BH 2006.11.362 Találmánybitorlás miatt a sértett akkor is indíthat keresetet annak megállapítására, hogy a szabadalom őt illette, ha időközben a szabadalmi oltalom lemondás folytán keletkezésére visszamenő hatállyal megszűnt - Ha a bejelentők a nemzetközi szabadalmi bejelentésüket Magyarországon tették, a sértett a magyar bíróság előtt kérheti a találmánybitorlásra alapított igénye alapján annak megállapítását, hogy a szabadalom őt illeti, azaz a nemzetközi szabadalmi bejelentés esetén a magyar bíróságnak a találmánybitorlási per elbírálására van joghatósága [1979. évi 13. tvr. 20. § és 62. §; Szt. 34. §].

A jogerős ítélet a felperesek keresetét, amelyben tartalma szerint - találmánybitorlás megállapítását és ebből eredő jogkövetkezmények alkalmazását kérték, elutasította.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az 1990-ben alakult I. r. felperes vérnyomásmérő készülékek fejlesztésével és gyártásával foglalkozik és 1996 júniusától kezdődően forgalmazza az ABPM típusú készüléket, amelyet a II. és III. r. felperesek fejlesztettek ki.

Az alperesek 1999. november 26-án a Magyar Szabadalmi Hivatalnál (MSZH) "Vérnyomásmérő berendezés" címmel szabadalmi bejelentést tettek. Az MSZH a bejelentésre szabadalmat adott. Az alperesek a találmányra, ugyancsak a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtva, nemzetközi szabadalmi bejelentést is tettek. Már a per során, 2003. május 5-én, az alperesek a magyar szabadalmi oltalomról a keletkezése napjáig visszaható hatállyal lemondtak és az MSZH ennek megfelelően a 2003. május 15-én kelt határozatával megállapította, hogy a végleges szabadalmi oltalom a szabadalmas lemondása következtében 1999. november 26. napján megszűnt és elrendelte a megszűnés bejegyzését a szabadalmi lajstromba.

A felperesek kereseti tényállításának lényegi tartalma szerint az alperesek a per tárgyát képező találmányt az általuk korábban kidolgozott megoldás jogosulatlan felhasználásával hozták létre és erre alapítottan tettek nemzeti és nemzetközi szabadalmi bejelentést. Ezért kérték a találmánybitorlás megállapítását és abból eredően egyéb jogkövetkezmények alkalmazását.

Az alperesek amellett, hogy a találmánybitorlást érdemben is vitatták, azt állították, hogy szabadalom hiányában a per oka fogyottá vált.

A jogerős ítélet a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. tv. (továbbiakban: Szt.) 34. §-ának az értelmezése útján, egybevetve azt a korábban hatályban volt, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (továbbiakban: régi Szt.) 25. §-ában foglalt rendelkezésekkel, arra a következtetésre jutott, hogy a találmánybitorlásra vonatkozó hatályos rendelkezés, lényegében a korábbi rendelkezésekkel egyezően, oly módon védi a feltaláló érdekeit, hogy biztosítja a sérelmet szenvedett számára a hatósági határozaton alapuló jogutódlást, az eredményes alanyváltozást. Miután a perbeli esetben a lemondás és a szabadalmi oltalom megszűnése miatt már sem szabadalom, sem szabadalmi bejelentés nincsen, a felperesek által kért jogkövetkezmény alkalmazására sincs mód. Egyéb jogcímen pedig a felperesek a találmánybitorlással kapcsolatban igényt nem érvényesítettek, illetve nem érvényesíthetnek.

A nemzetközi szabadalmi bejelentés miatt előterjesztett keresetre vonatkozóan az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az esetleg keletkező más nemzetbeli jogokra a magyar szerveknek nincs joghatósága. A másodfokú bíróság, ezzel egyetértve, arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetközi bejelentés tekintetében a feltaláló személyéről vagy abban bekövetkező változásokról az átvevő hivatal nemzeti joga alapján megállapítások nem tehetők, amelyet alátámaszt az 1980. évi 14. törvényerejű rendelettel kihirdetett Szabadalmi Együttműködési Szerződés (SZESZ), illetve annak a 34/2002. (XII. 25.) IM rendelettel kihirdetett Végrehajtási Szabályzata. Emellett kitért arra is, hogy a nemzetközi szabadalmi bejelentéssel kapcsolatos eljárás sorsa sem ismert.

A jogerős ítéletet, jogszabálysértésre hivatkozással, a felperesek támadták felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Jogi álláspontjuk szerint a magyar szabadalom esetében az Szt. 34. §-ának téves értelmezése eredményeként utasította el a keresetet a jogerős ítélet, míg a nemzetközi szabadalmi bejelentés tekintetében állították, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (továbbiakban: Nmtvr.) 20. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon állapították meg az eljárt bíróságok a joghatóság hiányát.

Az alperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték. Állították, hogy az Szt. 34. §-át a jogerős ítélet nem sérti, mert a keletkezésére visszamenő hatállyal megszűnt szabadalom esetén a találmánybitorlás miatt igényt már nem lehet érvényesíteni. Emellett azt is állították, hogy érdemben sem alapos a felperesek keresete. A nemzetközi szabadalmi bejelentés tekintetében pedig arra hivatkoztak, hogy a Nmtvr. 62/C. §-ának f) pontja értelmében kizárt a magyar bíróság joghatósága.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a magyar szabadalom tekintetében a találmánybitorlásra alapított igény elbírálására az Szt. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Szt. 34. §-a szerint, ha a szabadalmi bejelentésnek vagy a szabadalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából vették át, a sértett vagy jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a szabadalom egészben vagy részben őt illeti meg, valamint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

A régi Szt. 25. §-ához képest tehát az Szt. 34. §-a a sértett jogait nem a szabadalmi bejelentés, illetve a szabadalom átruházására való igénnyel, hanem egy közvetlen jogalakítást eredményező, megállapítási igénnyel ismeri el. A találmánybitorlás miatti igény érvényesítésére az Szt. 34. §-a időbeli korlátot nem állít fel. A találmánybitorlásra alapított kereset előterjesztésének ezért - egyebek mellett - csak az a feltétele, hogy az alperesek részéről a szabadalmi bejelentés megtörténjen. Ezt követően az már nem is érdemi feltétel, hogy a bejelentés alapján a bejelentő szabadalmi oltalmat nyerjen a találmányra, mert a találmánybitorlás jogkövetkezményeként a szabadalomhoz való jog megállapítására - az eljárás alatt - a szabadalom megadását megelőzően is lehetőség van. Ebből következően az sem érdemi feltétel, hogy a kereset előterjesztésekor a korábban megadott szabadalmi oltalom még fennálljon. Abban az esetben tehát, ha a szabadalmi oltalom az Szt. 39. § a), b) vagy c) pontja alapján, utóbbi esetben akár keletkezésére visszaható hatállyal is megszűnik, a sértett vagy jogutódja nincs elzárva attól, hogy a kérdéses szabadalomhoz fűződő jogai megállapítását kérje. Ezt egyéb jogai megóvása és azok érvényesíthetősége érdekében (is) biztosítja a törvény.

Az eljárt bíróságok alapvetően azért utasították el a felpereseknek a találmánybitorlásra alapított keresetét, mert a szabadalom megszűnését követően, az elsőfokú bíróság megállapítása szerint már nincs miből "részeltetni" a felpereseket, míg a másodfokú bíróság szerint a szabadalom igénylése vonatkozásában az "eredményes alanyváltozás" nem érhető el, azaz a szabadalom "átruházása" már nem lehetséges. Az előzőekben kifejtettek szerint azonban az Szt. 34. §-a alapján a jogosult nem a szabadalom átruházását, hanem a (jelenlegi, jövőbeli, illetve a múltbeli) szabadalomra való joga megállapítását kérheti. Ez a jog tehát egy megszűnt szabadalom kapcsán sem enyészik el.