnek ügyfelek. Ekként tehát valamely ügycsoportban a fellebbezési jog kizárása nem a belföldiek vagy a külföldiek ellen irányuló diszkrimináció, mindössze a jogalkotó döntése abban, hogy az ügytípus jellegére tekintettel milyen módon jusson érvényre az ügyfeleknek az Alkotmányban biztosított jogorvoslati joga.
Minthogy az indítványokat az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak, elutasította azokat.
Budapest, 1992. június 16.
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró