2/2000. Polgári jogegységi határozat
az egyszerűsített felszámolásban a hitelezők által teljesített befizetések, továbbá az adósnak a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonából a felszámolót megillető díj kiegyenlítéséről
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma gazdasági szakágának vezetője által kezdeményezett jogegységi eljárásban meghozta a következő
jogegységi határozatot:
Egyszerűsített felszámolás esetében, amennyiben a hitelezők befizetéseiből, továbbá az adósnak a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonából a felszámolót megillető díj nem vagy csak részben egyenlíthető ki, a díj kifizetése, illetve a különbözet kiegészítése a díjkiegészítési számla terhére nem rendelhető el.
A felszámolónak a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi IL. törvény 59. §-ának (1) bekezdése szerinti díja az általános forgalmi adót tartalmazza.
INDOKOLÁS
I.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma gazdasági szakágának vezetője jogegységi eljárást kezdeményezett a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján.
Az indítvány szerint a bíróságok gyakorlatában ellentétes álláspontok alakultak ki abban a kérdésben, hogy ha az egyszerűsített felszámolásban a hitelezők által teljesített befizetések, továbbá az adósnak a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonából a felszámolót megillető díj kiegyenlítésére kellő fedezetet nem biztosítanak, a különbözet pótolható-e a díjkiegészítési számláról, avagy ezzel az igénnyel csak azok a felszámolók élhetnek, akik a felszámolási eljárást az általános - vagyis nem a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 63/A. §-a szerinti egyszerűsített felszámolásra vonatkozó - szabályok szerint folytatták le.
Ugyancsak ellentétes a bíróságok gyakorlata abban a kérdésben is, hogy a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdésében felsorolt, a felszámoló díját tartalmazó összegek magukban foglalják-e az általános forgalmi adót, vagy a jogszabályi keretek között megállapítható díjon felül külön kell rendelkezni az általános forgalmi adó tekintetében.
II.
A Bsz. 30. §-ának (1) bekezdése alapján öt tagból álló jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője felszólalásában a következőket fejtette ki.
A Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése szabályozza a felszámolót megillető díj összegét, ennek során rendelkezik arról is, hogy az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámoló díja 300 000 Ft. A Cstv. 59. §-ának (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy amennyiben a hitelezők befizetéseiből a felszámolót megillető díj csak részben egyenlíthető ki, a bíróság a díjkiegészítési számla terhére intézkedik a különbözetnek a felszámoló részére való átutalása iránt. Ez a bekezdés külön nem rendelkezik a Cstv. 63/A. §-ában megjelölt egyszerűsített felszámolás keretében eljáró felszámoló díjáról.
A Cstv. 46. §-ának (7) bekezdésében és 59. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések célja lényegét tekintve az volt, hogy a felszámolók részére díjkifizetésük biztosítékául szolgáló közös kockázatviselő alapot hozzon létre. A díjkiegészítési számla céljával lenne ellentétes, ha a felszámoló nem jutna hozzá a törvényben megállapított őt megillető díjhoz.
Ha tehát az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámolót megillető díj csak részben egyenlíthető ki, a bíróságnak intézkedni kell a különbözetnek a felszámoló részére való átutalása iránt.
A legfőbb ügyész képviselőjének a felszámolási díj általános forgalmi adó tartalmával kapcsolatban álláspontja az alábbi volt.
Ha a jogszabályban meghatározott díjnál nem történik kifejezett utalás arra, hogy általános forgalmi adót tartalmaz-e vagy nem, a díjat úgy kell tekinteni, hogy az tartalmazza az adófizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges fedezetet. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áftv.) 3. §-ának a) pontja alapján a felszámolói tevékenység adóköteles szolgáltatásnyújtás, így a díj az általános forgalmi adót tartalmazza.
III.
A Cstv. 46. §-ának (7) bekezdése szerint a felszámoló a Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének f) pontjában írt 40 napos törvényi határidőben, valamint az ezen határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásba vétel feltétele, hogy - az ugyancsak a 46. § (7) bekezdésében írt kivételektől eltekintve - a hitelező a követelése 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100 000 Ft-ot - a bíróság gazdasági hivatala által kezelt elkülönített számlára - befizesse, és ezt a felszámolónak igazolja.
A Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése szabályozza a felszámoló díjának összegét, mely alapvetően a felszámolás során az eladott vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések együttes összegének 5%-a, de legalább 100 000 Ft. Az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén az árbevétel 2%-a vehető díjként figyelembe. Az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámoló díja határozott összegben, 300 000 Ft-ban került meghatározásra.
A Cstv. 59. §-ának (2) bekezdése rendezi az ún. díjkiegészítési számlára történő átutalásokat, ezt a számlát kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala vezeti. A Cstv. 59. §-ának (2) és (3) bekezdése ezt követő rendelkezéseiben a díjkiegészítési számla képzésének és a terhére történő kifizetéseknek a szabályait tartalmazza. A díjkiegészítési számla bevétele, ha a felszámolónak ténylegesen kifizethető díj a 4%-ot meghaladja, a díj 4%-ot meghaladó része, feltéve, hogy a díj összege a 100 000 Ft-ot meghaladja. Ha a díj a 100 000 Ft-ot meghaladja, de a 125 000 Ft-ot nem éri el, abban az esetben csak a 100 000 Ft feletti összeget kell befizetni a díjkiegészítési számlára. Az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén az 1% feletti rész esik befizetési kötelezettség alá.
A Cstv. 59. §-ának (2) bekezdéséből egyértelműen következik, hogy a díjkiegészítési számla képzése azoknak a felszámolóknak a díjából történik, akik az adós felszámolását az általános szabályok szerint folytatják le. A Cstv. 59. §-ának (2) bekezdése ugyanis nem tartalmaz rendelkezést az egyszerűsített felszámolás során eljárt felszámolókat egy összegben megillető díjból a díjkiegészítési számla javára történő befizetésről.
A Cstv. 59. §-ának (3) bekezdése a (2) bekezdéssel összhangban rendelkezik az 59. § (1) bekezdés szerint kiszámított díj hiányzó részének kiegészítése felől, és nem tartalmaz utalást az egyszerűsített felszámolási eljárásban közreműködő felszámoló 300 000 Ft-ot el nem érő díjának kiegészítése tekintetében.
A Cstv. 60. §-ának (4) bekezdése értelmében a felszámolónak az 59. § (1) bekezdés szerint megállapított díját elsősorban a gazdasági hivatal által kezelt elkülönített számlán rendelkezésre álló összegből kell megfizetni. Ha az adós hitelezőinek befizetése kevesebb, mint a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítható díj, a felszámoló a különbözetet felszámolási költségként [57. § (2) bekezdés g) pont] érvényesítheti.
A Cstv. 60. §-ának (5) bekezdése a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdésére nem utal vissza, és nem tartalmaz szabályokat az egyszerűsített felszámolási eljárásban részt vevő felszámoló díjáról sem.
A fenti törvényi szabályokból egyértelműen adódik az a következtetés, hogy mivel a díjkiegészítési számla kizárólag az általános szabályok szerint lefolytatott felszámolási eljárásban eljáró felszámolók díjának egy részéből lett létrehozva, a díjkiegészítési számla terhére is csak ezen felszámolási eljárás alapján és csakis ezen felszámolók javára lehet kifizetéseket teljesíteni.
IV.
Az Áftv. 3. §-ának a) pontja értelmében általános forgalmi adót kell fizetni az adóalany által belföldön nyújtott szolgáltatásnyújtás után. Az Áftv. 8. §-ának (5) bekezdése kimondja, hogy e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a szolgáltatásnyújtás szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, hatósági határozat vagy árverés útján történik. A felszámolói tevékenység tehát adóköteles szolgáltatásnyújtás, így konkrét jogszabályi rendelkezés hiányában az adható teljes díj az általános forgalmi adót is tartalmazza. Az adófizetési kötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a díjat milyen forrásból egyenlítik ki. Ezért, ha egy jogszabályban meghatározott - adott esetben a felszámolót a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése alapján megillető - díjnál nem történik kifejezett utalás arra, hogy az általános forgalmi adót tartalmaz-e vagy sem, a díjat úgy kell tekinteni, mint amely már tartalmazza az adófizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges fedezetet.
A fenti jogértelmezést követi az általánosan kialakult bírói, valamint adóhatósági gyakorlat is.
A jogegységi tanács ezért a Bszi. 27. §-ában, 29. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és a 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján a rendelkező rész szerint határozott.
Budapest, 2000. május 9.
Dr. Horeczky Károly s. k.,
a tanács elnöke
Dr. Haitsch Gyula s. k.,
bíró
Dr. Bodor Mária s. k.,
előadó bíró
Dr. Berkesné dr. Dancs Mária s. k.,
bíró
Dr. Murányi Katalin s. k.,
bíró
Magyar Közlöny 2000/72 (VII. 7.)