62010CJ0527[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2012. július 5. ERSTE Bank Hungary Nyrt. kontra Magyar Állam és társai. A Legfelsőbb Bíróság (Magyarország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Fizetésképtelenségi eljárás - 1346/2000/EK rendelet - Az 5. cikk (1) bekezdése - Időbeli hatály - Olyan államban indított dologi jogi kereset, amely az Európai Uniónak nem tagja - Az adós ellen más tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás - Az Európai Unió tagjává vált előbbi állam - Alkalmazhatóság. C-527/10. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2012. július 5. ( *1 )

"Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Fizetésképtelenségi eljárás - 1346/2000/EK rendelet - Az 5. cikk (1) bekezdése - Időbeli hatály - Olyan államban indított dologi jogi kereset, amely az Európai Uniónak nem tagja - Az adós ellen más tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás - Az Európai Unió tagjává vált előbbi állam - Alkalmazhatóság"

A C-527/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Legfelsőbb Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2010. november 15-én érkezett, 2010. október 26-i határozatával terjesztett elő az előtte

az ERSTE Bank Hungary Nyrt.

és

a Magyar Állam,

a BCL Trading GmbH,

az ERSTE Befektetési Zrt.

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök (előadó), M. Ilešič, E. Levits, J.-J. Kasel és M. Berger bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. október 27-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az ERSTE Bank Hungary Nyrt. képviseletében Éless T. és Molnár L. ügyvédek,

- a Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda képviseletében Bojkó D. ügyvéd,

- a Komerční Banka as képviseletében Lakatos P., Sólyom I., Ungár A., Köves P. és Fazakas B. ügyvédek,

- a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Szíjártó K. és Veres K., meghatalmazotti minőségben,

- a spanyol kormány képviseletében S. Centeno Huerta, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében Sipos A. és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2012. január 26-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 191. o., a továbbiakban: rendelet) 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a BCL Trading GmbH (a továbbiakban: BCL Trading), az osztrák jog hatálya alá tartozó társaság ellen indított fizetésképtelenségi eljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003. L 236., 33. o.; a továbbiakban: csatlakozási okmány) 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények, valamint az Európai Központi Bank által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és az említett szerződésekben, illetve az ebben az okmányban megállapított feltételekkel alkalmazandók ezekben az államokban."

4 A rendelet (6), (11) és (23)-(25) preambulumbekezdésének szövege a következő: [...] [...]

"(6) Az arányosság elvének megfelelően ennek a rendeletnek a fizetésképtelenségi eljárás megindítása tekintetében irányadó joghatósági rendelkezésekre kell korlátozódnia, valamint olyan határozatokra, amelyeket közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárás alapján hoznak, és amelyek szorosan kapcsolódnak az ilyen eljáráshoz. Ezenkívül e rendeletnek rendelkezéseket kell tartalmaznia e határozatok és az alkalmazandó jogszabályok elismerésére vonatkozóan, amelyek szintén megfelelnek ennek az alapelvnek.

(11) Ez a rendelet elismeri azt a tényt, hogy a jelentősen eltérő anyagi jogszabályok következtében nem célszerű egységesen, az egész Közösségre kiterjedő, egyetemes hatályú fizetésképtelenségi eljárásokat bevezetni. Az eljárás megindításának helye szerinti állam jogszabályainak kivétel nélküli alkalmazása ilyen háttér nélkül gyakran nehézségekhez vezethet. Ez vonatkozik például a Közösségben hatályban lévő, biztosítékokról szóló jogszabályokra is, amelyek jelentősen eltérnek egymástól. [...] E rendeletnek mindezeket két különböző módon kell figyelembe vennie. Egyrészt rendelkezést kell hoznia az alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatos különös szabályokra a különösen jelentős jogok és jogviszonyok tekintetében (pl. dologi jogok és munkaszerződések). Másrészt az egyetemes hatályú fizetésképtelenségi főeljárások mellett engedélyeznie kellene az olyan nemzeti eljárásokat is, amelyek csak az eljárás megindításának helye szerinti államban lévő vagyontárgyakra terjednek ki.

(23) A hatálya alá tartozó ügyeknél a rendeletnek rögzítenie kell a jogszabályok kollizíójára vonatkozó egységes szabályokat, amelyek alkalmazási területükön a nemzetközi magánjog nemzeti szabályainak helyébe lépnek. Egyéb rendelkezés hiányában az eljárást megindító tagállam jogát kell alkalmazni (lex concursus). Ennek, a jogszabályok kollíziójára vonatkozó szabálynak mind a főeljárásokra, mind a helyi eljárásokra érvényesülnie kell; a lex concursus határozza meg a fizetésképtelenségi eljárások minden - mind anyagi, mind eljárási - hatását az érintett személyekre és jogviszonyokra. Ez szabályozza a fizetésképtelenségi eljárások összes megindítási, lefolytatási és befejezési feltételét.

(24) A fizetésképtelenségi eljárás automatikus elismerése, amelyre általában az eljárást megindító állam jogszabályai alkalmazandók, összeütközésbe kerülhet azokkal a szabályokkal, amelyek alapján az ügyleteket bonyolítják más tagállamokban. A jogos elvárások védelme és az eljárást megindító tagállamtól eltérő más tagállamokban folyó ügyletek biztonsága érdekében rendelkezéseket kell hozni számos, az általános szabály alóli való kivételre.

(25) A dologi jogok esetében különösen szükség van az eljárást megindító állam jogszabályaitól eltérő külön kapcsoló szabályra, mivel ezeknek a jogoknak komoly jelentőségük van a hitelnyújtásnál. Egy ilyen dologi jog alapját, érvényességét és hatályát ezért általában a lex situs szerint kell meghatározni, és nem befolyásolhatja a fizetésképtelenségi eljárás megindítása. A dologi jog jogosultjának ezért továbbra is érvényre kell juttatnia a biztosíték tárgyának elkülönítési jogát. Ha a vagyontárgyak egy tagállam lex situsa szerint a dologi jog alá tartoznak, de a főeljárást egy másik tagállamban folytatják, a főeljárás felszámolójának másodlagos eljárást kell tudnia kérelmezni annál a hatáskörrel rendelkező bíróságnál, ahol a dologi jogok fellelhetőek, ha az adós telephelye ott van. Ha nem indítanak másodlagos eljárást, a dologi joggal érintett vagyontárgyak értékesítéséből keletkező többletet a főeljárás felszámolója számára kell kifizetni."

5 A rendelet nemzetközi joghatóságra vonatkozó 3. cikke így rendelkezik:

"(1) A tagállamok bíróságainak azon a területen, ahol az adós fő érdekeltségei találhatók [helyesen: az adós fő érdekeltségeinek központja található] hatáskörrel [helyesen: joghatósággal] kell rendelkezniük a fizetésképtelenségi eljárás megindítására. Társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell a fő érdekeltségek központjának tekinteni.

(2) Ha az adós fő érdekeltségeinek központja egy tagállam területén helyezkedik el, egy másik tagállam bírósága csak akkor rendelkezik hatáskörrel [helyesen: joghatósággal] az adós elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítására, ha az adós telephellyel rendelkezik a másik tagállam területén belül is. Ennek az eljárásnak a hatásai az adós utóbbi tagállam területén található vagyontárgyaira korlátozódnak.

(3) Ha a fizetésképtelenségi eljárást az (1) bekezdés szerint indították, a (2) bekezdés szerint indított minden további eljárás másodlagos eljárás. Ezeknek az utóbbi eljárásoknak felszámolási eljárásoknak kell lenniük.

[...]"

6 A rendeletnek az alkalmazandó jogra vonatkozó 4. cikke így rendelkezik: "(1) Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, a fizetésképtelenségi eljárásra és hatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az ilyen eljárást megindítják, a továbbiakban az »eljárást megindító állam«. (2) Az eljárást megindító állam jogszabályai határozzák meg az ilyen eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének feltételeit. Különösen meg kell határozni: [...] [...] [...]"

b) a vagyontárgyakat, amelyek a vagyon részét képezik, és az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően megszerzett vagy rá átruházott vagyontárgyak kezelését;

f) a fizetésképtelenségi eljárásnak az egyéni hitelezők által indított eljárásokra gyakorolt hatásait, a folyamatban lévő peres eljárások kivételével;

g) az adós vagyonával szemben támasztott követeléseket és a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően keletkező követelések kezelését;

h) a követelések bejelentésének, igazolásának és elfogadásának szabályait;

i) a vagyon értékesítéséből származó bevétel elosztásának szabályait, a követelések és a hitelezők jogosultságának rangsorolását, akik egy dologi jog vagy egy beszámítás révén a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően részleges kielégítést nyertek;

7 A harmadik személyek dologi jogaival kapcsolatban a rendelet 5. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

"A fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincs hatással a hitelezők vagy harmadik személyek dologi jogaira az adóshoz tartozó olyan materiális és immateriális, ingó és ingatlan vagyontárgyak - legyen akár olyan meghatározott, vagy meghatározatlan vagyontárgyak összessége, amelyek összetétele időről időre változik - tekintetében, amely az eljárás megindításának időpontjában egy másik tagállam területén belül található."

8 A fizetésképtelenségi eljárás elismerését illetően a rendelet 16. cikke így rendelkezik:

"(1) A 3. cikk alapján hatáskörrel [helyesen: joghatósággal] rendelkező tagállam bírósága által hozott fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatokat az összes többi tagállam attól kezdve ismeri el, amikor az hatályossá válik az eljárást megindító államban.

Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az adós ellen perképessége hiánya miatt nem tudják megindítani a fizetésképtelenségi eljárást más tagállamokban.

(2) A 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárás elismerése nem zárja ki, hogy egy másik tagállam bírósága a 3. cikk (2) bekezdésében említett eljárást indítson. Az utóbbi eljárás a III. fejezet értelmében másodlagos fizetésképtelenségi eljárás."

9 A rendeletnek a fizetésképtelenségi eljárás elismerésének hatásairól szóló 17. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

"A 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást megindító határozat, minden további alaki követelmény nélkül, bármely más tagállamban ugyanazzal a joghatással rendelkezik, mint az eljárást megindító állam jogszabályai szerint és a 3. cikk (2) bekezdésében említett eljárás megindításáig a másik tagállamban is, kivéve, ha ez a rendelet másként rendelkezik."

10 A rendelet 43. cikke - amely e rendelet időbeli hatályát szabályozza - így rendelkezik:

"E rendelet rendelkezéseit csak a rendelet hatálybalépését követően megindított fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni. A rendelet hatálybalépése előtt az adós által megtett cselekményeket a továbbiakban is azok a jogszabályok szabályozzák, amelyeket megtételük idején kellett alkalmazni ezekre a cselekményekre."

11 Végül a rendelet 47. cikke így rendelkezik:

"Ez a rendelet 2002. május 31-én lép hatályba."

A magyar jog

12 Az óvadékra vonatkozó, az alapügy tényállása megvalósulásának időpontjában hatályos szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 270. és 271. §-a tartalmazza.

13 E törvény 270. §-a így rendelkezik:

"(1) Ha valamely kötelezettség biztosítására óvadékot nyújtanak, a jogosult a szerződés nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén követelését az óvadékösszegből közvetlenül kielégítheti.

(2) Óvadékul pénz, takarékbetétkönyv vagy értékpapír szolgálhat. Ha az óvadék tárgya más dolog, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.

(3) Bírósági úton nem érvényesíthető követelés óvadékkal biztosítása semmis. Ezt a szabályt az elévült követelés biztosítására nyújtott óvadékra nem lehet alkalmazni.

(4) A követelés elévülése az azt biztosító óvadékból való kielégítést nem akadályozza."

14 E törvény 271. §-a így rendelkezik:

"(1) Az óvadékot csak a kielégítés céljára szabad felhasználni; az ezzel ellentétes megállapodás semmis.

(2) Az óvadék visszajár, ha az alapul szolgáló szerződés megszűnt, illetőleg a szavatossági vagy jótállási idő eltelt anélkül, hogy az óvadékból való kielégítésre jogalap volna."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

15 A jelen ügy alapját az egyfelől az ERSTE Bank Hungary Nyrt. (a továbbiakban: ERSTE Bank), másfelől pedig a Magyar Állam, valamint a BCL Trading és az ERSTE Befektetési Zrt. közötti jogvita képezi.

16 1998. május 8-án a Posta Takarékpénztár Rt. (a továbbiakban: Postabank) akkreditívet nyitott a BCL Trading javára.

17 Ezt követően a BCL Trading e követelést különböző bankokra engedményezte. Mivel a Postabank megtagadta, hogy az e követeléseknek megfelelő összeget kifizesse az említett bankoknak, e bankok keresetet indítottak az engedményezett követelés megfizetése iránt.

18 2003. július 9-én a BCL Trading a tulajdonában lévő Postabank-részvényeket biztosítékul adta arra az esetre, ha az akkreditív alapján fizetést kellene teljesíteni, vagyis a Postabank köteles lenne megfizetni a megfelelő összegeket. Az említett részvények így óvadék tárgyát képezték.

19 A bécsi (Ausztria) székhelyű BCL Trading ellen 2003. december 5-én fizetésképtelenségi eljárás indult, amelyet 2004. február 5-én tettek közzé.

20 A BCL Trading tulajdonában lévő, óvadékul szolgáló Postabank-részvényeket illetően a Legfelsőbb Bíróság 2005. december 6-án kötelezte a Magyar Államot e részvények megvásárlására, azzal az indokkal, hogy a Magyar Állam meghatározó befolyással rendelkezett a Postabankban, ami - a magyar jog szerint - kötelezettséget keletkeztetett vele szemben arra, hogy megszerezze a Postabank kisrészvényesek által eladásra kínált részvényeit. Az e részítéletben foglaltak teljesítéseként a Magyar Állam a Legfelsőbb Bíróság által meghatározott összeg ellenében megvásárolta e részvényeket, és az ezen, korábban dematerializált részvények helyébe lépő pénzösszeget pedig bírósági letétbe helyezte.

21 2006. január 27-én a budapesti (Magyarország) székhelyű ERSTE Bank a Postabank jogutódjaként keresetet indított a Fővárosi Bíróságon az alapügy alperesei ellen annak megállapítása iránt, hogy a bírósági letétbe helyezett összegen óvadéki joga áll fenn.

22 Mialatt e kereset elbírálása folyamatban volt, az ERSTE Bank 2007. január 8-án Magyarországon a BCL Trading elleni másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítását is kérte arra hivatkozva, hogy a BCL Trading Magyarországon telephellyel rendelkezik, Ausztriában pedig már megindították ellene a fizetésképtelenségi eljárást. A Legfelsőbb Bíróság ugyan alkalmazhatónak ítélte a rendeletet, e kérelmet azonban elutasította azzal az indokolással, hogy a kérelmező nem tudta igazolni, mint azt pedig e rendelet 3. cikkének (2) bekezdése megköveteli, hogy az adós Magyarországon telephellyel rendelkezik.

23 A Fővárosi Bíróság 2009. január 7-én megállapította, hogy mivel a BCL Trading ellen Ausztriában már fizetésképtelenségi eljárás indult, az osztrák csődtörvény minősül a fizetésképtelenségi eljárásra és annak joghatásaira irányadó jognak. Márpedig, mivel e törvény kizárja a csődvagyonnal kapcsolatban a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet elleni keresetindítás lehetőségét, a BCL Trading ellen nem lehetett keresetet indítani, mert felszámolás alatt állt. E körülmények között a Fővárosi Bíróság végzésével megszüntette a pert.

24 Az ERSTE Bank által e határozat ellen benyújtott fellebbezés folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2010. február 4-én, a rendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján helybenhagyta a Fővárosi Bíróság elsőfokú végzését. Emlékeztetett arra is, hogy az osztrák jogszabályok alapján kell eldönteni, hogy az ERSTE Bank érvényesítheti-e az óvadék megállapítása iránti igényét.

25 Ezért az ERSTE Bank felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bíróságnál, melyben elsődlegesen a jogerős permegszüntető végzés hatályon kívül helyezését, valamint az elsőfokú bíróság arra való utasítását kérte, hogy újból vizsgálja meg a BCL Trading elleni másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelmet. Az ERSTE Bank ezenkívül kifejtette, hogy a rendelet a jelen esetben nem alkalmazható, mivel a BCL Trading elleni fizetésképtelenségi eljárás megindításáról szóló határozatot Ausztriában a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozása előtt hozták, amiből az következik, hogy ugyanezen rendelet alapján az említett társaságot Magyarországon nem lehet felszámolás alatt állónak tekinteni.

26 Mivel a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogvita elbírálása a rendeletben foglalt rendelkezések értelmezésétől függ, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"A [...] [rendelet] 5. cikkének (1) bekezdése irányadó-e egy olyan, a dologi jog (óvadék) fennállásával kapcsolatos polgári peres jogvitára, amikor az óvadékul szolgáló értékpapír, majd a helyébe lépő pénz fekvése szerinti ország a más tagállamban folyó fizetésképtelenségi eljárás megindulásakor még nem, de a keresetlevél benyújtásakor már az Európai Unió tagállama volt?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

27 Kérdésével a Legfelsőbb Bíróság lényegében azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy a rendelet 5. cikkének (1) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy az alkalmazandó a dologi jog - a jelen esetben óvadék - fennállásával kapcsolatos olyan polgári peres jogvitában, amelyben az e jog tárgyát képező dolgok - mint például a bírósági letétbe helyezett pénz - olyan államban találhatók, amely a fizetésképtelenségi eljárás valamely tagállamban történő megindításának időpontjában még nem volt az Unió tagállama, az említett polgári pert megindító kereset benyújtásának időpontjára viszont azzá vált.

28 E kérdés megválaszolása előtt el kell oszlatni azokat a kétségeket, amelyeket a jelen eljárás egyes résztvevői azzal kapcsolatban fogalmaztak meg, hogy az alapügy tárgyát képezőkhöz hasonló körülmények között az időbeli hatály szempontjából maga a rendelet alkalmazható-e.

29 Ezzel kapcsolatban elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a rendeletet az 1. cikke szerint azokra a fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, amelyek az adós részleges vagy teljes vagyonlefoglalását és a felszámoló kijelölését foglalják magukban.

30 E rendeletnek az időbeli hatályát szabályozó 43. cikke szerint azt csak az azt követően megindított fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, hogy hatályba lépett, ennek időpontja pedig - mint azt ugyanezen rendelet 47. cikke kimondja - 2002. május 31.

31 Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a BCL Trading elleni fizetésképtelenségi eljárást Ausztriában 2003. december 5-én indították meg.

32 E feltételek mellett nem kétséges, hogy ezen eljárást valamely tagállamban és 2002. május 31-ét követően indították meg, következésképpen pedig az a rendelet hatálya alá tartozik.

33 Azt is meg kell állapítani, hogy a rendelet 16. cikke (1) bekezdésének és 17. cikke (1) bekezdésének együttes olvasatából következik, hogy a fizetésképtelenségi eljárást valamely tagállamban megindító határozatot az összes többi tagállamban attól kezdve kell elismerni, amikor az hatályossá válik az eljárás megindításának helye szerinti államban, valamint hogy az minden további alaki követelmény nélkül, bármely más tagállamban az eljárás megindításának helye szerinti állam joga által előírt joghatásokkal rendelkezik (a C-444/07. sz., MG Probud Gdynia ügyben 2010. január 21-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-417. o.] 26. pontja).

34 Mint az a rendelet (22) preambulumbekezdéséből kitűnik, a rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében meghatározott elsőbbségi szabály a kölcsönös bizalom elvén alapul. Ez az elv tette ugyanis lehetővé nemcsak a joghatóságok kötelező rendszerének bevezetését, amelyet a rendelet hatálya alá tartozó összes bíróságnak be kell tartania, hanem a tagállamoknak a határozatok elismerésére és a más államokban hozott határozatok belső jogrendben történő végrehajtására vonatkozó belső szabályainak a fizetésképtelenségi eljárások keretében hozott határozatok elismerésének és végrehajtásának egyszerűsített mechanizmusa érdekében történő kölcsönös feladását is (a C-341/04. sz., Eurofood IFSC ügyben 2006. május 2-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-3813. o.] 39. és 40. pontja, valamint a fent hivatkozott MG Probud Gdynia ügyben hozott ítélet 27. és 28. pontja).

35 Az alapüggyel kapcsolatban pontosítani kell, hogy a csatlakozási okmány 2. cikke szerint a rendeletben foglalt rendelkezések Magyarországon ezen államnak az Unióhoz történő csatlakozása, vagyis 2004. május 1-je óta alkalmazandók.

36 Így ezen időponttól kezdve a magyar bíróságok a rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében kötelesek az e rendelet 3. cikke alapján joghatósággal rendelkező tagállam bírósága által hozott, fizetésképtelenségi eljárást megindító valamennyi határozatot elismerni. A rendelet 17. cikkének (1) bekezdése alapján továbbá a valamely tagállam bírósága által hozott, fizetésképtelenségi eljárást megindító valamennyi határozat főszabály szerint Magyarországon 2004. május 1-jétől kezdve minden további alaki követelmény nélkül az eljárás megindításának helye szerinti állam joga által előírt joghatásokkal rendelkezik.

37 Az eddigieket figyelembe véve meg kell állapítani, hogy a rendeletet az alapügy tárgyát képezőkhöz hasonló körülmények között alkalmazni kell, mivel a szóban forgó fizetésképtelenségi eljárás - mint az a jelen ítélet 31. és 32. pontjából kitűnik - a rendelet hatálya alá tartozik, ennélfogva pedig a magyar bíróságok 2004. május 1-jétől kezdve kötelesek voltak elismerni az osztrák bíróságok által hozott, ezen eljárást megindító határozatot.

38 A rendelet 4. cikkének (1) bekezdése továbbá megalapozza azt a szabályt, mely szerint a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása magában hordozza az alkalmazandó jog meghatározását is. E rendelkezés értelmében ugyanis mind a fizetésképtelenségi főeljárás, mind pedig a másodlagos vagy területi fizetésképtelenségi eljárás vonatkozásában a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az eljárást megindítják (lex concursus) (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Eurofood IFSC ügyben hozott ítélet 33. pontját; a fent hivatkozott MG Probud Gdynia ügyben hozott ítélet 25. pontját, valamint a C-191/10. sz., Rastelli Davide e C. ügyben 2011. december 15-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-13209. o.] 16. pontját). Mint azt a rendelet (23) preambulumbekezdése kimondja, e jog határozza meg a fizetésképtelenségi eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének összes feltételét.

39 Ugyanakkor a bizalomvédelem és a fizetésképtelenségi eljárást megindító tagállamtól eltérő más tagállamokban folyó ügyletek jogbiztonságának védelme érdekében a rendelet az 5-15. cikkében bizonyos számú kivételt határoz meg az említett kollíziós szabály alól egyes olyan jogok és jogviszonyok tekintetében, amelyeket a rendelet (11) preambulumbekezdése értelmében különösen jelentősnek kell tekinteni.

40 Így többek között a dologi jogokkal kapcsolatban a rendelet 5. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincs hatással a hitelezők vagy harmadik személyek dologi jogaira az adós olyan vagyontárgyai tekintetében, amelyek az eljárás megindításának időpontjában valamely másik tagállam területén találhatók.

41 E rendelkezés tartalmát a rendelet (11) és (25) preambulumbekezdése teszi világossá, amelyek szerint a dologi jogok esetében szükség van "az eljárást megindító állam jogszabályaitól eltérő" külön kapcsoló szabályra, mivel ezeknek a jogoknak komoly jelentőségük van a hitelezésben. Így a (25) preambulumbekezdés szerint az ilyen dologi jog alapját, érvényességét és hatályát általában az említett jog tárgyát képező dolog fekvésének helye szerinti jog (lex rei sitae) alapján kell meghatározni, és azokat nem befolyásolhatja a fizetésképtelenségi eljárás megindítása.

42 Következésképpen a rendelet 5. cikkének (1) bekezdését olyan rendelkezésként kell értelmezni, amely az eljárást megindító állam szerinti jog szabályától eltérve lehetővé teszi, hogy a hitelezők vagy harmadik személyek dologi jogaira az adós bizonyos vagyontárgyai tekintetében annak a tagállamnak a jogát alkalmazzák, amelynek területén a kérdéses dolog fekszik.

43 Az alapügyet illetően kétségkívül igaz, hogy az ausztriai fizetésképtelenségi eljárás 2003. december 5-i megindításának időpontjában az adósnak a szóban forgó dologi joggal érintett vagyontárgyai Magyarországon, vagyis olyan állam területén voltak, amely ebben az időpontban még nem volt az Unió tagállama.

44 Ez ugyanakkor nem változtat azon, hogy - mint azt a jelen ítélet 35. és 37. pontja felidézte - a rendeletben foglalt rendelkezések Magyarországon ezen államnak az Unióhoz történő csatlakozása óta, vagyis 2004. május 1-jétől kezdve alkalmazandók. Következésképpen ezen időponttól kezdve a magyar bíróságok kötelesek voltak elismerni az osztrák bíróságok által hozott, a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatot.

45 E körülmények között a rendelet által kialakított rendszer koherenciájának és a fizetésképtelenségi eljárás hatékonyságának megóvása érdekében a rendelet 5. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy e rendelkezés a Magyar Köztársaság Unióhoz történő csatlakozását megelőzően indított fizetésképtelenségi eljárásokra is alkalmazandó az alapügy szerintihez hasonló olyan esetben, amikor 2004. május 1-jén az adósnak a szóban forgó dologi joggal érintett vagyontárgyai ezen állam területén voltak, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

46 E megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a rendelet 5. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az alapügyhöz hasonló körülmények között e rendelkezés a Magyar Köztársaság Unióhoz történő csatlakozását megelőzően indított fizetésképtelenségi eljárásokra is alkalmazandó olyan esetben, amikor 2004. május 1-jén az adósnak a szóban forgó dologi joggal érintett vagyontárgyai ezen állam területén voltak, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

A költségekről

47 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az alapügyhöz hasonló körülmények között e rendelkezés a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően indított fizetésképtelenségi eljárásokra is alkalmazandó olyan esetben, amikor 2004. május 1-jén az adósnak a szóban forgó dologi joggal érintett vagyontárgyai ezen állam területén voltak, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: magyar.