A Kúria Kfv.35132/2013/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 215. §, 330. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

A bíróság által elrendelt új eljárásban meghozott adóhatározatok elleni perben az alapperben elő nem terjesztett kereseti kérelem nem terjeszthető elő.

Kapcsolódó határozatok:

Szombathelyi Törvényszék K.20053/2012/8. (10/2014. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2014/8.), 7/2014. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2014/6.)), *Kúria Kfv.35132/2013/5.* (7/2014. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2014/6.), BH 2014.6.196)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.V.35.132/2013/5.szám

A Kúria a Nagykanizsai 1. sz. Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Noll László ügyvéd/ által képviselt felperesnek a dr. Knoll Judit jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Szombathelyi Törvényszék 2012. november 28. napján kelt 1.K.20.053/2012/8. számú ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 1.K.20.053/2012/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150.000 (azaz százötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.434.200 (azaz egymillió-négyszázharmincnégyezer-kétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes 2002-ben 85.000 euro /20.600.000 Ft/, 2003-ban 65.000 euro, /14.700.000 Ft/, 2005-ben 150.500 euro /36.608.943 Ft/ hitelt vett fel az ausztriai Banktól.

Az adóhatóság a felperesnél 2005., 2006. évekre személyi jövedelemadó /szja/ és százalékos egészségügyi hozzájárulás /eho/ adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek során az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 109.§ /1/ bekezdése alapján vagyonosodási vizsgálatot folytatott, mert a rendelkezésére álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a vizsgált időszakban az adózó nem rendelkezett olyan jövedelemmel, amely a kiadásait fedezte volna. Az ellenőrzés eredményeként az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága a 2008. október 17. napján kelt határozatával a felperest mindkét adóévre adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. január 23. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatározatok indokolása szerint a felperesnél (a vizsgálattal érintett időszakot megelőző) 2001-2004. évekre folytatott ellenőrzés megállapította, hogy adózó a 2002. és 2003. években felvett hitelek törlesztésére 2002.-2004. években összesen: 11.900.000 Ft törlesztést teljesített. Adózó akként nyilatkozott, hogy a 2002., 2003. évi kölcsönöket 2005. évben teljes egészében visszafizette, a 2005. évben igényelt banki kölcsönt átutalással, illetve készpénzben kapta meg. Az adóhatóság a bank részéről 2005. évben átutalással teljesített 27.422,55 euronak a Ft ellenértékét: 6.654.918 Ft-ot számolt el a felperes bevételeként, a kölcsönösszeg 2005. évben készpénzben nyújtott további részét sem a bevételek, sem a kiadások között nem szerepeltette, mert azt adózó kifizette a 2002., 2003. évi kölcsönök törlesztésére.

A felperes azon előadását, hogy P. Z.-tól 38.000.000 Ft magánkölcsönt kapott volna, az adóhatóság bizonyítottság hiánya miatt nem fogadta el.

A felperes pert kezdeményezett a elsőfokú és a másodfokú határozatok bíróság általi felülvizsgálata iránt. A Zala Megyei Bíróság a 7.K.20.317/2009/21. számú ítéletével az első- és másodfokú határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. A Zala Megyei Bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a P. Z.-tól származó magánkölcsönnel kapcsolatos határozatrészre vonatkozó keresetet - bizonyítatlansága okán - elutasította. Konkrét banki adatok hiányában ugyanakkor feltáratlannak értékelte a határozatok tényállását a felperes által 2005. évben felvett kölcsönnel kapcsolatosan, ezért e körben (két másik tétel mellett) az adóhatóságot további eljárásra kötelezte. Útmutatásként előírta, hogy az adóhatóságnak külföldi megkeresés útján kell megkísérelni a 2005. évi kölcsön folyósításának teljes körű igazolását. Amennyiben a megkeresés eredményre vezet, úgy az annak megfelelő következtetéseket kell levonni, amennyiben a megkeresés eredménytelen lenne, akkor a felperesre hárul az általa állított, készpénzes hitelfelvételek igazolása.

A Zala Megyei Bíróság ítéletét a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság a Kfv.I.35.030/2010/5. számú ítéletében hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság jogszerűnek értékelte a becslés jogalapja körében - az Art. 108.§ /1/ bekezdése, 109.§ /1/ bekezdése alapján - a megyei bíróság azon megállapítását, hogy az adóhatóság helytállóan alkalmazott becslési eljárást, továbbá a magánkölcsönnel, és a hitelfelvétellel kapcsolatos döntést is, az új eljárásra vonatkozó iránymutatással együtt.

A megismételt eljárásban eljárt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Vas Megyei Adóigazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a bizonyítást követően 2011. augusztus 12. napján meghozott határozatával a felperest 2005. évre vonatkozóan adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. december 20. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperest 14.342.415 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 7.171.208 Ft adóbírság és 5.926.641 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint a 2005-ben felvett 36.608.943 Ft hitelből a felperes folyószámlájára utalt 6.654.918 Ft bevétel, az alapeljárásban a fennmaradó 29.954.025 Ft-ot az adóhatóság a 2002., 2003. években igényelt hitelek visszafizetésére számolta el. A megismételt eljárásban azonban elfogadta adózó azon előadását, hogy nem a korábbi: 2002., 2003-ban felvett hitelek kiváltására fordította a 2005. évben felvett kölcsönt, így a készpénzben folyósított hitelrész: a 29.954.025 Ft is a felperes bevétele.

Figyelemmel azonban arra, hogy a megismételt eljárásban az adóhatóság elfogadta azt a felperesi előadást, hogy a 2005. évi kölcsönt nem a korábbi hitelek kiváltására fordította, a 2002., 2003. évi hitelek visszafizetett összege kiadás, amely (egy 1.241.636 Ft-os átutalási tétel figyelembe vételével) 28.712.389 Ft, és a vagyonmérleg kiadási oldalán szerepeltetni kell.

Adózó a jegyzőkönyvhöz csatolt egy igazolást, amely szerint a korábbi hitelfelvételeiből adódó tartozása még 2005. december 31-én is fennáll. Az alperes álláspontja szerint ez az okirat a megismételt eljárásban már nem fogadható el. Az alapeljárásban és a Zala Megyei Bíróság előtt folyamatban volt perben is a felperes folyamatosan azt állította, hogy a 2002., 2003. évi hitelek 2005. évben megfizetésre kerültek. Ezt az adóhatóság elfogadta, és a vonatkozó megállapítást tartalmazó határozatrészt felperes a Zala Megyei Bíróság előtt keresettel nem támadta. A megyei bíróság hatályon kívül helyező rendelkezést csak a 2005. évi hitel körében rendelt el, a megyei bíróság jogerős ítélete folytán a 2002., 2003. évi befizetések a megismételt eljárásnak már nem képezhetik a tárgyát.