EH 1999.137 A választott szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem kiterjed a munkavállalónak - a munkáltató által kezdeményezett - más munkahelyre való beosztására is. A szakszervezeti hozzájárulásnak a konkrét intézkedéssel való egyetértést kell tartalmaznia, más ügyben tett, illetve általános nyilatkozat nem vehető figyelembe [Mt. 28. §].
A felperes a keresetével a más munkára történt beosztását, a munkaviszonyának az alperes rendkívüli felmondásával történt megszüntetése jogellenességének megállapítását és - visszahelyezése nélkül - az erre megállapított jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest elmaradt munkabér, szabadságmegváltás, végkielégítés és a végkielégítésnek megfelelő kétszeres összeg megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes - aki 1976. november 15-étől állt reklámvezetőként munkaviszonyban az alperessel - 1992 óta választott szakszervezeti tisztségviselő, 1996. január 17-étől szeptember 16-áig az alperesnél működő üzemi tanács, továbbá a munkavédelmi bizottság tagja volt. Az alperes az 1997. május 7-én kelt és 10-én kézbesített intézkedésével a felperest május 9-étől július 6-áig más - kertész munkakörbe osztotta be. A felperes ez ellen az intézkedés ellen május 10-én egyeztetést kezdeményezett. Evégett május 13-án megjelent az alperesnél, azonban az egyeztetésre akkor az alperes elfoglaltsága miatt nem került sor. Az alperes május 16-án értesítette a felperest, hogy az egyeztetést május 20. napjára tűzte ki. Ekkor közölték vele, hogy az új beosztásában a főnöke a fenntartási üzemvezető, nála jelentkezzen. Közben az alperes a május 16-án kelt és május 20-án kézbesített intézkedésével a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette, minthogy május 13-ától igazolatlanul távol maradt a munkahelyétől és a felperes ellen büntetőeljárás indult. Ilyen előzmények után a június 13-ai eredménytelen egyeztetést követően terjesztette elő a keresetlevelét 1997. június 30-án.
A felperes nyilatkozata alapján megállapította, hogy az alperes első intézkedése nem jelölte meg a közvetlen felettest, akinél jelentkeznie kellett. Ezt vele csak a május 20-ai egyeztetésen közölték. Az egyeztetést követően nyomban jelentkezett a kijelölt felettesénél, aki azonban a rendkívüli felmondás miatt már nem állította munkába. Az alperes ezzel az intézkedéssel kapcsolatban nem teljesítette a kollektív szerződésben előírt hét nappal előzetesen történő értesítési, a rendkívüli felmondással összefüggésben pedig a felsőbb szakszervezeti szerv, az üzemi tanács és a munkavédelmi bizottság előzetes tájékoztatására szóló kötelezettségét.
E tényállásból kitűnő jogszabálysértések miatt minősítette a más munkára történt beosztást és a rendkívüli felmondást jogellenesnek, és emiatt alkalmazta az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezményeket. A munkaügyi bíróság a felmentési időre járó átlagkeresetre irányuló keresetet azzal az indokolással utasította e1, hogy az kétszeres kifizetés lenne.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével annyiban változtatta meg a munkaügyi bíróság ítéletét, hogy az alperest az elmaradt munkabér után 1997. november 1-jétől kamatfizetésre kötelezte, egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének helytálló indokai alapján hozta meg a helybenhagyó rendelkezését.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati, a felperes pedig csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az üzemi tanács a felperestől 1996. szeptember 19-én, a munkavédelmi bizottság 1996. november 7-én megvonta a bizalmát. Ezért a felperes ezt követően csak a szakszervezeti feladatokat látta el, ami a munkaidejének csak kis részét vette igénybe. Az alperes már a felperes teljes tisztségviselői munkaidő-kedvezménnyel eltöltött ideje alatt megszüntette a reklámvezető munkakört. Ennek folytán kellett őt 1997-ben a szakképzettségének megfelelő más munkakörbe beosztani. A felperes e munkakörben 1997. május 13-ától 16-áig nem vette fel a munkát és rendelkezésre sem állt, holott írásbeli közlés nélkül is tudnia kellett, kinél kell jelentkeznie. Ezért a közölt rendkívüli felmondás jogszerű volt s azt jogszabálysértéssel minősítette jogellenesnek a jogerős ítélet. Hivatkozott arra is, hogy az intézkedésről 1997. május 16-án értesítette a felsőbb szakszervezetet, amely értesítést a címzett aznap kézhez vette, s arra észrevételt nem tett. Felhozta azt is, hogy mind az üzemi tanács, mind pedig a munkavédelmi bizottság már korábban egyetértett a munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésével. Mindezek alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt munkaügyi bíróságnak új eljárásra utasítását kérte.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítására és az alperesnek felmentési járandóság és annak kamatai megfizetésének kötelezésére irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a rendkívüli felmondást arra alapította, hogy a felperes 1997. május 13-ától 16-áig megszegte a munkavégzési kötelezettségét, mert igazolatlanul távol maradt az 1997. május 10-én közölt intézkedéssel kijelölt ideiglenes munkahelyétől. Az irányadó tényállás szerint figyelembe véve az alperes által előadottakat is - a felperest a választott szakszervezeti tisztségviselőnek járó munkajogi védelem megillette e tisztsége, továbbá az üzemi tanácsi és munkavédelmi bizottsági tagsága alapján. Ez a védelem kiterjed az ilyen munkavállalónak a munkáltató által kezdeményezett más munkahelyre történő beosztására is [Mt. 28. §-ának (1) bekezdése]. A védelemnél fogva az intézkedéshez a szakszervezet, az üzemi tanács és a munkavédelmi bizottság egyetértése volt szükséges.
Az alperes sem állította, hogy a más munkára való beosztással a szakszervezet egyetértett volna. Az üzemi tanács és a munkavédelmi bizottság jogkörével kapcsolatban pedig az arra történt hivatkozása, hogy korábban a felperes munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésével egyetértettek, súlytalan. Az egyetértésnek ugyanis a konkrét intézkedéshez kell történnie, előzetesen más ügyben tett, illetve általános nyilatkozat nem vehető figyelembe (LB M. törv. II. 10. 497/1991.).
Ezek szerint az alperes más munkára beosztást előíró utasítása jogszabályba ütközött. Ezért annak végre nem hajtása nem állapít meg minősített kötelezettségszegést. Ennek hiányában pedig a rendkívüli felmondás jogellenes. Erre tekintettel a felülvizsgálati kérelem alaptalannak bizonyult.
A csatlakozó felülvizsgálati kérelem alapján meg kellett állapítani, hogy a jogerős ítélet az Mt. 100. §-a (5) bekezdésének megsértésével mellőzte az elmaradt munkabéren felül a felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére való kötelezést. Ezért felmentési járandóság és annak kamatai is megilletik a felperest.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felperes keresetét elutasító rendelkezését helybenhagyó részét hatályon kívül helyezte, e körben a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest felmentési járandóság és annak kamatai megfizetésére kötelezte, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta (Pp. 275/A. §). (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 990/1998/4. sz.)